A munkanapokra a Deák Erika Galéria kurátori pályázatának nyertes kiállítását, hétvégére az FKSE – Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület a művészeti alapjövedelem lehetőségét megvitató kerekasztal-beszélgetését ajánljuk.

Kétezer művész három éven át heti 325 eurós alapjövedelmet kap az államtól az idén induló ír pilot-projektben. Február 4-én szombaton négytől Tremmel Márk és Hajdu Levente moderálásával Marikovszky Andrea, Huth Júliusz, Seregi Tamás és Török Krisztián Gábor beszélgetnek az FKSE-ben a művészeti alapjövedelem feltételeiről és magyarországi lehetőségeiről. Aki addig is beleolvasna vagy akár beleásná magát a témába, annak ezen a linken elérhető az ajánlott olvasmánylista – a már említett írországi kísérletről, két amerikai példáról, Seregi a magyar művészeti alapjövedelem melletti érveit és Huth egy szolidaritáselvű kortárs művészeti szervezetet felvázoló cikkeivel, az alapjövedelmet körüljáró kiadvánnyal és a Kiút a művészet válságából című tanulmánnyal.

Csütörtökön nyílt az Átmeneti tárgyak, átmeneti tájak, Gink Sára, Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina csoportos tárlata, a Deák Erika Galéria első kurátori pályázatának nyertes kiállítási terve nyomán. Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina ősz elején a bécsi Semmelweis Klinika használaton kívüli terében, majd ősz végén az FKSE pincehelyiségében állítottak ki közösen. A két markáns aurájú enteriőr után megint más színezetet kapnak objektjeik a kereskedelmi galéria white cube sterilitásában: egyébként is groteszk világuk még idegenebbül hat. A szellem-szerűen kísértő szürke és babakék tárgyak – a körvonalas alakokkal mintázott japán papír pongyola, a vas pókhálón fennakadt emlékképek, a penész-párnás szófa és a túlméretezett moly – Maj Ajna koncepciója szerint a karantén hatására megváltozott otthonélmény kifejezői. Ez az analógia nem olyan magától értetődően adja magát, de talán csak azért, mert egyre távolibb a bezártság élménye – jobban belegondolva azonban mégis csak dereng valami kapocs a kiállítás és az akkor megélt érzések között: az arányok kibillenése; ahogy az otthonunk egyik napról a másikra a világunkká tágult, és az ennek szűkösségében kikényszerített léptékváltások. A megszakadt folytonosságot, a levegőben lógás lidérces élményét idézi meg a kiállítás kényelmetlenség-érzete.