Észak-Nyugat Magyarországon, Veszprém megyében, Budapesttől tér-időben egy óra útra, a nyár zárásaként augusztus 31. és szeptember 3. között össze fog majd sűrűsödni a pozitív töltéshordozók sokasága, megnő a feszültség. Nem ám az odalátogató közönség hangulatában, hanem inkább azokban az adapterekben, amelyek az INOTA Fesztivál elektronikai, akusztikus koncertjeit, kísérleti performanszait és nagy volumenű fényinstallációit biztosítja egy az energia fejlesztésére szolgáló létesítményben, a történelmi jelentőségű inotai hőerőműben. A rendezvény a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa által nyújtott egyik programlehetőség.

Az erőmű olyan, a publikum elől korában elzárt (de 2022-ben különböző kulturális és zenei eseményeknek már otthont adó) területeire merészkedhetünk be, mint a Turbinacsarnok, a Kazántér, a Hűtőtorony, vagy az Erőmű Udvar, amely utóbbi szabadtéri színpadként fog funkcionálni. Ezen kívül egy tradicionális tér, a helyi művelődési ház a Zene Háza Koncertterem és a Kantin befogadásával csatlakozott a projekt megvalósításához. 

A hőerőművet az első ötéves terv elején, 1951. november 7-én adták át. Rengeteg munkást odarendeltek, Hamvas Béla például raktárosként dolgozott itt négy éven keresztül. Ma már ipari műemléknek számít, főleg a Heller-Forgó-féle hűtőberendezés végett, amely korában jelentős változást hozott a kondenzátorok működésében: a két magyar feltaláló, Heller László és Forgó László a víz hűtőközegének visszahűtését érte el egy zárt rendszerben, a levegő segítségével a vízveszteségektől mentesítve. Az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás nagydíját nyerték el vele. Az évtizedek során a hőerőmű egésze elavult, eredeti funkciója szerint ma már radikálisan környezetszennyező lenne a használata, így 2001-ben teljesen megszűnt forogni. Éppen ezért itt az idő, hogy újragondoljuk szerepét, és csípőnket forgassuk benne. Felhasználására az egyetlen logikus ötlet, hogy művészetet indukáljunk benne, méghozzá olyan művészetet, amely az energia láthatóvá tételével, azaz a fénnyel reflektál a hely múltjára. Az erőmű ma magántulajdonban van, és tulajdonosai nyitottak arra, hogy az INOTA Fesztivált követően is megtöltsük élettel. Számos alkotót inspirált már, a turbinacsarnokban forgatták a Szárnyas Fejvadász 2049 egyes jeleneteit is.

Hogy idén kiket inspirált a formája, az majd a fesztivál RADIATIONS elnevezésű fényművészeti, térspecifikus, tehát a térre reagáló installáció- és kiállítás-sorozatából derül ki. Képzőművészeti szempontból számunkra ez lesz a legérdekesebb. A tervek alapján nagyon sokoldalúnak tűnik, a nagyobb létszámú külföldi kollektíváktól kezdve a hazai kortárs művészeti közeg kísérleti alkotóin át a nemzetközi fényfesztiválok állandó résztvevőit is integrálja a névsor. A program kurátorai, Besnyő Dániel és Kálmán Mátyás nem kizárólag, de jellemzően ilyen eseményeken, például a Zsolnay Fényfesztiválon találkoztak az általuk felkért művészekkel.

A meghívottak között szerepel Kari Kola finn audiovizuális művész, aki már a Stonehenge-t is bevilágította. Inotai installációjához képest még maga a helyszín, az erőmű legemblematikusabb sziluettjei, a hűtőtornyok is elenyésző nagyságúnak fognak látszani, hiszen műve harminc-negyven kilométerre is érzékelhető lesz az emberi szem számára. Az olasz Fuse művészeti stúdió a többi alkotóhoz hasonlóan új technológiát hoz a fesztiválra, egy mesterséges intelligencia segítségével vizuálisan örökítik meg az álmokat; munkájuk amely a kaliforniai és bolognai egyetemek kutatóinak több éves álom-gyűjtésére és az ebből kiépült archívumra épül. A barcelonai székhelyű Onionlab egy végtelenített loop performansszal készül, a Circus Lumineszenz ausztriai központú oktatási-művészeti projekt a természet és a technológia viszonyát vizsgálja. Ezeken felül Guillaume Cousin francia alkotó védjeggyé vált füst-fénykarikái is szembe jöhetnek majd velünk a turbinacsarnok emeletén két koncert között félúton, hogy aztán áthullahoppozhassunk rajtuk. 

Továbbá olyan hazai alkotókkal találkozhatunk majd, mint Vicsek Viktor, Besnyő Dániel, Pfitzner Áron, Czingáli Zoltán, Kiss Patrik, Wurk Ikona, Kutas Bianka, Terkál Róbert, Belkovits László, Köves Éva, Sztojánovits Andrea, Körei Sándor, Karcis Gábor, Adorján Zalán, Tóth Ákos, Kiégő Izzók, Borsos Lőrinc és a LaLuz Visuals. 

Lesz mapping, azaz nagy felületi vetítések, tükör-installáció, generatív lightshow vagy a hűtőtoronyból kitörő fénycsóva – azt azonban a szervezők leszögezik, hogy szimplán szemjáratásként sosem lesz alkalmunk vizuálokat pásztázni, csupán abból a célból nem lesz helye videónak vagy akár generatív projekcióknak, csak hogy “valami menjen”. Itt minden látványelem egyedileg átgondolt, a helyszínhez tervezett, és önmagában is értelmezhető műalkotás. A legtöbb művész már hónapokkal ezelőtt bejárta a terepet, hogy felmérje, melyik térhez tud viszonyulni. 

A képzőművészeten kívül a színház és a tudásátadás is megveti lábát. Lesz Dollár Papa Gyermekei, Forte Társulat és Cryptic Bodies is, mind vasárnap, szeptember 3-án. A Kortárs Építészeti Központtal (KÉK) együttműködésben a nyitónap, augusztus 31. csütörtök délelőttől estig megvalósuló Power of Possibilities című inspirációs fórumon pedig kerekasztal-beszélgetésekbe csatlakozhatunk be, amelyek azt a kérdést járják körbe, hogy elhagyatott, poszt-indusztriális épületek hogyan válhatnak kulturális motorrá. A berlini Tresor club alapítója, Dietmar-Maria Hegemannt is hallhatjuk, milyen tanácsokkal lát el minket az ilyen típusú helyszínek átalakításához. 

A minden munkaerőt számláló körülbelül kétszáz fős szervezőcsapat összesen tucatnyi magja jelenleg túlfűtött lelkesedéssel dolgozik a fesztiválon, hogy mi ez idő alatt felkészelhessünk e kozmikus élmény befogadására, amely során reményeim szerint a hang és a látvány egy koherens egésszé fésüli egymást. Szóval ott tali! Csak vigyázzunk, le ne csapódjon az áram!

Jegyvásárlás és bővebb információk a fesztivál honlapján.