EZT NÉZD – Az improvizatív, a halott, az időbeli és a privát

Ma délután több finisszázst is meglátogathatunk Budapesten. A Lávatalaj című kiállításon Páldi Lívia kurátor és művészettörténész, a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár munkatársa tart záró tárlatvezetést a Trafóban 18 órakor. Egy kép rovatunkban nemrégiben Cserna Endre írt a kiállítás egyik munkájáról. „Ahogy arra a kurátori bevezető is utal, a Lávatalaj egy (vagy több különböző?) gondolati teret (vagy akadálypályát?) igyekszik felvázolni, amelyben új megvilágításba kerülnek interperszonális kapcsolataink nehézségei és ezek társadalmi vetületei, bonyolító tényezői is.” Egy órával korábban az acb Galéria eseményén pedig Ember Sári Időben történik című tárlatán Magyar Fanni beszélget az alkotóval. 

Október 13. és  27. között látható a Pincében Monika Karczmarczyk és Szabó Nóra kiállítása, a Death of the Protagonist. 26-án egy artist talk keretei között találkozhatunk Szabó Nórával, aki jelenleg a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen doktorál. Az emberi test ábrázolásával foglalkozik a technológiai fejlődés kontextusában. Művészetében a hagyományos technikák és a digitális média kombinálásával tükrözi kortárs létezésünk hibrid jellegét, ahol a mesterséges technológia és az organikus elemek összefonódnak. 


Október 27-én, pénteken Kopin Katalin művészettörténész nyitja meg Magyarósi Éva Tisztán látni című kiállítását a szentendrei Vinczemill Műhelygalériában. Magyarósi Éva 2005-ben szerzett diplomát a MOME animáció szakán, diplomafilmje a Hanne elnyerte az Oberhauseni Nemzetközi Rövidfilmfesztivál díját, Lena című filmje a legjobb kísérleti kisjátékfilm lett a 41. Magyar Filmszemlén. Alkalmazott művészi munkái között színházi és filmes díszletek is találhatók, de könyvillusztrációkat is készít. Autonóm alkotói folyamataiban sokszor egy-egy szöveg és történet indítja el, ezt szövi különböző műfajok által narratív történetté. A kiállításon a grafikai munkák mellett, festmények és három animációs film is látható lesz. 


Október 31-én Porteleki Áronnal kiegészülve tér vissza a Lumenbe az elmúlt évek legizgalmasabb elektro-akusztikus, improvizatív zenét játszó zenekara, a 12z. Szabó Bálint: gitár és elektronika, Kristóf Marci: basszusgitár és elektronika, Porteleki Áron: dob és brácsa. Van tüzed? 

November másodikán egy újonnan alakult budapesti intézmény, az Eidolon Centre for Everyday Photography rendezésében valósul meg a Talks on everyday imaging - the analogue and digital realm of the vernacular című angol nyelvű konferencia. Az esemény középpontjában a mindennapi/privát fotográfia, valamint az analóg és digitális hétköznapi fotografikus képalkotás aktuális kérdései állnak. „A privát fotográfia rendkívül rugalmas kifejezés, halmazába minden olyan fotografikus képalkotás belefér, amely nem művészeti vagy alkalmazott céllal jött létre – a családi albumok papírképeitől egészen az online platformokra a megosztás szándékával létrehozott digitálisan fotókig. Magyar nyelven leginkább a „képáradat” plasztikus hasonlata írja le napjaink képi kultúrájának elburjánzott jelenségét, amely egyszerre utal a képek gyors termelésére és az újabb és újabb fotók feltartóztathatatlan özönének feldolgozhatatlanságára. Ezeket a hétköznapi fényképeket a kurátori és művészettörténeti felfogások hagyományosan kizárják az „érdekes”, megmutatandó és vizsgálandó képek köréből. Annak ellenére, hogy az ilyen típusú fotók alkotják a valaha készült összes fotográfia túlnyomó részét – azaz nem kezelhetőek banalitásként, mert megkerülhetetlen társadalmi jelenségnek számítanak.” Az ingyenes eseménynek a MOME ad otthon, regisztrálni rá pedig itt lehet

134_Szilagyi1.jpg
Az optimális pillanat

Nemrég olvastam, hogy a vonatok első utasai számára milyen csodás volt megtapasztalni a sebességet és azt, hogy ennek következtében valósággal kinyílt számukra a világ. Egy 1860-as évekbeli orvosi lap mégis úgy hivatkozott a vonatozásra, mint a szemet és agyat egyaránt kimerítő élményre. Hogy miért? Mert a gyalogláshoz, a horizont lassabb pásztázásához szokott tekintet számára szinte sokkoló volt az ablakkeret által körülhatárolt képtérben elsuhanó, képfolyammá váló, részleteiben sosem vizsgálható táj. Jó példa ez arra, hogy a szemünket és agyunkat érő ingerek milyen nagy hatással vannak a világ befogadásának módozataira. És akkor még csak nem is az első fotográfiák által keltett ámulatból vagy az első mozgóképek mágiájából kiindulva kezdjük a huszonegyedik századi ember képekhez fűződő viszonyának vizsgálatát.