A MŰKERESKEDELEM MEGVÁLTÓI

2017 nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei

Martos Gábor

Egy mindeddig elképzelhetetlen új árverési világcsúcs, egy avantgárd festő, aki ugyanaznap kétszer döntötte meg a saját leütési rekordját, a klasszikus festői hagyományokat követő legdrágább kínai és a graffiti fenegyerekből lett legdrágább afroamerikai… és még sok minden más a világ tavalyi műkereskedelméből; miközben itthon Tihanyi befogta Munkácsyt, és olyan új sztárneveket kellett megtanulnunk, mint Bohacsek Ede vagy Schadl János.

Abban a pillanatban, amikor 2017. november 15-én este Jussi Pylkkänen, a Christie’s aukciósház legjelentősebb New York-i árveréseinek levezetője a Rockefeller Centerben egy 70 millió dolláron elindított, majd tizenkilenc percen át tartó licitcsata után leütött a kalapácsával – szinte az összes sajtóbeszámoló szerint a New York Timestól az Artprice-ig –, „a világ műkereskedelme egy csapásra megváltozott”. A kalapács ugyanis azután koppant, hogy előtte az egyik telefonon licitálóval kapcsolatot tartó munkatárs, Alex Rotter egy lépésben egyből 30 millióval megemelve az utolsó licitet kimondta a vevője által diktált számot: 400 millió dollár! Így azután Leonardo da Vinci Salvator Mundi (A világ megváltója, vagy másként A világ üdvözítője) című, 1500 körül készített festménye a vevő általi fizetendő jutalékokkal együtt 450 312 500 dollárért (119,462 milliárd forint) került új tulajdonoshoz; másfélszer többért, mint a világon korábban legdrágábban elkelt festmény és két és félszereséért annak, mint amennyit addig árverésen valaha műtárgyért adtak (illetve – hogy egy kicsit haza is pillantsunk – kereken ötszázszorosáért annak, mint amennyiért Magyarországon az eddigi legdrágább festményt leütötték).

Jean-Michel Basquiat: Cím nélkül, 1982, vászon, akril, szórófesték, olaj, 183,2 by 173 cm, Sotheby’s New York, Contemporary Art Evening Auction (Lot 24), 2017. május 18., leütési ár az árverési jutalékkal együtt: 110 487 500 USD © Sotheby’s Images Limited 2018 / HUNGART © 2018

A csúcsdöntő vásárlás után nem sokkal megjelent hírek szerint a festmény az éppen az árverés előtt néhány nappal az Egyesült Arab Emírségek fővárosában megnyílt Louvre Abu Dhabiban – ahogyan szlogenjük mondja: az arab világ első univerzális múzeumában – lesz látható (lásd: Szilágyi Róza: Louvre Abu Dhabi – Megalománia, pénzinjekciók és poétika, Artmagazin, 2017/9, 24–27.), vevőként pedig ugyanezek a hírek Bader bin Abdullah bin Mohammed bin Farhan Al Saud herceget, a szaúdi trónörökös egyik legbensőségesebb bizalmasát nevezték meg. Pár nappal később aztán előbb arról szóltak a hírek, hogy Bader herceg valójában csak a trónörökös strómanja volt, az igazi tulajdonos Mohammed bin Salman bin Abdulaziz Al Saud koronaherceg (aki ráadásul éppen ebben az időben kezdte el kiépíteni saját, az ultrakonzervatív muzulmán államban a nyugati világ – és eszerint a nyugati kultúra – felé történő nyitást ígérő teljhatalmát az országban), majd pedig arról, hogy bár a telefonban valóban Bader herceg licitált, de a valódi vevő nem a trónörökös, hanem Abu Dhabi Kulturális és Idegenforgalmi Minisztériuma – és végül is ez a változat bizonyult igaznak. „A Christie’s megerősíti, hogy az Abu Dhabi-i Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium vásárolta meg Leonardo da Vinci Salvator Mundi című festményét. Örülünk annak, hogy ez a csodálatos festmény a közönség számára látható lesz a Louvre Abu Dhabi múzeumban” – tette közzé 2017. december 8-án kelt közleményében az árverezőház. 

René Magritte: La Corde Sensible, 1960, olaj, vászon, 114 x 146 cm, Christie’s London, The Art of the Surreal (Sale 13486, Lot 110), 2017. február 28., leütési ár az árverési jutalékkal együtt: 14 441 348 GBP © Christie’s Images Limited 2018 / HUNGART © 2018

René Magritte La Corde Sensible (1960) című képéért februárban a Christie’s londoni árverésén adtak 14 441 348 fontot (17 936 155 dollár; 5,173 milliárd forint); a festmény utoljára árverésen 1986-ban 363 000 dollárért kelt el, míg Marc Chagall Les Amoureux (A szeretők, 1928) című munkája novemberben New Yorkban a Sotheby’snél elért 28,5 millió dollárral (7,5 milliárd forint) lett az orosz származású francia művész legdrágább alkotása.

Orosz után egy amerikai: soha még nem adtak annyit Norman Rockwell egy vázlatáért, mint májusban a dallasi Heritage Auctionsnál, amikor is a Study for Triple Self Portrait (Tanulmány a Hármas önarcképhez, 1960) című munka 1 332 500 dollárt (379,2 millió forint) ért meg valakinek.
De az egy rekord még csak hagyján: Vaszilij Kandinszkij egyetlen este kétszer döntötte meg saját aukciós csúcsát, amikor júniusban a Sotheby’s londoni árverésén előbb Murnau – Landschaft mit grünem Haus (Murnau – Táj zöld házzal, 1909) című képéért 21 millió fontot (26,4 millió dollár), majd pár perccel később a Bild mit weissen Linien (Kép fehér vonalakkal, 1913) címűért pedig már 33 millió fontot (41,6 millió dollár) fizettek ki a licitálók.
A világ egyik első nőművészének tartott Artemisia Gentileschi is megjavította korábbi rekordját: Önarckép Szent Katalinként (1614–16) című, nemrégiben előkerült portréja decemberben a Drouot párizsi árverésén ért el 2 360 600 eurós árat (734,9 millió forint).
A kortárs művészek közül Peter Doig döntött csúcsot, sőt ő lett a legdrágább élő brit alkotó, amikor májusban a Phillips New York-i árverésén Rosedale (1991) című festményéért 28 810 000 dollárt (7,955 milliárd forint) adott valaki.

Man Ray: Fekete és fehér, 1926, ezüst nyomat, 20,6 x 27,5 cm, Christie’s Paris, Stripped Bare: Photographs from the Collection of Thomas Koerfer (Sale 15059, Lot 8), 2017. november 9., leütési ár az árverési jutalékkal együtt: 2 688 750 EUR © Christie’s Images Limited 2018 / HUNGART © 2018

Csáky József: Egyedi fej, 1923, hegyikristály, obszidián, 34,1 x 10 x 10 cm, Sotheby’s Paris, Design (Lot 35), 2017. október 31., leütési ár az árverési jutalékkal együtt: 925 500 EUR © Sotheby’s Images Limited 2018 / HUNGART © 2018

De született új szerzői csúcs a fotográfiák terén is: Man Ray Noir et Blanche (Fekete és fehér) című, 1926-ban Párizsban készített, akkori-ottani múzsáját, Kiki de Montparnasse-t afrikai maszkkal megörökítő felvételéért novemberben a Christie’s párizsi árverésén adtak 2 688 750 eurót (3 120 658 dollár; 838,9 millió forint) – ezzel a kép nemcsak a szerző legdrágább fotográfiája lett, hanem egyben a legdrágább „klasszikus”, azaz a második világháború előtt készült felvétel.
És bár ebben a kategóriában (nem ismervén a világ összes aukciósházának összes adatát) nyilván nem tudok „abszolút győztest” hirdetni, a legmagasabb licitemelkedés tavalyi díjára alighanem jó eséllyel pályázhat az a Csien-lung- kor (1711–1799) stílusában készült, de a katalógus szerint 20. század eleji, 60 centiméteres kínai váza, amelyet szeptemberben a genfi Genève-Enchères árverésén 500–800 svájci frankos becsérték után ötmillió frankon ütöttek le (majd a jutalékokkal együtt végül 6,08 millió frankot fizettek érte), vagyis amelyik néhány perc alatt tízezerszeres érték- növekedést produkált. Mielőtt áttérnénk a nemzetközi után a hazai piacra, „átmenetként” vessünk egy gyors pillantást a magyar – de legalábbis magyar származású – művészek tavalyi külföldi szereplésére. Itt két mindenképpen említésre érdemes siker történt: Hantai Simon Mariale M.D.4 című munkája májusban a Sotheby’s New York-i árverésén 3 252 500 dolláros árával (898,1 millió forint) a világon a harmadik legdrágább „magyar alkotás” lett; Csáky József pedig Egyedi fej című, 34 centiméter magas, hegyikristályból készült 1923-as szobrával októberben a Sotheby’s párizsi aukcióján ért el 925 500 eurós (1 077 004 dollár; 288,5 millió forint) új szerzői csúcsot. Ami pedig a hazai eseményeket illeti, itt is komoly változások történtek az árverési listákban. Decemberben például a Virág Judit Galéria aukcióján egyetlen este három festmény is átlépte a százmillió forintos árhatárt (a 30 millió feletti leütésekről a II. táblázat tájékoztat).

Tihanyi Lajos: Pont St. Michel (Paris) 1908, olaj, vászon, 53,5 x 65 cm, Kieselbach Galéria és Aukciósház, 54. Téli aukció, 46. tétel, 2016. december 20., leütési ár: 170 millió Ft © A Kieselbach Galéria és Aukciósház jóvoltából és Tihanyi Lajos: Pont St. Michel, 1908, hátoldalon: Ádám és Éva, 1907, olaj, vászon, 55 x 65 cm, Virág Judit Galéria és Aukciósház Téli aukció, 2017. december 18., leütési ár: 220 millió Ft © A Virág Judit Galéria és Aukciósház jóvoltából

Közülük Tihanyi Lajos Pont St. Michel (1908) című párizsi városképe 220 mil- lió forintos leütésével egyenesen a harmadik legdrágább hazai műtárgy lett. (Munkácsy Mihály Poros út I. című képével holtversenyben, amely még 2003 decemberében érte el ezt az árat; őket már csak Csontváry két festménye előzi meg, és ez a négy mű lépte át összesen a 200 milliós leütési határt. Érdemes lehet még megjegyezni, hogy a Tihanyi-kép gyakorlatilag pontosan ugyanolyan másik variációját tavaly decemberben a Kieselbach Galéria árverésén 170 millió forinton ütötték le; ezzel az árral a nyolcadik pozícióban áll jelenleg az összesített hazai árverési toplistán.) A százmilliót átlépő másik két mű Csontváry Kosztka Tivadar Olasz halásza (140 millió forint), illetve Aba-Novák Vilmos Kikötője (120 millió forint) volt; egyúttal ez a három alkotás érte el az egész tavalyi év legkiemelkedőbb hazai árverési sikereit.
Ami a szerzői csúcsokat illeti, 2017-ben először került fel a 30 millió forint felett leütött alkotók közé Kontuly Béla, Bohacsek Ede, Székely Bertalan, Pór Bertalan, Barcsay Jenő, Schadl János és Pólya Tibor, valamint egy török festő, Diyarbakirli Tahsin, akinek Isztambul a Boszporusz felől (1923) című nagy méretű tájképét a BÁV májusi árverésén 4,8 milliós kikiáltás után végül 47 millión ütötték le. (Mivel a jutalékokkal együtt a képért a vevő végül 56,4 millió forintot fizetett, ezzel ez lett a török művész legdrágább alkotása: korábbi életműrekordját a Tenger (1922) című munkája tartotta, amelyet 2013-ban a Sotheby’s londoni árverésén 134 500 fontért adtak el, ami akkori árfolyamon nagyjából 50 millió forintnak felelt meg.)

Szántó György: Öröm, 1921, olaj, vászon, 110 x 160 cm, Kieselbach Galéria és Aukciósház, 57. Téli aukció, 80. tétel, 2017. december 18. © A Kieselbach Galéria és Aukciósház jóvoltából © Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

Mindenképpen örömteli fordulat a hazai műtárgypiacon, hogy a Kieselbach Galéria decemberi árverésén több múzeumi vásárlás is történt: a Petőfi Irodalmi Múzeum az állami elővételi jog érvényesítésével szerezte meg leütési áron a gyűjteményébe Berény Róbert Füst Milán portréját (14 millió forint), a Magyar Nemzeti Galéria pedig egy ugyancsak Berény festette Weiner Leó-portrét (65 millió forint) és Ziffer Sándor Önarcképét (10 millió forint) vásárolta meg. Ugyanitt szerepelt Szántó György Öröm (1921) című nagy méretű vászna is: ez 34 milliós kikiáltási árról indult, 48 millióig volt érte licit, de mivel nem érte el a (szóbeszéd szerint 50 milliós) limitárat, nem kelt el; az árverés után azonban, mint megtudtuk, az aukciósház közvetítésével a beadó és a Nemzeti Galéria közötti megegyezés nyomán ez is a múzeum gyűjteményébe kerül.

Ami a kortársak tavalyi aukciós szereplését illeti, ott Ludmil Siskov Flop (1968) című képe lett a listavezető a Kieselbach Galéria decemberi árverésén érte megadott 6,5 millió forinttal, majd két, egyaránt hatmillióért leütött Nyári István-festmény következik: a Fiam Benjamin II. Lajos királyosat játszik (2016) a Blitz májusi, a Sziámiak (2008) című pedig a Kieselbach decemberi árverésén hozott ennyit (plusz a jutalékok). Kelemen Károly Új magvetője (1995) a Blitznél májusban elért 5,5 millió forintos leütéssel lett a negyedik, Birkás Ákos Fej 59. (1989) című munkája pedig a Virág Judit Galérián októberben az érte megadott ötmillió forinttal az ötödik. 
Ezeket a műveket leszámítva azonban a kortársak piaca – különösen a nemzetközi mezőnnyel összehasonlítva – idehaza nem igazán volt sikeresnek mondható. A BÁV sokéves kihagyás után decemberben újra megrendezett (szám szerint az ötödik) kortárs aukcióján például 128 tételt vitt kalapács alá, és ezek közül gyakorlatilag a felére, 65-re nem volt licit, 31-et a kikiáltási árán ütöttek le és mindössze négy mű ért el egymillió forint feletti leütési árat (Molnár Sándor: 1,4 millió; Ágnes von Uray: 1,3 millió; Hincz Gyula: 1,2 millió; feLugossy László: egymillió). A Contempo harmadik, ugyancsak decemberi árverésén Erdély Miklós Kosztolányi (1985) című, vegyes technikával készült papíralapú munkáját három, Bak Imre Áttörés (2012) című vásznát pedig 1,8 millió forinton ütötték le. Az újonnan alakult Dobossy Aukciósház szintén decemberben megrendezett első árverésén a 158 tételéből 89-re nem érkezett licit, 29-et kikiáltási áron ütöttek le és két mű ért el egymilliónál magasabb leütési árat (Gyarmathy Tihamér: kétmillió; Erdély Miklós: 1,4 millió). Ugyanakkor például a berlini Dannenberg árverezőház decemberi online aukciójának kínálatában egy német magángyűjteményből került kalapács alá több magyar munka, köztük Scheiber Hugó, Kádár Béla, Szikora Tamás alkotásai, valamint egy Harasztÿ-mobil mellett Bak Imre, Nádler István, Fajó János és Birkás Ákos összesen nyolc festménye, amelyek mind a 3400-tól 17 000 euróig terjedő ársávban (1–5,2 millió forint) keltek el. A tanulságokat mindenki vonja le maga...

Aba-Novák Vilmos: Kikötő, 1930, tempera, vászon, 138,5 x 190 cm, Virág Judit Galéria és Aukciósház Téli aukció, 2017. december 18., leütési ár: 120 millió Ft © A Virág Judit Galéria és Aukciósház jóvoltából

2013 tavaszán jelent meg Martos Gábor Műkereskedelem – Egy cápa ára című könyve (lásd: Artmagazin 58), amelynek Függelékében a szerző sokoldalas táblázatokban közli a világon 30 millió dollárnál, illetve az idehaza 30 millió forintnál magasabb összegért elkelt műalkotások listáját – a nyomdába adás kényszere miatt 2012. december 31-ével bezárólag. Azóta ezeket a listákat minden év januárjában lapunkban egészítette ki az előző év legfontosabb nemzetközi és hazai műtárgypiaci eredményeivel (lásd: Artmagazin 65, 75, 85, 93), és a sor természetesen ebben az évben sem szakad meg. Az ötödik „Függelék függeléke” mellé itt először még egy bónusz hír: ha minden jól megy, akkor idén a „cápa visszatér”, vagyis megjelenik Martos Gábor következő könyve a műkereskedelem izgalmas világáról – benne természetesen újabb toplistákkal. 

Ami a világelsővé lett alkotás provenienciáját illeti, a minden bizonnyal XII. Lajos (1462–1515) francia király részére készített kép 1625-ben került Londonba, amikor Bourbon Henrietta Mária (1609–1669) francia királyi hercegnő feleségül ment I. Károlyhoz (1600–1649), Anglia és Skócia királyához. Bár Károly halála után a festményt először az uralkodó egyik korábbi – 30 fontnyi – tartozásának kiegyenlítéseként használták fel, ám hamarosan mégis visszakerült a királyi műgyűjteménybe, ahol 1763-ig őrizték; ekkor a kép eltűnt az udvarból, és mintegy másfél évszázadra nyoma veszett. A 19. század végén a festmény – amely ekkor már nagyon rossz állapotban volt, és javítás címén többször át is festették – Sir Frederick Lucas Cook (1844–1920) gyűjteményében bukkant fel; Tancred Borenius (1885–1948) művészettörténész a gyűjtemény itáliai műveinek katalogizálása során „Ismeretlen festő Boltraffio után készített másolata”-ként határozta meg. Innen került 1958 júniusában a kép a Sotheby’s londoni árverésére, ahol viszont már maga Giovanni Antonio Boltraffio (1466/1467–1516), Leonardo műhelyének egyik tagjának műveként szerepelt – és így 45 fontot (akkori árfolyamon átszámolva nagyjából 60 dollárt) fizetett érte valaki. A festmény ekkor Amerikába utazott, ahol évtizedekre újra eltűnt, mígnem 2005-ben egy louisianai helyi „hatókörű” árverezőház aukcióján egy éles szemű műkereskedőkből álló csapat (amelynek tagjai Warren Adelson, az Adelson Galériák elnöke, Robert Simon, a New York-i Robert Simon Fine Art vezetője és Alexander Parish független art dealer voltak) nem egészen 10 000 dollárért vette meg, majd komoly tudományos vizsgálatoknak, valamint alapos restaurálásnak vetették alá. A festmény ma ismert állapota Dianne Dwyer Modestini – korábban évekig a The Metropolitan Museum of Art munkatársa, ma szabadúszó New York-i sztárrestaurátor, a New York-i Egyetemen működő Conservation Center of the Institute of Fine Arts professzora – munkájának eredménye, aki a kép történetét és annak 2007 és 2010 között általa végzett helyreállítási folyamatát meg is írta. A helyreállítás közben és után a festményt nemzetközi szakértők egész serege vizsgálta, és végül az ő döntésük nyomán 2011 végén a londoni National Gallery nagy Leonardo-kiállításán a kép már a mester tizenhat eredeti, saját kezű műveként elismert munkájának egyikeként szerepelt. 2013 májusában a képet birtokló háromfős konzorcium egy a Sotheby’s által szervezett privát aukción áruba bocsátotta a képet, amelyet 80 millió dollárért Yves Bouvier svájci műkereskedő szerzett meg, aki még ugyanabban az évben aztán tovább is adta azt Dmitrij Ribolovljev Monacóban élő orosz milliárdos műgyűjtőnek 127,5 millió dollárért. Amikor a vevő később megtudta, hogy az eladó alig pár hónappal korábban mennyiért szerezte meg a festményt, a jelentős árkülönbség miatt jogtalan haszonszerzés címén pert indított Bouvier és a – szerinte őt „segítő” – Sotheby’s ellen.

Forrás: Dianne Dwyer Modestini: The Salvator Mundi by Leonardo da Vinci resdiscovered. History, technique and condition. In: Leonardo da Vinci’s Technical Practice: Paintings, Drawings and Influence. Szerk. Michel Menu. Hermann Éditeurs, Paris, 2014

Természetesen 2017-ben is kerültek utólag nyilvánosságra olyan adatok, amelyek felforgatták a műkereskedelmi toplistákat. Ezek eddig rendszerint a nyilvános árveréseken kívüli, gyűjtők közötti adásvételekről tudósítottak. Ilyen is akadt, tavaly viszont először fordult elő, hogy egy már tudott topárat a friss hírek alaposan módosítottak – mégpedig lefelé. Paul Gauguin Nafea Faa Ipoipo („Mikor házasodsz meg?”, 1892) című festményéről 2014 óta úgy tudtuk, hogy azt 250 millió dollárért (56,7 milliárd forint) vette meg egy magánüzlet keretében Rudolf Staechelin svájci műgyűjtőtől, a Sotheby’s volt igazgatójától a Katari Múzeumok, és így ezzel az árral – egy De Kooning-képpel holtversenyben – ez lett a világ legdrágább műalkotása. Tavaly azonban egy az üzlet közvetítési díja miatt kitört elszámolási-jogi vita során a bíróság kijelentette, hogy a vételár „csak” 210 millió dollár volt – vagyis így ez a festmény egyből a negyedik helyre esett vissza a világ legdrágább műtárgyainak listáján.
De lássuk a tavalyi „késleltetett” üzleti híreket is. Még valamikor 2016-ban egy magánüzlet keretében adta el Oprah Winfrey amerikai tévésztár-műsorvezető – Larry Gagosian New York-i galerista közvetítésével – egy kínai műgyűjtőnek Gustav Klimt Adele Bloch-Bauer II. (1912) című festményét 150 millió dollárért (43,550 milliárd forint). Mivel Winfrey a festményt a Christie’s 2006. novemberi New York-i árverésén 87 936 000 dollárért vette, tíz év alatt kereken 60 millió dollárt keresett rajta. A Klimt-eladás „sajtóhulláma” egyúttal azt is felszínre hozta, hogy még 2015 novemberében Dmitrij Ribolovljev is eladott egy Klimtet, mégpedig a Wasserschlangen II. (Freundinnen II.) (Vízikígyók – Barátnők II., 1907) címűt, ugyancsak egy távolkeleti gyűjtőnek, méghozzá 170 millió dollárért (49,360 milliárd forint); ez a kép utoljára 2013-ban szerepelt nyilvánosan a Sotheby’s egy londoni privát aukcióján, ahol akkor 120 millió dollárért cserélt gazdát.
És amit 2017 januárjában még csak pletykáltak, az júniusban egy bejelentés nyomán vált hivatalossá: Roy Lichtenstein Masterpiece (Mestermű, 1962) című festményét 2016-ban 165 millió dollárért adta el Agnes Gund műgyűjtő – az Acquavella Gallery közvetítésével – egy másik amerikai sztárgyűjtőnek, Steven Cohennek. Ami azonban ebben az üzletben nagyon is egyedülálló, az az, hogy az eladó (aki nem mellesleg a New York-i Museum of Modern Art „President Emerita”-ja, tehát mondjuk tiszteletbeli elnöke) a műtárgyért befolyt összeg nagyjából kétharmadából létrehozta az Art for Justice Fundot, mely alapítvány célja az amerikai büntető igazságszolgáltatás reformjának támogatása. Gund ráadásul azt is reméli, hogy a jövőben más gyűjtők is csatlakoznak a kezdeményezéséhez, és a műtárgyeladásaikból befolyó összegek egy részét társadalmilag hasznos célokra fordítják majd.

I.

2017-ben (vagy korábban, de csak ekkor nyilvánosságra kerülően) a világon 30 millió dollár felett elkelt műtárgyak (árverések esetében az árak jutalékkal együtt értendőek; a vastagon szedett nevek új szerzőiár-csúcsot jeleznek; a [ ] jelek között állók magánüzletek voltak)

Leonardo da Vinci: Salvator Mundi (A világ megváltója, 1500 körül) – 2017. november, Christie’s, New York – 450 312 500 dollár (119,462 milliárd forint; kikiáltási ár: 70 millió dollár; leütési ár: 400 millió dollár)

[Gustav Klimt: Wasserschlangen II. (Freundinnen II., Vízikígyók – Barátnők II., 1907) – 2015. november, magánüzlet – 170 millió dollár (49,360 milliárd forint; Dmitrij Ribolovljev adta el egy távol-keleti gyűjtőnek; a kép utoljára 2013-ban szerepelt nyilvánosan a Sotheby’s londoni privát aukcióján, ahol 120 millió dollárért cserélt gazdát)]

[Gustav Klimt: Adele Bloch-Bauer II. (1912) – 2016, magánüzlet – 150 millió dollár (43,550 milliárd forint; Oprah Winfrey adta el Larry Gagosian New York-i galerista közvetítésével egy ismeretlen kínai gyűjtőnek; a festményt a Christie’s 2006. novemberi New York-i árverésén 87 936 000 dollárért vette)]

Csi Paj-si / Qi Baishi: Tizenkét tájkép (1925) – 2017. december, Poly International Auction, Peking – 931,5 millió jüan (141 millió dollár; 37,4 milliárd forint; kikiáltási ár: 450 millió jüan, leütési ár: 810 millió jüan; a legdrágább kínai műalkotás)

Jean-Michel Basquiat: Untitled (Cím nélkül, 1982) – 2017. május, Sotheby’s, New York – 110 487 500 dollár (30,500 milliárd forint; becsérték: 60 millió dollár; kikiáltási ár: 57 millió dollár; leütési ár: 98 millió dollár; vevő: Maezava Juszaku japán divatmágnás; a képet elkészülte után Basquiat galériása 5000 dollárért adta el; mostani eladója 1984 májusában 12–18 000 dolláros becsérték után 19 000 dollárért vette a Christie’s New York-i árverésén, ami akkor szerzői csúcs volt)

Vincent van Gogh: Laboureur dans un champ (Szántóvető a mezőn, 1889) – 2017. november, Christie’s, New York – 81 312 500 dollár (21,553 milliárd forint; becsérték: 45–65 millió dollár; kikiáltási ár: 42 millió dollár; leütési ár: 72 millió dollár, a második legdrágább Van Gogh)

Fernand Léger: Contrastes de formes (Formák ellentéte, 1913) – 2017. november, Christie’s, New York – 70 062 500 dollár (18,565 milliárd forint; becsérték: 65 millió dollár; kikiáltási ár: 56 millió dollár; leütési ár: 62 millió dollár)

Andy Warhol: Sixty Last Suppers (Hatvan Utolsó vacsora, 1986) – 2017. november, Christie’s, New York – 60 875 000 dollár (16,165 milliárd forint; becsérték: 50 millió dollár; kikiáltási ár: 42 millió dollár; leütési ár: 56 millió dollár)

Gustav Klimt: Bauerngarten (Virágoskert, 1907) – 2017. március, Sotheby’s, London – 47 971 250 font (59 321 248 dollár; 17,313 milliárd forint; becsérték: 45 millió dollár; kikiáltási ár: 35,5 millió font; 1994-ben a Christie’s londoni árverésén 3 741 500 fontért (5,848 millió dollár) kelt el)

Constantin Brancusi: La Muse endormie (Alvó múzsa, 1913, bronzszobor) – 2017. május, Christie’s, New York – 57 367 500 dollár (15,988 milliárd forint; becsérték: 20–30 millió dollár; kikiáltási ár: 18 millió dollár; leütési ár: 51 millió dollár)

Cy Twombly: Leda and the Swan (Léda és a hattyú, 1962) – 2017. május, Christie’s, New York – 52 887 500 dollár (14,756 milliárd forint; becsérték: 35–55 millió dollár, kikiáltási ár: 30 millió dollár; leütési ár: 47 millió dollár)

Francis Bacon: Three Studies of George Dyer (Három tanulmány George Dyerről, 1963) – 2017. május, Christie’s, New York – 51 767 500 dollár (14,443 milliárd forint; becsérték: 50 millió dollár; kikiáltási ár: 41 millió dollár; leütési ár: 46 millió dollár)

Huang Pin-hung / Huang Binhong: Yellow Mountain (Sárga hegy, 1955) – 2017. június, China Guardian Actions, Peking – 345 000 000 jüan (50,527 millió dollár; 14,038 milliárd forint; becsérték: 80–120 millió jüan; leütési ár: 300 000 000 jüan; 2011-ben Pekingben egy árverésen 47,7 millió jüanért kelt el)

Csen Zsung / Chen Rong: Csiu lung tu (Kilenc sárkány, 5,2 méteres tusrajz-tekercs kalligráfiákkal, 13. század) – 2017. március, Christie’s, New York – 48 967 500 dollár (14,065 milliárd forint; becsérték: 1,2–1,8 millió dollár)

Cy Twombly: Untitled (Cím nélkül, 2005) – 2017. november, Christie’s, New York – 46 437 500 dollár (12,330 milliárd forint; becsérték: 40 millió dollár; kikiáltási ár: 30 millió dollár)

Max Beckmann: Hölle der Vögel (A madarak pokla, 1937–38) – 2017. június, Christie’s, London – 36 005 000 font (45 834 365 dollár; 12,650 milliárd forint; leütési ár: 32 millió font)

Pablo Picasso: Femme assise, robe bleue (Ülő nő, kék ruhában, Dora Maar portréja, 1939) – 2017. május, Christie’s, New York – 45 047 000 dollár (12,555 milliárd forint; becsérték: 35–50 millió dollár; kikiáltási ár: 35 millió dollár; leütési ár: 40 millió dollár; 1966-ban a Sotheby’s New York-i árverésén 52 500 dollárért, 2011 júniusában a Christie’s londoni árverésén 17,9 millió fontért (29,1 millió dollár) kelt el)

Pablo Picasso: Femme écrivant (Író nő, Marie-Thérèse Walter portréja, 1934) – 2017. június, Christie’s, London – 34 885 000 font (44 408 605 dollár; 12,255 milliárd forint; becsérték: 30–40 millió font)

Vaszilij Kandinszkij: Bild mit weissen Linien (Kép fehér vonalakkal, 1913) – 2017. június, Sotheby’s, London – 33 008 750 font (41 620 733 dollár; 11,615 milliárd forint; leütési ár: 29,2 millió font)

Francis Bacon: Three Studies of George Dyer (Három tanulmány George Dyerről, 1966) – 2017. november, Sotheby’s, New York – 38 614 000 dollár (10,211 milliárd forint; becsérték: 35–45 millió dollár; leütési ár: 35,5 millió dollár)

Kék mázas kínai tál a Szung-dinasztia idejéből (960–1127; 13 cm átmérőjű; Zsu Kuan-jao császár ecsetmosó edénye) – 2017. október, Sotheby’s, Hongkong – 294 287 500 hongkongi dollár (37,7 millió dollár; 9,997 milliárd forint; kikiáltási ár: 10,2 millió dollár; a legdrágább kínai kerámia)

Pablo Picasso: Femme accroupie (Kuporgó nő, Jacqueline Roque portréja, 1954) – 2017. november, Christie’s, New York – 36 875 000 dollár (9,770 milliárd forint; becsérték: 20–30 millió dollár; kikiáltási ár: 12 millió dollár, leütési ár: 32,5 millió dollár)

Jean-Michel Basquiat: La Hara (1981) – 2017. május, Christie’s, New York – 34 967 500 dollár (9,754 milliárd forint; becsérték: 22–28 millió dollár; kikiáltási ár: 18 millió dollár; leütési ár: 31 millió dollár; 1989-ben a Sotheby’s New York-i árverésén 341 000 dollárért kelt el)

Francesco Guardi: Venezia: il ponte di Rialto e il palazzo dei Camerlenghi (Velence: a Rialto híd és a Palazzo dei Camerlenghi, 1760-as évek közepe) – 2017. július, Christie’s, London – 26 205 000 font (33 883 065 dollár; 9,134 milliárd forint; kikiáltási ár: 17 millió font, leütési ár: 23 250 000 font)

Andy Warhol: Mao – 2017. november, Sotheby’s, New York – 32 404 500 dollár (8,569 milliárd forint; becsérték: 30–40 millió dollár; leütési ár: 28,5 millió dollár)

Mark Rothko: Saffron (Sáfrány, 1957) – 2017. november, Christie’s, New York – 32 375 000 dollár (8,597 milliárd forint; 1991 júniusában a Sotheby’s londoni árverésén 770 000 fontért (1,25 millió dollár) kelt el)

Joan Miró: Femme et oiseaux (Nő és madarak, 1940) – 2017. június, Sotheby’s, London – 24 571 250 font (30 981 889 dollár; 8,637 milliárd forint; 1984-ben egy árverésén 407 000 fontért kelt el)

Vincent van Gogh: Le moissonneur – d’après Millet (Arató – Millet után, 1889) – 2017. június, Christie’s, London – 24 245 000 font (30 863 885 dollár; 8,517 milliárd forint; becsérték: 12,5–16,5 millió font; mostani eladója 1995-ben 2,5 millió fontért vette)

Pablo Picasso: Femme assise dans un fauteuil (Karosszékben ülő nő, 1917–1920) – 2017. május, Christie’s, New York – 30 487 500 dollár (8,497 milliárd forint; becsérték: 20–30 millió dollár; 1989 áprilisában a Christie’s londoni árverésén 4,4 millió fontért (7,4 millió dollár) cserélt gazdát)

 

II.

2017-ben magyarországi árverésén 30 millió forint felett elkelt műtárgyak (leütési árak jutalék nélkül; a vastagon szedett nevek új szerzőiár-csúcsot jeleznek)

Tihanyi Lajos: Pont St. Michel (1908) – 2017. december, Virág Judit Galéria – 220 millió forint

Csontváry Kosztka Tivadar: Olasz halász (1901 körül) – 2017. december, Virág Judit Galéria – 140 millió forint

Aba-Novák Vilmos: Kikötő (1930) – 2017. december, Virág Judit Galéria – 120 millió forint

Gulácsy Lajos: Cogito ergo sum (A falu bolondja, 1903) – 2017. május, Kieselbach Galéria – 85 millió forint

Rippl-Rónai József: Piacsek bácsi a fekete kredenc előtt (1907) – 2017. október, Virág Judit Galéria – 80 millió forint

Vaszary János: Pünkösdi rózsák (1935 körül) – 2017. december, Virág Judit Galéria – 71 millió forint

Berény Róbert: Weiner Leó portréja (1911; védett) – 2017. december, Kieselbach Galéria – 65 millió forint (az állami elővételi joggal élve a Magyar Nemzeti Galéria vette meg)

Gulácsy Lajos: Séta a régi olasz városban (1908–10) – 2017. május, Virág Judit Galéria – 60 millió forint

Kontuly Béla: Csendélet kaktusszal és narancsokkal (1933) – 2017. október, Kieselbach Galéria – 60 millió forint

Berény Róbert: Piros ruhás nő zöld szobában (1928 körül) – 2017. december, Virág Judit Galéria – 55 millió forint

Tihanyi Lajos: Falusi kentaur (1912) – 2017. december, Kieselbach Galéria – 52 millió forint

Tihanyi Lajos: Önarckép (1910-es évek) – 2017. december, Kieselbach Galéria – 50 millió forint

Diyarbakirli Tahsin: Isztambul a Boszporusz felől (1923) – 2017. május, BÁV – 47 millió forint

Szinyei Merse Pál: Szép idő (1917) – 2017. május, Virág Judit Galéria – 44 millió forint

Szinyei Merse Pál: A Vezúv kitörése (1863) – 2017. május, Kieselbach Galéria – 44 millió forint

Schönberger Armand: Nagybányai táj a Keresztheggyel (1909 körül) – 2017. május, Kieselbach Galéria – 42 millió forint

Bohacsek Ede: Rákosligeti táj (1912) – 2017. május, Kieselbach Galéria – 42 millió forint

Székely Bertalan: Egri nők (1867; védett) – 2017. december, Kieselbach Galéria – 42 millió forint

Gulácsy Lajos: Vízió – 2017. november, BÁV – 40 millió forint

Schönberger Armand: Zenélők (1929, védett) – 2017. december, Virág Judit Galéria – 40 millió forint

Ferenczy Károly: Esti fürdés (1906) – 2017. december, Kieselbach Galéria – 40 millió forint

Iványi Grünwald Béla: Fürdőző nők (Nagybánya, 1909) – 2017. május, Kieselbach Galéria – 38 millió forint

Czigány Dezső: Kalapos nő virágos kertben (1909) – 2017. október, Kieselbach Galéria – 38 millió forint

Tihanyi Lajos: Trencséni vár (1912) – 2017. október, Virág Judit Galéria – 38 millió forint

Rippl-Rónai József: Aratók (1910-es évek) – 2017. november, BÁV – 38 millió forint

Kmetty János: Csendélet fehér kannával és gyümölcsökkel (1915 körül) – 2017. december, Kieselbach Galéria – 38 millió forint (a Kieselbach Galéria 2007. májusi árverésén 16 milliós kikiáltás után 50 millió forinton ütötték le)

Pór Bertalan: Vágyódás tiszta szerelemre (1910) – 2017. május, Kieselbach Galéria – 37 millió forint

Ziffer Sándor: Lovaskocsik a Szajna-parton (1911) – 2017. május, Kieselbach Galéria – 36 millió forint

Czóbel Béla: Párizsi részlet (1926) – 2017. október, Kieselbach Galéria – 36 millió forint

Rippl-Rónai József: Virágot szedő nők (1915) – 2017. december, Kieselbach Galéria – 36 millió forint

Berény Róbert: Olvasó lány pamlagon (1906 körül) – 2017. május, Kieselbach Galéria – 34 millió forint

Barcsay Jenő: Erdei út (1927 körül) – 2017. május, Kieselbach Galéria – 32 millió forint

Schadl János: Falu viharban (1922) – 2017. október, Kieselbach Galéria – 32 millió forint

Berény Róbert: Eta olvas (1928 körül) – 2017. december, Kieselbach Galéria – 32 millió forint

Pólya Tibor: Fésülködő akt műteremben (1910) – 2017. október, Kieselbach Galéria – 30 millió forint

Szinyei Merse Pál: Facsoport mezőn (1869) – 2017. november, BÁV – 30 millió forint

Aba-Novák Vilmos: Zugligeti részlet (1926) – 2017. december, Kieselbach Galéria – 30 millió forint Vásárlás