Amadeus, Amadeus

Rieder Gábor

Az Amadeus alkotói ösztöndíj a kilencvenes években újjászületett, majd kínkeserves létharcba kezdett hazai mecenatúra egyik kiemelt képviselője (és sikeres túlélője). Az Amadeus Művészeti Alapítványt még 1993-ban hozta létre Baranyay László professzor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője – többek között – a magyar komolyzenei és képzőművészeti hallgatók képzésének támogatására. A tizennégy évvel ezelőtt megfogalmazott keretfeltétel (az állam felelősségvállalásának drámai csökkenése és a civil szféra kényszerű előretörése) ma még időszerűbb. Az alapítvány 1999-ben megindított képzőművészeti programja – a hazai kultúrfinanszírozás lassú ellehetetlenítése ellenére – virágzik és évről évre gyarapodik.

A kilencedjére kiosztott Amadeus alkotói ösztöndíj egyre fontosabb szerepet tölt be a Képzőművészeti Egyetem fiatal hallgatóinak karriertörténetében. Presztízse és ismertsége fokozatosan növekszik. Dr. Balogh Péter ügyvédi irodájának hathatós alaptámogatása mellett az ösztöndíj bővüléséhez dr. Gergely Károlynak, a Fundamenta-Lakáskassza Lakástakarék-pénztár Rt. vezérigazgatójának segítségére is szükség volt. A pályázat nyertesei ugyan csak ketten vannak, de a Fundamenta – bővülő gyűjteményébe – további tíz fiatal alkotótól vásárolt egy-egy munkát. Idén 76 hallgató pályázott a havi 70 000 forinttal járó, egy évre szóló alkotói ösztöndíjra, amit a negyedéves Rolik Ádám festőhallgató és a szintén negyedik évfolyamba járó Dohárszky Béla szobrászhallgató nyert el. (Említsük meg dagadó kebellel, hogy a 11 tagú zsűri elnöki tisztjét az Artmagazin főszerkesztője, Topor Tünde látta el.)

Rolik Ádám: Csendélet, 2007, olaj, farostra kasírozott vászon, 100x100 cm

Az 1983-as születésű, fóti illetőségű Rolik Ádám Károlyi Zsigmond osztályában tanulja a festőművészet mesterfogásait. Méghozzá elég sikeresen, mert már több kisebb díjat is magáénak tudhat, pár festménye pedig az Időn túl című realista kiállításon a Magyar Nemzeti Galériában jelenleg meg is tekinthető. A neokonzervatív Sensaria-csoporttal való közös szereplése nagy vonalakban körül is írja Rolik figuratív festői irányultságát. Eddigi olajképei következetes munkával kiharcolt műtermi csendéletek, pár szereplős miniszínpadok: ablakpárkányra állított üres palackok, magányos hokedli, kisablak, uborkás üveg és bontott csirke. Mindezt selymes puhaságú, a fókuszpontokkal tudatosan játszó, sfumatós nyomot hagyó ecsettel jeleníti meg, borongós és láthatatlan metafizikus ablakokat nyitva a kopár műteremsarkokból. Miközben – realista festőhöz képest szokatlan módon – ügyel a kompozíció szilárd, statikus megszerkesztésére. Rolik nem fotórealista, hanem a négyzetes struktúra és a színperspektíva lehetőségeit tudatosan próbálgató látványfestő. Aki saját bevallása szerint még a pálya elején tart, s a szégyenlősebb csendéletek után olyasfajta figurális piktúra irányába mozdul majd el, mint Edward Hopper vagy a Londoni Iskola képviselői. A nyertes szobrászhallgató, Dohárszky Béla hasonlóan bulvárellenes, halk szavú művészetet művel egy sokkal drasztikusabb nyersanyaggal. Az 1981-ben született százhalombattai fiatal művész öt éve foglalkozik a beton plasztikai lehetőségeivel. Korábban tömbszerű, földön nyugvó nehézkes formákat öntött betonból, idén egy 21 gerendából álló sorozatot készített, Világmodell címmel. Az anyagában színezett, három oszlopban sorakozó, falra applikált betonplasztikákon rejtélyes jelek, karcolatok, vésetek tűnnek fel. Az eredetileg festményeken rögzített mintázat az absztrakció és az ősi jelek közötti határmezsgyén tartja a súlyos és komor betongerendákat.


2007/3. 86-87. o.