Az ezredfordulós múzeumboom végigsöpört az egész világon Bilbaótól Abu-Dzabiig. A nemzetközi divathullám Magyarországon is talált követőkre, ennek köszönhető a debreceni Modem felépítése és a Szépművészeti Múzeum folyamatosan zajló bővítése. A múzeumboom az Egyesült Államokból indult el, ahol most már azt elemzik, minek volt köszönhető a feleslegesen felpumpált divat. Az artnet.com szerkesztője, Ben Davis szerint mindenért a gazdag bizottsági tagok a felelősek, akik csak befektetést láttak a kulturális intézményekben.

A múzeumlufi

„Szinte mindenki elfogadta már a 'képzőművészeti lufi' létezését. (…) De a többség még nem barátkozott meg a 'múzeumlufi' tényével. A múzeumi megszorításokról szinte minden héten van egy újabb hír. Mostanra már a koreográfia is kiforrott: elbocsájtások, bérbefagyasztások, fizetés nélküli szabadság és a megmaradt fizetések csökkentése. (…) Mindenki tudja, hogy kik szenvednek a legtöbbet: a nem túl dicsőséges, napi munkát végző alkalmazottak, akik működtetik az intézményeket. Miközben igazság szerint a magas pozíciókban levők érdemelnének büntetést.

A Szépművészeti Múzeum bővítési terve
Míg az Egyesült Államokban a múzeumokat elsősorban magánalapítványokat tartják el, addig Európában az állam. A múzeumboomot elindító Amerikával szemben Európában a gyűjtemények inkább politika ambíciók miatt szaporodnak vagy terjeszkednek a 21. században. Az amerikai múzeumok felügyelő bizottságaiban számos milliárdos műpártoló ül, meghatározva az intézmény terjeszkedési politikáját.

A legtöbb tanulmány a múzeumi leépítéseket az általános érvényű gazdasági katasztrófa következményeként taglalja. Pedig az az igazság, hogy a múzeumok vezetői és vezetőségei nem csak részt vettek a 'lufi kor' (a nagyon költséges, kockázatos hülyeségek kora, amiből a világ kétségbeesve próbál most kilábalni) őrültségeiben, hanem elő is idézték őket. (…) A nonprofit művészvilág olümposzi máza alatt ismerős ügyletek zajlottak: rövid távú spekulációk és ésszerűtlen versengések. Mindenek előtt, ott van az alapítványok óriási vesztesége. A múzeumokat elsősorban befektetéseik kamatai tartják el, vagyis a jegyeladásnál sokkal inkább függnek az alapítványuk hozamától.”

Gazdagok játékszerei

„A rozsdaövezetbeli kisvárosok polgármesterei csodaszerként adták-vették a 'Bilbao-hatást', vagyis  a kulturális Mekkává változtatott, feljavított, régi ipari központok elképzelését. (…) Az új életet teremtő művészet ötlete csak ürügyként szolgált a múzeummániához. De akkor mik voltak a valódi mozgatórugók? Miért vágott bele számos város egyszerre egy vadonatúj múzeum megépítésébe? (…) Ha végigvesszük a posztmodern múzeumterjeszkedés állomásait, Frank Gehry 1997-es Bilbaójától a Madoff által pénzelt Rose Art Múzeum 2008-as kizsigereléséig az pontosan követi a közelmúlt pénzügyi buborékjait, előbb az internetlufit, majd az ingatlanlufit. Hatalmas vagyonok születtek a számítástechnikai, az ingatlanos és a pénzügyi piacon, felpumpálva a múzeumok felügyelő bizottságait és a reménybeli adományozók egóját. És éppen ezek a személyek játszottak fontos szerepet az elmúlt évek példa nélküli múzeumi terjeszkedésében ('rengeteg gazdag ember szerette volna látni a nevét képtárakon, múzeumszárnyakon és világhírű építészek által tervezett múzeumi falakon').”

A Denveri Művészeti Múzeum © Photo by Jeff Wells. Courtesy of the Denver Art Museum
A Daniel Libeskind által tervezett dekonstruktívista múzeumcsoda szigorú megszorításokra kényszerült a közelmúltban.

Hajsza a pénz után

„Ahogy a túlzott készpénzbőség diktálta befektetések esetében lenni szokott, ez is számos rossz befektetéshez vezetett. (…) Mára országszerte számos múzeumot és kulturális intézményt terhel egy csillogóan új épület, amit túl drága őrizni és kifűteni. (…) Az ok egyszerű: a nagyobb múzeumok pénzzé tudták tenni 'lépéselőnyüket'. Képesek voltak sikerkiállításokat rendezni (…), így vonzották a vállalati szponzorációt és a magánadományokat, ami még tovább növelte a jelentőségüket. A nagy kiállítások és a nagy adományok utáni hajsza állt valójában a látványos épületterjeszkedés mögött. (…) Érdemes elgondolkodni ezen a folyamaton. A múzeumválság anatómiájának ismeretében a művészvilágnak fel kell tennie magának a kérdést, hogy melyik oldalon áll: a válság által sújtottak vagy a válság okozói mellett?”

fordította: Rieder Gábor