Biennial of Quadrilateral - Hagyományteremtő kezdeményezés Rijekában

Oltai Kata

A rijekai Modern és Kortárs Művészeti Múzeum (MMSU) egy régen várt nemzetközi kiállítási projektet hívott életre.
A legendássá vált Fiatal Jugoszláv Művészek Biennáléja (1960-1991) , majd a Mediterráneum ifjú művészeinek bemutatkozási lehetőséget biztosító kiállítások (1993-1997) után újra regionális koncepcióban gondolkoztak. A kiállítás katalógusában egyértelmű deklarációként négy közép-európai(!) ország bemutatkozását hirdették: Olaszország, Szlovénia, Horvátország és Magyarország. A történelem bizonyos korszakaiban - eltérő kombinációkban ugyan - de a fent említett országok időszakos forgatókönyvek szerint egy-egy (geo)politikai egységet alkottak, jelenleg pedig közülük hárman tagjai az Európai Uniónak, Horvátország pedig a következő bővítés során csatlakozik – így valamennyien az „európai identitás” részévé válnak.

A négy ország kurátorai és kurátor-művészei vettek részt egy olyan új biennálé tervének a kidolgozásában, mely minden kétévben új témát jár körül. Földrajzi elhelyezkedésénél és több náció kulturális hagyományait övező habitusánál fogva lett Rijeka a kiállítássorozat helyszíne – köz(ép)pont Nyugat és Kelet, Közép-Európa és a Mediterráneum között.
A biennálé működési elve szerint valamennyi ország meghívott kurátora ajánl egy nemzeti válogatást, melyet a bizottság négy résztvevő művészre szűkít. Minden kétévben új kurátori gárda áll össze, akik olyan egyetemes és aktuális témát találnak, melyre a biennálé szerveződik. Idén Giuliana Carbi, a triesti Kortárs Intézet művészettörténésze, Branko Franceschi az MMSU művészettörténész igazgatója, Sugár János képzőművész és kurátor, és Igor Spanjol a ljubljanai Modern Galéria művészettörténésze vett részt a kiállítás felállításában.
Sugár János javaslatát elfogadva, az első biennálé témájául a relativizmus szolgál, mint a kortárs művészeti, kulturális és társadalmi diskurzusban egyre többet használt és vitatott fogalom, mely számos kérdést vet fel. Az érték- és ízlésítéletek relativizmusa vajon a tolerancia jótékony fogalmával kapcsolható össze vagy pontosan a tiszta és egyértelmű értékhierarchia hiányát akarják leplezni vele? Az individuum autonómiája mennyiben vethető alá a közösségi hagyományoknak? A kontextus megválasztása, megváltoztatása, módosítása mennyiben változtat a látszólag kikezdhetetlen értékeken?
A biennálé programjában a 750 m2-en megrendezett kiállítás mellett helyet kapott Janka Vukmir, a zágrábi Kortárs Művészeti Intézet igazgatónője által szervezett konferencia is, melyen a régió művészeti magazinjai képviseltették magukat; valamint egy kerekasztal beszélgetés, melyet a filozófus Elvio Baccarini, a Rijekai Egyetem művészeti fakultánsának vezetője moderált.

A magyar kortárs művészetet – Sugár János elképzelése alapján – a TNPU (szuperintendánsa St.Auby Tamás), Kokesch Ádám, Omara (Oláh Mara) és Reischl Szilvia képviselte.

TNPU (Telekommunikáció Nemzetközi Paralell Uniója) neo-szocialista-realista-időszakos-illegális entitás, melyet szuperintendánsa St.Auby Tamás 1968-ban alapított. St.Auby nevéhez fűződik az első magyar happening, 1966-ból; valamint akciók, felolvasások, filmek, flux-koncertek mellett, számos kiállításon vett részt. A 70-es években politikai felforgatónak számított, így kényszerült külföldre menni, majd 1991-ben tért vissza. Ma többek között a Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén előadó. St.Auby legutóbbi munkája a NETRAF (A Neo-Szocialista Realista TNPU Globális Kontra-művészettörténet-hamisítók Frontja) ügynökeként feldolgozta és összegyűjtötte a magyar hatvanas és hetvenes évek nem-hivatalos művészetének alkotásait és dokumentumait, majd kiállította – a kifejezetten erre a célra tervezett – Hordozható Intelligencia Fokozó Múzeumban: Pop Art, Conceptual Art, Actionism Magyarországon a 60-as években (1956-1997) címen. Olyan (mára már kannonizált) alkotók munkáit foglalja magában, mint Erdély Miklós, Altorjai Gábor vagy Hajas Tibor.

Kokesch Ádám 2003-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Maurer Dóra tanítványaként. Azóta számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Magyarországon és külföldön, valamint 1998 óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja.

Reischl Szilvia 1999-ben végzett a Budapesti Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén, majd 2000-ben posztgraduális tanulmányokkal egészítette ki ismereteit. Alkotásai jól tükrözik azt a kutató attit?döt, mellyel hétköznapi emberi élethelyzeteket, problémákat közelít meg egyenesen a metafizikai kérdésfeltevésekig.

Omara Magyarországon élő amatőr roma művész. Eltökélten és aktívan küzd a kisebbségi jogok érvényrejuttatása és a nők megítélésének javítása érdekében. 43 évesen kezdett festeni, elsősorban a roma közösséget érintő diszkrimináció, előítéletek vizuális megjelenítése foglalkoztatja. 2004-ben szerepeltek munkái a Műcsarnokban megrendezett Elhallgatott Holokauszt kiállításon – a magyar közönség itt ismerhette meg szélesebb körben először.

Biennal of Quadrilateral
Museum of modern and Contemporary Art, Rijeka, Horvátország
2005.12.15. – 2006.02.26.


2006.08.08.

Forrás: www.mmsu.hr/en/bq/museum.html