A festmények hamisításáról V.rész

Tiltott testek

Kernstok Károly, Szerelem című festményét, első ízben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1899 végén megrendezett téli tárlatán mutatta be. Műve a fővárosban sem a kritika, sem a közönség körében nem keltett különösebb feltűnést. A nézők nem láttak benne egyebet, mint Benczúr Gyula Mesteriskolája egyik kiváló növendékének elsőrangú akttanulmányát. Mindaddig így volt ez, míg a klérus egyik főembere erkölcstelennek nem bélyegezte a képet. Téli kiállításának anyagából a társulat reprezentatív válogatást vitt Nagyváradra, s megnyitására a város egyik előkelőségét, Schlauch Lőrinc bíborost kérte fel. Schlauch azonban vonakodott megnyitni a tárlatot mindaddig, amíg az inkriminált művet el nem távolítják. A bíboros követelésének engedve a szervezők Kernstok festményét végül egy kizárólag nagykorúak számára fenntartott, drapériával elfedett külön helyiségben mutatták be.

Egy ismerős ismeretlen

Csontváry képének nem tudjuk az eredeti címét. Titokzatos sziget nem szerepel a Csontváry-irodalomban, sőt szinte semmi, ami erre a festményre utalna. Bő negyedszázada azonban mégis ismerjük ezt a festményt. Ismerős a mű, de mégis ismeretlen.

Miért lett nemes – a Nemes?

"...Amíg ősi megátalkodottsággal mindenki politizál széles e hazában, alig vesszük észre azt a tüneményes képgyűjteményt, melyet immár világhírű műgyűjtőnk, Nemes Marcel, egy munkás élet szívósságával, hangya szorgalommal, fáradhatatlan energiával, sok áldozattal és páratlanul szerencsés kézzel egybe halmozott… Föl akarom hívni a közfigyelmet arra, hogy mily nagy veszedelem fenyegeti nemzeti kultúránkat, ha elszalasztunk egy szerencsés alkalmat, melyet hazai kultúránk gazdagítására kezünkbe ad a jó sors. Ha vétkes könnyelműséggel, soha nem pótolható hanyagsággal elmulasztjuk Nemes Marcel páratlan gyűjteményének megszerzését és itthon tartását…” A Budapesti Hírlap 1912. június 22-i számában ezekkel a figyelmeztető sorokkal igyekezett felrázni honfitársait a fiatal Lukács György, de egyes múzeumi szakemberek és a hazai művészeti élet más jeles képviselői is úgy vélték, hogy vétek lenne külföldre engedni ezt a maga nemében egyedülálló kollekciót, amelynek tucatnyi Greco-képével s gazdag francia impresszionista és posztimpresszionista festményanyagával a Szépművészeti Múzeum akkori gyűjteménye sem vetekedhetett.

Magyar vonatkozású gyűjteménygyarapítás Berlinben - Breuer Marcel „Afrikai széke” a Bauhaus archívumba került

Az elmúlt évszázad tragikus történelmi körülményei között nemzetközi karriert befutott Breuer Marcel, a kiemelkedő képességű bútortervező és építész, 1902. május 21-én született Pécsen. Huzamosabb németországi, rövid hazai, és angliai tartózkodás után 1937-től az Egyesült Államokban telepedett le és fejtett ki sikeres építészeti tevékenységet, egészen 1981. július 2-án New York-ban bekövetkezett haláláig.
Mezei Ottó A magyar grafika külföldön, Németország 1919–1933 című 1989-ben kiadott tudományos igényességű kiállítási katalógusában, a szintén pécsi származású Forbát Alfréddal foglalkozó írásában említi, hogy „ő egyengette nemcsak Breuer Marcell, hanem további dél-magyarországi fiatalok weimari útját is”. A fiatalok — Johan Hugó, Molnár Farkas, Stefán Henrik és Weininger Andor — valamennyien a Pécsi Művészkör tagjai voltak, és egy évvel Breuer Marcel után, 1921-ben kezdték meg tanulmányaikat a weimari Bauhausban.