A meglepetés

Watteau kalapács alatt

Az elmúlt évek példátlan műtárgypiaci virágázásának motorja kétség kívül a kortárs képzőművészet volt. A nemzetközi aukciósházak nagy reflektorai a huszadik század sikerembereit pásztázzák. Az európai művészettörténet múzeumi értékű remekművei a háttérbe szorultak, áraik alig növekednek. Most viszont itt egy klasszikus a Christie's kínálatából: egy majd' 200 éve keresett gáláns jelenet Watteau-tól. A nyáron kalapács alá kerülő festmény minden bizonnyal új rekordot hoz a rokokó művész számára.

A meglepetés címet viselő, könnyed, rokokó zsánerkép egy brit hagyaték értékesítésekor került elő 2007-ben. A félreeső vidéki udvarház metszettermében porosodó festményről nem is sejtették a tulajdonosok, hogy mekkora értéket képvisel. Az évszázadok során ugyanis elfelejtődött a festő neve – és ebből lett a valódi meglepetés: a kép árát most 3 és 5 millió font körül becsülik!

 

Jean-Antoine Watteau: A meglepetés, olaj, vászon, 37×28 cm © Christie's Images Limited.
A festmény 2008. július 8-án a londoni Christie'snél kerül kalapács alá. A aukciósház igazgatói nem győztek áradozni a képről: „Watteau La Surprise című művének felfedezése miatt különösen izgulunk, hiszen a holléte majdnem 200 évig rejtély volt. Ez nem csak az év egyik legnagyobb felfedezése, de lehetőség arra, hogy a művész egyik legfontosabb festményét megvegyük, amihez hasonló évtizedek óta nem került piacra. A kép meggyőző eredete és kiváló állapota még izgalmasabbá teszi az eseményt.”

 

A francia rokokó festészet tragikusan rövid életű előfutára, Jean-Antoine Watteau – a Christie's szakértői szerint – 1718 körül festhette a képet. Az egészen apró méretű alkotás eredetileg Watteau közeli jó barátjának, Nicolas Henin királyi tanácsosnak készült. Minden valószínűség szerint tartozott hozzá egy másik kis festmény is, a Los Angelesben őrzött, Tökéletes egyetértés című, hasonlóan pikáns zsánerkép. Pár évvel később, Henin halála után a festmények a művész monográfusához, Jean de Jullienne-hez kerültek, aki hamarosan külön-külön értékesítette őket.

A meglepetés végül a neves francia gyűjtő, Ange-Laurent de La Live de Jully hatalmas kollekciójában kötött ki. A műgyűjteményhez készült 1764-es katalógus szerint „pikáns ecsetkezelés és Rubens gazdag színei” jellemzik. A kicsiny festmény hamarosan elhagyta a francia műgyűjteményt és nyoma veszett a Forradalom zaklatott éveiben. 1848-ban a csatorna túlpartján bukkant fel, Lady Murray hagyatékában. Onnan került ahhoz a családhoz, amelyik mind a mai napig az udvarházában őrizte. Név nélkül.
 

Táncoló pár Rubens Búcsú című festményéről (Louvre). Watteau Rubens feltétlen híve volt, sokszor megcsodálta a flamand festő Louvre-ba készült nagy Medici Mária-sorozatát.

A könnyed rokokó ecsettel megfestett kis remekmű egyesíti magában Watteau két nagy témáját, az olasz vígjáték színészkaraktereit és a 18. század jellemző francia műfaját, a „gáláns”, vagyis finoman erotikus udvari jelenetet (fete galantes). A lemenő nap félhomályába burkolt parkban három figura üldögél egy kőpadon. Egy díszes selyemruhába öltözött, fehér galléros férfi, kezében gitárral és a szenvedélyes csókban összefonódó szerelmespár.

A lábát könnyedén keresztberakó, zenélő figura Mezzetin, vagyis az állandó karakterekkel játszó színészek rögtönzésein alapuló olasz vígjáték, a commedia dell'arte egyik típusfigurája. Nem érzi kínosan magát a szerelmesek közelségében, szerepe szerint ő az örök szerencsétlen, akinek sosincs sikere az asszonyoknál. Az egymást ölelő férfi és nő párosát Watteau nagy példaképétől, Rubenstől kölcsönözte. A flamand festőóriás Búcsú című képén, a részeg tömeg hömpölygő áradatában tűnik fel két hasonló alak. Rubens szertelen mámorban táncoló parasztpárját Watteau átültette egy rokokó park kőpadjára, hiszen a szerelem – és ezt a 18. században jól tudták – minden néprétegnél hasonló.

Szerző: Rieder Gábor