Artmagazin 140
Andy Warhol szellemében megragadtuk az alkalmat, hogy egy aukciós hírhez kapcsolódóan sokszorosíthassunk, és ezzel olvasóink kezébe is adhassunk egy-egy példányt a 20. század legemblematikusabbnak mondott képéből. Az eredeti mű mintegy hetven milliárd forintos árában valószínűleg egyesül mindaz, amit Warhol és a képen szereplő Marilyn Monroe jelképez: élet, halál és művészet a sokszorosíthatóság korában. Ez tehát a címlapunk, belül pedig cikk arról, tavaly milyen más művekért fizettek még rekordárat aukciókon, de arról is írunk, miként változik az idők folyamán egy életmű megítélése – egykori kritikusa néz rá újra Mácsai István festészetére. Az ötvenes évek fojtásából kibontakozó magyar műkereskedelem kezdeteit tekinti át most induló sorozatunk, amelyben egy olyan gyűjtőnek is emléket állítunk, akit jobban vonzottak az ismeretlen életművek, mint a nagy nevek. Francia és magyar kubista művek azonosítását is végigkövetjük, egy százaléknyi esélyét fenntartva annak, hogy egy művészházaspárból esetleg nem is a férfi volt egy kép alkotója, hanem a nő. Könyvből is olyat ajánlunk, amelyben fiatal, elszánt festőnők lépnek elő a feledés homályából, részben még ma is érvényes kérdésektől gyötörve. Régi művészettörténésznőket is megidézünk: nálunk sajátságos, tulajdonképpen vígjátéki szituációba keverednek, de nyomasztó történelmi háttérrel. A múlt század elejéről egy Párizsban karriert befutott magyar grafikus illusztrációinak segítségével felvillantjuk a másféle szerelem akkori arcait, egy tanulmányban pedig arról írunk, Hantai Simon festészetében hogyan játszik egymásba magasztos gondolkodás és alantas, szerves anyagiság. Már volt szó az időben átértékelődő életművekről: ilyen William Egglestoné is, aki a tömegkultúrán keresztül vált hírhedten rossz sajtójú fotósból kultikonná. Végül megint pop-art, csak egészen újfajta: egy narancssárga, önmagától felfújódó, majd leeresztő hatalmas, szobányi műanyag tank, ami pár napig volt látható egy budapesti pincében. Ennek kapcsán beszélgettünk a MAGMA nevű kortárs művészeti központ munkatársaival.
/Topor Tünde/
TARTALOM:
ARTANZIX
A múlt század színésznője
Nem főzőedény: Mikiphone!
A dolgok kettős természetéről
4
MŰKERESKEDELEM
Kergyó Zsófia – Szilágyi Róza Tekla: A modern jó befektetés. 2022 műtárgypiaci legjei – külföldön és itthon
6
KIÁLLÍTÁS
P. Szűcs Julianna: Ami a mából hiányzik. Gondolatok Mácsai István kapcsán
18
MŰKERESKEDELEM/ TÖRTÉNET
Molnos Péter: Kereskedők, gyűjtők és nepperek az újjáéledő magyar műkereskedelemben I.
Saphier Dezső emlékére
24
GRAFIKA
Tóth Márton: A „másféle szerelem” arcai
Vadász Miklós párizsi karikatúráin
32
KIÁLLÍTÁS
Cserna Endre: Bourbon-szagú színes erdő. William Egglestonról
40
INTERJÚ
Topor Tünde (szerk.): MAGMA – beszélgetés Kispál Ágnessel és Kispál Attilával, a sepsiszentgyörgyi kortárs művészeti központ vezetőivel
42
TANULMÁNY
Hornyik Sándor: Festői rétegtan, avagy az anyagi és a szellemi valóság sztratigráfiája. Hantai és Klee
52
WANTED
Barki Gergely: Elveszett kubista művek felbukkanása I.
60
KUTATÁS
Békefi Eszter: A két Edith. Szemezgetés az Adattárból II.
74
GUTENBERG-GALAXIS
Laczai Veronika: Egy sorsközösség emlékei. Kopócsy Anna: Új nyolcak
78
ARTMAGAZIN ONLINE
Cikkíró open call
80
Festői rétegtan, avagy az anyagi és a szellemi valóság sztratigráfiája
Hantai Simont már egy jó ideje az egyik legfilozofikusabb festőművészként tartja számon a művészettörténet, ami egyrészt annak köszönhető, hogy olyan filozófusokkal folytatott párbeszédet, mint Jean-Luc Nancy és Jacques Derrida,(1) másrészt pedig annak, hogy elképesztően koncentrált művészi megnyilatkozásainak fényében absztrakt vagy inkább elvont művészete a valóság anyagi komplexitásának és rétegzettségének festői feltárását célozta meg.
Egy sorsközösség emlékei
A kortárs művészettörténet-írás legtöbbször említett feladatainak egyike az évszázados hagyományok felülvizsgálása. Így aztán a leginkább nyugat-európai férfi alkotókból álló névsor nemcsak az újonnan belépőkkel bővül, felülvizsgálata a korábban elnyomott csoportok, ignorált földrajzi területek és a nemek egyenlőtlen reprezentációja miatt is szükségesnek tűnik. A kánon, amely a kultúra részeként a művészeti oktatás alapját is jelenti, szinte napról napra alakul az új, kritikai nézőpontok bevezetésével. Régiós példa erre az egyenlőtlenségek és az általánosan nehéz érvényesülés ellensúlyozására létrehozott Secondary Archive, amely fejlődő adatbázisként három generáció nőművészeit teszi megismerhetővé (a róluk szóló esszék és tanulmányok által pedig a kurátorok, szerzők neveit is).
A két Edith. Szemezgetés az Adattárból II.
Folytatódik sorozatunk, amelyben a Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet Archívum és Dokumentációs Központ (SZM – KEMKI ADK) gyűjteményéből csemegézünk. Mostani esszénk egy nemrég hozzánk került dokumentumot, pontosabban belőle kibontakozó furcsa egybeesést jár körül.
