A Recorder magazin kezdeményezésére fiatal hálószobapop-előadók és zenekarok – a műfaj hazai zenitjén, 2012-ben – feldolgozták a Kispál és a Borz akkor húszéves Naphoz Holddal című lemezét, tisztelgésül a magyar popzene e meghatározó albuma előtt. Az hommage-lemez kvalitásairól megkérdezett, érezhetően nem teljesen elégedett Lovasi András ennek kapcsán azzal zárta a vele készült interjút, hogy „Azért legalább egy ordítás nem ártott volna az anyagnak.”

Bár nem feltétlenül értek egyet az akkori vagy mostani „fiatal kultúra” általános enerváltságával, valóban sem a kérdéses számok, sem az elmúlt évek progresszív kulturális termelése nem bővelkedett a zsigeri/őszinte/hangos és legfőképp ezekkel egy időben komolyan is vehető megnyilvánulásokban. Az elmúlt tizenegy évben többször eszembe jutott ez a remek, punk-mércét felállító mondat, főleg kiállításokon: legalább egyetlen vokális kifakadás több élményen is sokat dobott volna. A Trafó Galériában október 22-ig látható Lávatalaj című csoportos tárlat részint bepótolja ezt az elmaradást: Hynek Alt közép-európai módon groteszk videóinstallációján egy CGI-husky vonyít ki a barlangjából.

A tér nélküli sötétségben elnyúló, lassan ziháló munkakutya – ahogy a művész a galériatér bejáratánál elhelyezett, Iveta Schovancová-val közös videómunkája, a Rövid beszélgetések a tűzzel (Small Talks with Fire) is – megakasztja a nézőt, nemcsak a térben szinte sorompóként installált jellegéből, hanem lelassultságából adódóan is. A husky lassan lélegző, hullámzó loopja, amelyet csak vonyítása tör meg, közel háromnegyed órát ölel fel. Míg a tüzes, forradalmi molotov-koktélokat idéző kollaboratív munkán a lángok, úgy a Vonyítás diegetikus sarkköri szélzúgása is mindenekelőtt a kontempláció lehetőségét teremtik meg meditatív hipnotikusságukkal. Ahogy arra a kurátori bevezető is utal, a Lávatalaj egy (vagy több különböző?) gondolati teret (vagy akadálypályát?) igyekszik felvázolni, amelyben új megvilágításba kerülnek interperszonális kapcsolataink nehézségei és ezek társadalmi vetületei, bonyolító tényezői is. A tárlat által felvállalt megküzdési mechanizmusok és az olyan biopolitikai kényszerűségek, mint a produktivitás vagy a mentálhigiéné önironikusan, a gyengeségeket felvállalva kerülnek bemutatásra, a Vonyítás pedig olyan állapotot mutat meg, ahol inkább ez a fajta lemondó szembenézés és önelfogadás kerül előtérbe – ellentétben a már említett Rövid beszélgetések a tűzzel című munkával, amely inkább forradalmi ábrándokat közvetít és hagy eljátszani minket a radikális újrakezdés mindig halogatott gondolatával. 

A kutyák éjjeli vonyítása olyan kommunikációs forma, amellyel elsősorban a falka, a közösség többi tagja felé adják hírül jelenlétüket, de lehet a szeparációs szorongás, az elszigeteltség és a düh jele is. Denis Kozerawski & Jen Kratochvil kurátori szövegükben Hynek Alt huskyjára munkaképtelen, a kapitalizmus és az internetes cukizmus körforgásából kiszakadni vágyó, a bódultság, a részegség antropomorf tüneteit mutató multimediális szereplőként hivatkoznak. Ebben a morbid, de mámoros és izgalmas helyzetben a kutya testében ébredt részeg psziché integritása megtörik és kénytelen a külvilághoz szólni. 

Vajon hol, kivel és mit ivott a renderkutya? Tudnom kell. 

Lávatalaj 
Trafó Galéria, Budapest
Kurátorok: Denis Kozerawski & Jen Kratochvil
2023. szeptember 2. – 2023. október 22.