Molnár Farkas-kiállítás Veszprémben

Október 19-én 11:00-kor Molnár Farkas-kiállítás nyílik a veszprémi Csikász Galériában.

Molnár Farkas 1897-ben született Pécsett, és a magyar Bauhaus egyik legnagyobb mestere volt.

1915–1917 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd átiratkozott a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karára. 1920-ban politikai nézetei miatt kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait és visszatért szülővárosába. 1921 tavaszán Johan Hugóval és Stefán Henrikkel Olaszországban járt, itt készített tájképvázlatait hazatérte után dolgozta ki. 1921–1925 között a weimari Bauhausban tanult, Walter Gropius növendékeként, ahol Johannes Itten, Kandinszkij és Theo van Doesburg kurzusait látogatta. 1922-ben Stefán Henrikkel a Bauhaus grafikai műhelyében litografált lapokból mappát állított össze Itália címmel. Absztrakt kompozícióit a bécsi Ma folyóirat közölte. 1923-tól foglalkozott a kollektív lakóház gondolatával és tervével, melyet a tömeges lakásépítés korszerű megoldásával kívánt kombinálni. 1923-ban tűnt fel a Bauhaus kiállításán merész, konstruktivista „Vörös kockaház” tervével. 1925-ben hazatért Magyarországra, két év múlva megszerezte építészmérnöki diplomáját és felhagyott festői, grafikusi tevékenységével. A két világháború közötti új magyar építészet kimagasló képviselője. Műveiben az ötletességet és az akkor megkívánt fegyelmezett tartózkodást ötvözte. Tehetsége minden egyes alkotásában megmutatkozott, megfelelő jelentőségű megbízás hiányában azonban teljesen kibontakoztatni nem tudta. 1927-től Budapesten működött, először Ligeti Pállal, majd önállóan, illetve Fischer Józseffel társulva. Főleg villákat és családi házakat épített. Művei a magyarországi konstruktivista-funkcionalista építészet első és egyúttal legkiemelkedőbb alkotásai. 1936–44 között főként társasháztervezéseket vállalt, majd a szériagyártásos építést szorgalmazta.

Főbb alkotásai Budapesten: Lejtő úti, Harangvirág utcai, Lotz Károly utcai, Székács utcai stb. villák, Toldy Ferenc utcai 2. szám alatti bérház.

Molnár Farkasnak Veszprémben, a Művészetek Házában megrendezett kiállítása lehetőséget ad arra, hogy az életmű szeleteit elemezze, azok kölcsönhatásaival is foglalkozzon, és egységes szerkezetbe illessze őket. Igaz, hogy Molnár csak a húszas évek közepéig foglalkozott intenzíven képzőművészeti és alkalmazott művészeti feladatokkal, s azután inkább építészként működött, tehát a kétféle tevékenység időben szétválik egymástól, ám az első építészeti próbálkozásoktól – az 1910-es évek végétől – kezdve megfigyelhető, hogy hasonló művészi problémák foglalkoztatják festőként, grafikusként és építészként. Elvégre egyetlen emberről van szó, akinek világlátását, művészi felfogását, s annak változását ezek a műfajok és művészi területek együtt képviselik. Az életmű műfajokra szeletelése különösen az avantgárd mozgalom korszakában káros, hiszen ezt a mozgalmat éppen a műfajhatárok felbomlása, a művészeti területek újfajta szintézise jellemezte. De azt sem kívánjuk állítani, hogy az avantgárd mozgalomként való megszűnése után – az építészi praxis gyakorlása közben – Molnár nem használta volna képzőművészként szerzett készségeit, s nem figyelt volna a kortárs festészet és grafika eredményeire. Molnár Farkast összetettsége, a mindenoldalú kreativitás a reneszánsz „uomo universale” típusához teszi hasonlóvá. Ez a klasszikus avantgárd „világrendező” szerepvállalásától sem idegen karakter nem a Bauhausban töltött évek hozadéka. A weimari évek csak megerősítették, manifesztálták a személyiségben eleve adott különös konvertibilitást, az „összművészeti” potenciált.
 

Molnár Farkas / Megfagyott emlékek
Kiállításmegnyitó: 2019. október 19., 11:00
Művészetek Háza Veszprém / Csikász Galéria (Veszprém, Vár utca 17.)
Bevezető: Hegyeshalmi László igazgató, Művészetek Háza Veszprém
A tárlatot megnyitja: Bojár Iván András művészettörténész, író
A kiállítás kurátora: Prosek Zoltán művészettörténész
Társkurátor: Hegyeshalmi László
Szervezés: Némethné Pajer Orsolya

full_000175.jpg
Molnár Farkas grafikái

Az 1923-ban rézkarcolt Fiú légi játékszerrel című alkotás Molnár Farkas egyik legtöbbet reprodukált grafikája (pl. Magyar grafika külföldön, Németország 1919–1923, Budapest, 1989, no. 77). A téma eredetét az Élet a Bauhausban című írásában említi meg a művész, miszerint az iskola növendékei egy szeles napon megrendezték a „légi játékszerek” ünnepét, amelyre mindenki készített valamilyen repülő tárgyat vagy sárkányt. A metszet egy építészeti elképzelés ábrázolása, a képen szereplő fiú léggömb gyanánt egy nyitott kockákból álló hasábsort tart madzagvégen („Molnár - nem áll ezzel egyedül a Bauhausban - sejtekből álló térrendszerben gondolkodott”).

full_000195.jpg
„Ha a lombok leesnek a fákról, látom azt a házat, ahol boldogok voltunk” - Molnár Farkas lányával, Molnár Évával Szász Katalin beszélgetett

Az édesapja Pécsen született 1897-ben. Mesélt a gyermekéveiről?
 

Az ő gyerekkoráról annyit tudok, hogy a Rákóczi út 4.-ben laktak Pécsett, ami egy vályogház volt, és az édesapja építtette. 1903-ban magyarosította a papa a nevét Müllerről Molnárra, és az édesanyja öt gyermeket szült, de az első meghalt. A testvérek ott maradtak Pécsen, az egyik ügyvéd lett, a másik orvos Mecsekalján.

full_000702.jpg
Molnár Farkas családiház-tervei a berlini Bauhaus-archívumban1

Molnár Farkas neve ma már nem csak szűk szakmai körben – az építészek és művészettörténészek között – ismert. Képei és grafikái időről időre feltűnnek művészeti árveréseken, építészeti és képzőművészeti munkái pedig gyűjteményes kiállításokon, mint például a tavalyi Bauhaus-évforduló alkalmából rendezett weimari, berlini és New York-i retrospektív bemutatókon. Az EKF-program keretében rendezés alatt álló és idén nyáron nyíló nagy pécsi kiállításon is méltó helyet kapnak majd alkotásai. Bár életműve többé-kevésbé feldolgozottnak tekinthető, a kutatás még mindig okozhat meglepetést lappangó vagy eddig nem ismert művek bemutatásával.

full_001509.jpg
Molnár Farkas három arca

A Pro Pannonia kiadó 2006 óta sorra adja ki a Pécsről elszármazott világhírű Bauhäuslerekről szóló köteteit. Most készült el a Molnár Farkasnak emléket állító kétnyelvű könyv. A remek reprodukciókkal és fakszimile forrásokkal ellátott kötet a művész összes arcát sorra veszi. 

full_003696.jpg
Látogatóban Molnár Farkasnál

Építészeti fotóval foglalkozó cikksorozatunk első részében már tettünk egy rövid látogatást Molnár Farkasnál, igaz, egy másik házban, az úgynevezett Tyroler-házban, és 1934-ben, amikor Molnárék kislánya már napozóban álldogált a tetőterasz betonkádjában hűsölő építész-apuka mellett (Artmagazin 2013/5). Nézzük, hogyan laktak Molnárék pár évvel az előtt, gyerek nélküli, fiatal, értelmiségi házaspárként 50 négyzetméteren, és milyen volt az a kép, amit erről sugallni akartak. Avagy volt-e linóleum a Delej-villában?