A nagyalakú díszalbumoknak régi hagyománya az elvtelen laudáció. A Corvina új kötete szembefordul a nemes tradícióval. Szabó László ugyanis nem takargatja Iványi-Grünwald Béla életművének árnyékosabb féltekéjét sem.

Természetesen felsorolja múlhatatlan érdemeit, hogy miként lett a somogyi parasztgazda fiából festőnövendék a Mintarajziskolában, aki sikert sikerre halmozott Münchenben és a párizsi Julian Akadémián. A fiatal piktor festett a müncheni finom naturalizmus stílusában zsánereket, majd társalapítója lett a nagybányai művésztelepnek, később pedig kiötlője a kecskeméti kolóniának. Közben tanít, nevel, családot alapít, utazik és sorra viszi haza a díjakat. Oeuvre-je nélkül elképzelhetetlen a magyar modern képzőművészet születésének bemutatása, gondoljunk csak az 1903-as Három királyokra és a Ruhaszárításra! Ráadásul rokonszenvez a franciás fiatalokkal, érett fejjel beáll a fauve-os stílusú neósok közé. Ötvözi Czóbel párizsi lendületét a Pesten is bemutatott posztimpresszionista mesterekkel, és hozzájuk keveri a késő szecesszió nagyvonalú, dekoratív formavilágát. De a túlzott lojalitás, a siker- és pénzszeretet lassan visszaütött, a számtalan kiállítás, elismerés, megbízás, tagság és előkelő stallum ellenére Iványi-Grünwald a fantáziátlan képüzérek számára (is) robotol. Szabó László nagyszerű tanulmánya nem kendőzi el, miként lett az ünnepelt művészből titokban a Fränkel Szalon havibérért dolgozó napszámosa és miként kezdett képgyártásba tanítványai segédletével. Tanulságos és emberi történet egy közép-európai festőművész sorsáról.