Megnyílt a Gallery MAX legfrissebb kiállítása, ami női alkotókat helyez előtérbe

A NŐI (ir)REALITÀSOK című tárlat mellett több pop-up kiállítással is várja az érdeklődőket a Gallery MAX.

Október elején nyílt a Gallery MAX első kiállítása, a Titkos Kert, közben pedig ArtCity néven nagyszabású, 1000nm-en futó kortárs művészeti program kerekedett ki Városnyi kortárs a házban alcímmel – benne egy-egy nagy festmény és fotó pop-up kiállításával. A galéria vezetője, Bojár Iván András művészettörténész kurátori munkája nyomán született meg az Átmeneti állapot című tárlat, ami 10 fiatal pécsi festő képeit mutatja be a MaxCity földszintjén. Mellette két kiállítótérben Fénylenyomat címmel a kortárs hazai fotó nagyjai, Göbölyös Luca, Kasza Gábor, Lábady István, Mészáros László, valamint pályájuk korai szakaszában lévő, már bizonyított tehetségek, Álovits Bálint, Ora Hasenfratz és Aradi Nóra művészi fotói sorakoznak.

Titkos Kert című kiállítást követő, legfrissebb válogatás pedig tegnap este nyílt. A NŐI (ir)REALITÁSOK című tárlaton húsz kortárs festő és szobrásznő munkái – Ada Vilhan, Bakonyi Zita, Csatlós Asztrid, Gaál Alexandra, Gebler Kitti, Horváth Orsi, Juhász Villő, Kalán Viktória, Könyv Kata, Mayer Hella, Naomi Devil, Rabóczky Judit Rita, Sütő Angéla, Szabóová Márta, Nagy Sára, Töttös Kata, Turcsány Villő, Verebics Ági, Verebics Kati és Végh Júlia Odin – láthatók. Oltai Kata megnyitóbeszéde visszanézhető a galéria Facebook-oldalán.


full_005718.png
„A saját szakmádat nem küldöd le az utcasarokra”

A szokatlan helyzetre való tekintettel, amelyben a tavasz ellenére az a legbölcsebb, hogyha kerüljük a népes baráti társasággal együtt töltött időt, és a természetben tett séták mellett saját nappalinkba menekülünk, ezért mi most nem kiállításokat ajánlunk, hanem olyan korábbi Artmagazin-cikkeket, amiknek éppen aktualitása van, vagy egyszerűen: nagyon szeretjük őket.

full_005495.png
BOJÁR IVÁN, A FESTŐ – emlékfoszlányok egy másik apámról –

Egy este, amikor bő fél évszázad után végre méltó módon bekeretezve hazavittem apám képeit, magunkra maradtunk. A húsz-egynéhány éve halott apám és én. A szelleme volt jelen, hiszen a munkákon ő sütött át, az apai és társadalmi szerepeit levetett csupasz lélek. Egy ember, akit sosem láttam.