E heti ajánlónk középpontjában a művésztelepek állnak, ugyanis a nyár végének vészes közeledtével sűrűsödnek a programok, többek között sorra nyílnak az alkotótelepek termését felsorakoztató kiállítások – például a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, a Hegyvidék Galériában és a Magyar Műhely Galériában.

Szeptember 30-ig tart nyitva a Hámor – A XV. Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep kiállítása a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben. Idén nyáron tizenötödik alkalommal rendezte meg a Dunaferr-Art Alapítvány az Acélszobrász Alkotótelepet, melyen a szakértő bizottság javaslatára Gergely-Farnos Lilla, Gróf Ferenc és Kristóf Krisztián szerepelhetett. A helyi szimpóziumi hagyomány kezdete 1974-re nyúlik vissza, az első nagyipari támogatást élvező művészeti kezdeményezések között volt Magyarországon, és egészen a 2000-es évekig meghatározó fóruma volt nemcsak Dunaújváros, hanem a közép-európai régió kulturális életének is. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal sem volt kijelölt tematika, a művészek néhány kisplasztikát készítettek a gyár szakembereinek közreműködésével az öntödében, a lakatos- és a kovácsüzemben. A kiállításon az új művek mellett a gyárban töltött napok és az ipari munkafolyamat dokumentációja is látható.

Már csak a héten, szeptember 3-ig látható az Elmozdulás – A XXIV. Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep kiállítása a Hegyvidék Galériában. Két év kihagyás után, idén 24. alkalommal került megrendezésre a Hegyvidéki Önkormányzat és a MOM Kulturális Központ szervezésében a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep, amelynek tematikája ezúttal az „elmozdulás” volt. Az egyhetes alkotótáborba ebben az évben a hazai és a határon túli magyar területekről érkező alkotók mellett Franciaországban és Németországban élő magyar képzőművészek kaptak meghívást. A korábbi hagyománytól eltérően, a festő- és grafikusművészek mellett fotóművészek és egy performansz-művész is részt vett a művésztelepen. Íme a teljes névsor: Csóka Szilárd-Zsolt (RO), Debreceni Éva (F), Kusovszky Bea (H), Lak Róbert (SRB/H), Liszi Renáta (H), Lökös Péter (F), Lőrincz Ágnes (D), Szathmáry Lóránt (D), Szűcs Gábor (SK) és Todor Tamás (RO/H).

Szintén hamarosan, egészen pontosan szeptember 2-án zár A kétely illata – A 18. Nagykáta-Erdőszőlő Nemzetközi Művésztelep zárókiállítása a Magyar Műhely Galériában. A kétely mint „lehetőség” a jelenlegi zavaros, pandémiás helyzetben hirtelen az ember egyik fontos alternatívájává vált. Így felmerült, hogy a híres francia filozófustól származó gondolatot („cogito ergo sum”) egy kicsit tovább építve, „átköltve” („dubito ergo cogito, ergo sum”) a kételyt, a kételkedést tegyék a művésztelep koncepciójának fókuszába. René Descartes gondolata a következő volt: „Elhatároztam, hogy felteszem: mindazok a dolgok, amelyek valaha is bejutottak elmémbe, nem igazabbak, mint álmaim csaló képei. De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni, szükségképp kellett, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb feltevései sem képesek azt megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem.”