Ezt nézd – Kamarakiállítások és könnyek

Az évet múzeumi körrel kezdjük: az idei Velencei Képzőművészeti Biennálé Magyar Pavilonjának budapesti bemutatása mellett a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kamarakiállításait ajánljuk.

Hantaï Simon 2008-ban választott ki munkái közül nyolc kis méretű, a Szépművészeti Múzeumnak szánt festményt1, amelyeken keresztül nyomon követhető munkamódszere, a pliage (gyűrés, hajtogatás) kialakításának folyamata és története. A múzeum Hantaï születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kamarakiállítása a művész 1948-as emigrációja2 és 1952 közötti évek inspirációs forrásait vizsgálja, a Párizsban látott modernistákat és Hantaï kísérleteire gyakorolt hatásukat egymás mellé helyezve kontextualizálja a már említett nyolc festményt. A kontextust többek között Klee, Miró, Picasso, Dubuffet, Michaux és Hartung jelentik.

Hantai3

Hantaï Simon: Mariale, 1963, olaj, vászon, 44 × 24,5 cm © Szépművészeti Múzeum

2015 óta a Ludwig Múzeum feladata a Magyar Pavilon Velencei Biennáléra delegált kiállításainak megrendezése, és négy éve hagyomány, hogy a biennálé bezárása után a Ludwig terében is megtekinthető az aktuális magyar kiállítás. Február 26-ig tart nyitva Keresztes Zsófia Az Álmok után: Merek dacolni a károkkal című tárlatának budapesti bemutatkozása. A kiállítás nemcsak azért izgalmas azoknak is, akik Velencében is végigjárták a könnyek labirintusát3, mert a pavilon építészeti adottságaihoz képest új arcát mutatja az anyag helyspecifikus megfogalmazásában. Hanem azért is, mert függetlenül attól, hogy kedveli valaki ezeket a szobrokat vagy sem, nem ereszt a műegyüttes belső mitológiájának és logikai viszonyrendszerének megfejtése, amely olykor akár ellentmondásosnak is tűnhet a koncepcióban hozzá társított narratívával, de ez csak további motivációt jelent, hogy közelebb jussunk összefüggéseihez. 

S7a1205

Részlet Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállításából, fotó: © Biró Dávid / Ludwig Múzeum

A Nemzeti Galéria grafikai kabinetjében március 5-ig Tichy Gyula kamarakiállítása kap helyet. Az 1920-ban, negyvenegy évesen tüdővészben elhunyt művész öccsétől, a Hollósy Simon müncheni szabadiskolájában tanuló Tichy Kálmántól kapott, Dürer metszeteket ábrázoló képeslapok hatására fordult a grafika felé. Még abban az évben, 1906-ban írt Morelli Gusztávnak, az Iparművészeti Főiskola fametszőtanárának, technikai segítséget kérve. A Melancolia témája is meghatározó volt számára; szenvedélyesen foglalkoztatta tudomány és művészet viszonya, érdekelte a fizika, a kémia, a kristálytan és a csillagászat. Utolsó nagy rajzciklusa, az 1916-ban elkezdett Jóslat utópisztikus elképzelés a háború megfordítására: Petőfi, Széchenyi, Madách, Jókai, Kőrösi Csoma Sándor, Bolyai, Hell páter csillagász és nyelvész, valamint Benyovszky Móric katona és utazó együtt érik el a magyarok győzelmét. Utolsó éveiben ábécébe rendezett címszavakból felépülő önéletrajzi szótárat írt és egy tudományos-fantasztikus regényt, A Mars rabjait, melyet már nem tudott befejezni.

Tichy2

Tichy Gyula: Nő szobában (Melancholia), 1914 körül, 175 × 139 mm, papír, rézkarc, Magyar Nemzeti Galéria

1 – A Szépművészetinek adományozott nyolc Hantaï festményről Mucsi Emese írt elemzést 92. lapszámunkban.

2 – Reigl Judit és Hantaï Simon emigrációjának előzményeiről Gréczi Emőke írt 117. lapszámunkban. 

3 – A Velencei Biennáléról írt beszámolójában Szalipszki Judit elemzése olvasható a pavilonról az Artmagazin 137. számában.