A hétre főleg kiállításmegnyitókat ajánlunk, mint a Kiscelli Múzeum, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Paksi Képtár eseményeit, valamint egy záró tárlatot is javaslunk az FKSE kiállítóterében. Az e heti személyes kedvencünk a Ludwig Múzeum szlovák kiállítása.

Kedden 18:00-kor nyílik A kék terem című kiállítás a Kiscelli Múzeum Templomterében. A Tehnica Schweiz művészpáros (László Gergely és Rákosi Péter) tárlata az épített és a tárgyi kulturális örökséghez való viszonyunk újragondolásával foglalkozik, és egy installációból és egy filmből áll. A projekt a tatai volt zsinagógában került először bemutatásra.

Forrás: facebook.com

Szerdán 16:00-kor kezdődik a Made in Asia. Százéves a Hopp Múzeum című kiállítás megnyitója. A tárlat a centenáriumi évébe lépett múzeum százötven éves gyűjteményének legjavát mutatja be: a múzeum nagy korszakait, változatos (kínai, japán, koreai, indiai, tibeti-mongol, délkelet-ázsiai, valamint közel-keleti) gyűjteményei kerülnek a középpontba.

Pénteken 15:00-kor startol Január Herceg Tova – azaz Baksa-Soós János –  kiállítása, a Valahol a világűrben elsüjedt egy űrhajó a Paksi Képtárban. A tárlaton majd negyven év alternatív világmeglátása sűrűsödik a megszámlálhatatlannak tetsző tárgyak valóságában: többszáz kisméretű szobor, hang és zene, valamint diafilm és naplóoldal interpretációs közegeként formálodik az az installatív tér, ami – Kaszás Tamás tervei alapján – a természeti népek mesét hallgató és látó világának ritmusát és környezetét is megidézi.

Szombaton zár Kovács Olívia és Kárpáti János Iván Ausgang című kiállítása az FKSE Galériában. A tárlaton a különböző műfajban alkotó művészek arra keresik a közös választ, hogy mi az aktualitása 2019-ben szociokulturális szövegkörnyezetben a külföldön (Bécsben) való lét és alkotás megélésének.

Ezt nézd! EXTRA

Winkler Nóra

Igazat mond a kiállítás alcíme, hogy Konceptuális és posztkonceptuális tendenciák a szlovák képzőművészetben, de ezek a leíró jelzők közel se tudják előrevetíteni, ami majd ott, élőben átjárja az embert. Ötven évnyi szlovák képzőművészet, a hatvanas-hetvenes évek proteszt nézőpontja, az erre a vizuális hagyományra, iróniára és érzelmességre épülő nyolcvanas évek, majd a jelenkor. Nem kronológiában utazunk, hanem témák mentén, a szövegmánia tereiben jelek és betűk, a zéró gesztusoknál szellemes poétikusság, a kozmosz-megszállottságban távlatok és természeti nagyság, az új médiumok szekcióban pedig, nos, új médiumok hiteles bevonása ebbe a gondolkodó, majd tömören állító művészeti térbe. Szellős a rendezés, használja és hagy is teret a műveknek. Üdítő volt bejárni és megérteni ezt az anyagot, sokszor arra jutottam közben, mekkora érzékiség tud lenni a konceptben, mennyire konkrét, valódi módon tud az emberek ismerős érzéseihez, emlékeihez, testi megéléseihez kapcsolódni, amikor jó, és ezek jók.

Forrás: ludwigmuseum.hu