Szlovén impresszionisták

Kiállításajánló

Archívum

A ljubljanai Szlovén Nemzeti Galéria a helyi modern képzőművészet aranykorából, a századfordulós impresszionista mesterek főműveiből rendezett egy széles merítésű óriáskiállítást. Ljubljana számára az 1890 és 1920 közötti nemzeti ébredés időszaka jelentette a technikai és művészeti fejlődés fénykorát, a villamos bevetésétől a szecessziós hidak felépítéséig. Ennek a pezsgő, nyugatias, modern életstílusnak a képzőművészeti megfelelője az impresszionizmus volt, ami kicsit megkésve, de levette lábukról a szlovén polgárokat is.

Rihard Jakopič: Krizanke (Keresztes lovagok temploma), 1909
A történet hasonlít Nagybányához. Adott egy elismert nemzeti festő, aki neves müncheni szabadiskolát üzemeltet a 19. század végén. A szlovénok esetében ez nem más volt, mint Anton Ažbe, az érzékeny kezű akadémikus mester. (Hollósyval ellentétben Ažbe nem kísérletezett a modern stílusokkal – nem is veszett össze később új utakra lépő tanítványaival.) Az ő köpönyegéből bújtak elő azok a fiatalok, akik a huszadik század hajnalán meghódították maguknak a plein airt. Elsőként is Rihard Jakopič és Matija Jana, akik 1901-ben kivonulnak a szabad természetbe, hogy a Gradaščica patak mentén megfestessék a nyírfa-, nyárfa-, éger- és fűzfaerdőket. Jakopič szerint a témaválasztást a honfiúi büszkeség is inspirálta, hiszen a táj a nemzet és a művészet karakterében egyaránt meghatározó szerepet játszik. Szlovén táj – szlovén ecsettel. Délkeleti szomszédaink elég messzire rugaszkodtak a francia (vagy akár a magyar) plein air festészet napfényben fürdő színkavalkádjától. A szlovénokat a megfáradt kora őszi napsütés, a hegyi rétek felett gomolygó ködfátyol, a lassan felszálló hajnali harmat és a szalmabálák tetején megülő hó érdekelte. Mintha egy skandináv ország dércsípte impresszionizmusát látnánk, csupa világos pasztellszínnel. Ivan Grohar például, a Van Gogh-osan kavargó, mégis kemény és száraz ecsetvonások mestere, szinte kizárólag fakó szappanszínekben gondolkodott, még Matej Sternen is annyit tompított tipikus impresszionista nőalakjai reflexfényein, amennyit csak tudott. A szlovén impresszionizmus nem írta át az európai művészettörténetet: a kis szláv nép képzőművészei nem sokat törődtek a kertek alatt ólálkodó avantgárdizmusokkal. Mikor Picasso az Avignoni kisasszonyokon dolgozott, Jakopič éppen nekilátott nagy plein air sorozatának: ljubljanai ablakából festette meg a Keresztes lovagok templomának kupoláját. Két év alatt majdnem hússzor, jó pár évvel Monet Roueni katedrálisa után. Minden konzervativizmusa ellenére a szlovén impresszionista iskola szerethető, a Nemzeti Galéria kiállítása pedig még inkább, hiszen a fátyolos plein air képek mellett láthatunk szecessziós grafikákat, bécsi ízlésű szobrokat, modern fotókat és karikatúrákat is.

Szlovén Nemzeti Galéria, Ljubljana
2008. április 23. – 2009. február 8.

Rieder Gábor

Artmagazin 2008/4. 51. o.