Mi újság a halpiacon? - Photo London 2007

Csizmadia Alexa

Június első napjaiban 10 ország 33 galériájának részvételével rendezték meg a Photo Londont, a kortárs fotóval foglalkozó galériák londoni seregszemléjét. A negyedik alkalommal megszervezett vásár az idén nagy lendülettel új helyszínre költözött; a standokat a City üzleti negyedében, a Temze-part menti egykori halpiac épületében alakították ki. Az idén a marketingre is nagyobb hangsúlyt fektettek, ami nem meglepő, hiszen a vásár rendezési jogát 2006 novemberében a Reed Exhibitions vásárolta meg. (A világ legnagyobb kortárs fotóművészeti vásáraként jegyzett, nagy sikerű Paris Photo szervezése szintén a Reed nevéhez fűződik.)
A londoni vásár anyagának magas színvonaláról négytagú nemzetközi zsűri gondoskodott. A bemutatott fotók a hetvenes évektől a mai napig fedték le a kortárs fotográfia kínálatát, de akadt azért néhány kivétel, azaz korábbi kép, például az Atlas Galéria standján, ahol a Magnum fotóügynökség alapításának 60. évfordulójáról emlékeztek meg egy remek válogatással.

A Holland Van Zoetendaal Galéria többek között Ősz Gábor munkáit kínálta. A keresett sztárművészek, köztük Marina Abramovic, Martin Parr, Erwin Olaf és Massimo Vitali képei több standról is visszaköszöntek, ami uniformizált jelleget kölcsönzött a vásárnak.
A fotográfia klasszikusai és élő legendái mellett sok fiatal alkotó is szerepelt, meglepetést azonban egyikük sem okozott, vizuális nyelvezetük ismerősnek tűnt; Nazif Topçuoglu munkái Bill Violát idézték, a mindenütt felbukkanó Edwin Olaf pedig Gregory Crewdson melankolikus, filmszerű fotóit hangszerelte át. Susan Derges különös képeit szintén több galéria kínálta. Derges munkái kamera nélkül készülnek; a fényérzékeny papírra növényeket helyez, vagy folyómederben helyezi el azokat, a képeket pedig a természet készíti. Derges „fotói” népszerűek a magángyűjtők és a céggyűjtemények körében egyaránt. Simon Roberts Anyaország című sorozatát a Photographers’ Gallery mutatta be. Roberts 75 000 km-es utat tett meg Oroszországban Kalinyingrádtól Szibériáig. Tájképei és portréi orosz fotográfusok alkotásait idézik, cseppet sem érződik rajtuk a kívülálló szemlélő távolságtartása.

Susan Derges: Study no. 16. Courtesy Purdy Hicks Gallery Limited 2007. Purdy Hicks

Julia Fullerton-Batten Tinédzser történetek című sorozata fiatal lányokat mutat be, amint makettvárosokban csetlenek-botlanak. A fotósok körében mostanság egyre népszerűbb makettkészítés technikája itt nem tűnik öncélú bravúrnak, a Góliátként megjelenő lányok és környezetük ambivalenciája egy életszakasz megélésének, ha úgy tetszik, sokkjának ideális vizuális leképzése. Fullerton-Batten képei nemcsak a vásár két standján láthatók, hanem azon a minikiállításon is, melynek keretében hat brit művész kapott bemutatkozási lehetőséget a standok fölött átívelő folyosón. Ebben az On view (Bemutatjuk) szekcióban állított ki Corrine Day is, aki naplószerűen dokumentálja szűkebb környezete és önmaga hétköznapjait, beleértve saját agytumor-diagnózisát és -műtétjét.
A Photo London programját beszélgetések egészítették ki, melyek témái többek között a fotógyűjtemények megalapozásának ábécéje, a kortárs fotográfia helyzete, a sajtófotó és annak hatása a vizuális kultúrára voltak. Timothy Prus sajtófotót körüljáró előadásában rámutatott, hogy míg a fotó hőskorában a fotóriporterek a háború sújtotta területeken a frontvonalban dolgoztak, ma inkább a konfliktusok utóhatásait dokumentálják. Képeiken a háború pszeudo-eseményként jelenik meg.
A Fókusz című program a Nyugat-Európa-centrikus szcénából kitekintve Indiára próbálta irányítani a figyelmet. Az előadások egyike a programhoz igazodva az indiai szcénát járta körül. Sunil Gupta, az angliában élő indiai származású fotós és kurátor az emigráció és a meleg közösségek problémáit, ezek fotókon való megjelenését illusztrálta gazdag képanyaggal. Peter Nagy a New Yorkban alapított és ma Újdelhiben működő, nemzetközi művészeti vásárokon gyakran megjelenő Nature Morte Galériát és annak művészeit mutatta be.

Corrine Day: Kate. 1990. Courtesy the artist and Gimpel Fils 2006. Gimpel Fils

Az anyagból kiemelkedett Pushpamalan N. és Clare Arni különböző zsánerekben elkészített önarcképsorozata, amely az anakronisztikus műtermi fotózást a koncept-művészettel ötvözte csakúgy, mint Rashid Rana aprócska képekből összeállított megakompozíciói. Rana fotóin a kis, bélyeg-nagyságú képek mininarratívája szinte mindig aláaknázza a főmotívumot. Veil (Fátyol) című képén például egy csadort viselő nő portréját apró pornóképekből alakította ki. Peter Nagy galériájának megjelenése valósággal felrázta a konzervatív indiai szcénát, miközben az indiai művészek egyre megkerülhetetlenebbül vannak jelen a kortárs művészet nemzetközi porondján, a helyi gyűjtők köre pedig ezzel párhuzamosan dinamikusan bővül.
London aukciósházai kortárs fotó tematikájú árveréseiket – bevált gyakorlatot követve – a vásár időpontjához igazították. A Christie’s aukciójának sztárja Kate Moss volt, akit ma már nem túlzás korunk ikonjának nevezni. Míg a Photo Londonon Gimpel Fils galériája kínált néhány korai Kate Moss-fotót, a Christie’s árverésén összesen 183 ezer fontért keltek el a modellről készült képek. Albert Watson 1993-as portréja 54 ezer fontért, az előzetes becsérték négyszereséért talált vevőre, a legdrágább azonban a Chuck Close által 2003-ban készített hatdarabos sorozat volt, amit 84 ezer fontnál ütöttek le. A sorozat smink nélkül ábrázolja a modellt, aki azt szerette volna, hogy végre csúnyának látsszon a képeken, ezt azonban minden erőfeszítése ellenére sem sikerült elérnie. Corrine Day 1993-as Vogue-ban publikált Moss-portréja, ami sokak szerint az undergroundból a „mainstream”-be katapultálta a modellt, csupán 6600 fontért kelt el.
A Photo London és annak új vezetése azt tűzte ki célul, hogy Londont a fotó fővárosává tegye. Ez egyelőre, igaz, csak néhány napra, június elején megvalósult.

2007/3. 7-11. o.