Az első könyv az első magyarországi happeningről

Zombori Mónika

Lángoló babakocsi, félig földbe ásott író a kertben, hideg paprikás krumpli, falra szögelt tányérok, szappannal bekent alkotmány, gyújtogató közönség a pincében és az ezekről szóló állambiztonsági iratok. Hőskor és Kádár­kor, éden és pokol, kert és pince: szimbolikus események a Hegyalja úton. Közeleg az idő, amikor ezt az ebédet hatalmas albumok fogják feldolgozni.

A tranzit.hu (Tranzit Hungary Közhasznú Egyesület) tavaly év végén jelentette meg Az ebéd (In memoriam Batu kán) című happeningről szóló kiadványát. Fontos mérföldkő ez a mitikussá vált esemény utótörténetében, mivel az első Magyarországon megrendezett happeningről eddig elenyésző számú írás látott csak napvilágot. Az aczéli kultúrpolitika cenzurális hatalma miatt híre inkább szájról szájra terjedt, ezért hamar megindult körülötte a legendaképződés is. Ezt csak felerősítette a titkosszolgálat intenzív figyelme és az új irányzat módszeres kiirtására tett kísérlete, amely olyannyira sikeres volt, hogy nem sokkal indulása után a műfaj ki is szorult Magyarországról.

A szigorúan zártkörű (és szó szerint underground) esemény 1966. június 25-én egy Hegyalja úti pincében (Szenes István pincéjében) került megvalósításra. Az est kitalálója és két fő szervezője Szentjóby Tamás(1) és Altorjay Gábor voltak (rajtuk kívül részt vett még Jankovics Miklós és Varannai István, illetve segített Balla Enikő, Erdély Miklós és Koncz Csaba).



Az ebéd (In memoriam Batu kán). Szerk. László zsuzsa, St. Turba Tamás.
Tranzit Hungary Közhasznú Egyesület, 2011, 56 oldal, 1984 Ft


Az 56 oldalas, fekete-fehér kiadvány az eseményről készült fényképek és különböző dokumentumok közzétételén túl négy szöveggel idézi meg a legendát. Az első Altorjay részletes visszaemlékezése, mely Tolnai Ottó cikkének(2) részeként az Új Symposion egyik 1968-as számában már olvasható volt. A kötetben megjelenő második szöveg Szentjóby eddig kiadatlan esszéje 1966-ból – ebben a happening műfaját vizsgáló írásban a magát „nem-művészet-művész”-ként meghatározó szerző kijelenti, hogy „nem-művészet-művészet a Happening”(3). A harmadik szöveg Altorjay 1966-os írása Élet, anyag, happening címen, melyben a műfaj definícióját járja körül. Végül pedig a tranzit.hu munkatársai (Hegyi Dóra és László Zsuzsa) interjúja olvasható Szentjóbyval a happening létrejöttéről és korabeli fogadtatásáról. A szövegek után Zaránd Gyula fotói, majd igazi kuriózumként a happeninghez készített korabeli vázlatok és egy, Hamvas Béla nevére címzett meghívó is reprodukálásra kerül.
 
Érdemein túl a tipográfiailag nem igazán meggyőző kiadvány (a négy szöveg négy különböző betűtípussal jelenik meg) legfőbb problémája, hogy vékonyra sikeredett. A három korabeli írás és a rövid interjú nem mutatja be kellőképpen a több mint negyven évvel ezelőtti happening kontextusát, korabeli recepcióját, így a következőkben erre szeretnék kitérni – kiemelten kezelve annak legérdekesebb vonatkozását, az állambiztonsági „fogadtatást”. De mindenekelőtt idézzük fel magát az eseményt és létrejöttének körülményeit.



Az ebéd (In memoriam Batu kán), happening, 1966
© fotó: zaránd gyula, St. Turba Tamás engedélyével

 
A happening megrendezése előtt a fiatal szervezőket főként az irodalom foglalkoztatta. Szentjóby metafizikus költeményeket írt, azonban „a 60-as évek közepére érthetetlenné, indokolatlan hangzavarrá váltak a szavak”(4), ezért 1966 januárjában Pilinszkynek ajánlva megírta „utolsó” versét és a képzőművészet felé fordult. Magáról a happening műfajáról 1966 májusában a Film Színház Muzsika című folyóiratban megjelent cikkből(5) szereztek tudomást. Ember Mária Happening és antihappening írásában nyugati lapokban leközölt rövidhírekre támaszkodva néhány külföldön lezajlott happeningről számolt be. Szentjóby emlékei szerint(6) a gúnyolódó, agyalágyult cikknek még a zagyvaságát is inspirálónak találták. A Salvador Dalí, Robert Rauschenberg, Allan Kaprow, Joseph Beuys által rendezett események és Szentjóby néhány hónappal korábban készített „objekt-receptjei” közti párhuzamot felismerve belekezdtek saját happeningjük megszervezésébe.
 
Bár Gyémánt László közvetítéséről sehol nem tett említést Szentjóby, a festő verziója í́gy szól: „...1965-ben kikerültem Bécsbe, ahol egy kongresszuson és kiállításon Lakner Lászlóval ketten képviseltük Magyarországot. Megismerkedtem Otto Mühllel, aki már akkor happeningeket csinált, amikor itthon még senki nem is hallott arról, hogy ilyen van. Jó időben, jó helyen voltam, és részt vehettem Mühl egy-két happeningjén. Fotóanyagot készítettem erről, és gyűjtöttem más dokuanyagot is, ezeket hazahoztam és odaadtam Szentjóby Tamáséknak. Ők ennek alapján csinálták meg az In memoriam Batu kán című happeninget. Tulajdonképpen az erről fennmaradt közkézen forgó filmet(7) én készítettem.”(8) Gyémánt közvetítő szerepét egyébként Galántai György is megerősítette Müllner András a happeningről írt tanulmánya(9) szerint.
 
A happening rekonstruálására több forrás is rendelkezésünkre áll. A leghitelesebb Altorjay már említett korabeli leírása, de ezen túl szintén fontos Kamondy László újságíró tudósítása(10), illetve számos érdekes részletet tudhatunk meg egy korabeli ügynökjelentésből(11) is. Ezeket alapul véve a következő főbb motívumokat érdemes kiemelni a happeningen történtekből.



Az ebéd (In memoriam Batu kán), happening, 1966
© fotó: zaránd gyula, St. Turba Tamás engedélyével

 
Szentjóby szerint a „meghívott, felkészületlen embereket sokkolta a váratlan folyamat”(12). Könnyű elképzelni, hogy a hatvanas évek közepén mennyire szokatlan, előzmények nélküli volt ez az avantgárd megnyilvánulási forma Magyarországon, melyben maga az élet vált művészetté. A meg nem értettség miatt a korabeli sajtó leginkább gúnyos hangnemben adott hírt a happeningekről. Így történt szinte a legtöbb Az ebédet ismertető rövid kis írásban is. Ez alól egyedüli kivétel a Tükör című lapban Kamondy László író tudósítása, melyhez illusztrációként Zaránd Gyula fotóriporter készített képeket az eseményen.
 
Bár Az ebéd eredetisége vitán felül áll, megállapítható, hogy több párhuzamot is felfedezhetünk az Ember Mária cikkében ismertetett happeningekkel. Ilyen például a kikötött élő kakas (Kaprow) és a föld alá vonulás (Dalí) motívuma, de filológiailag is találunk rokonságot a cikkben leírt eseményekkel.



Az ebéd (In memoriam Batu kán), happening, 1966
© fotó: zaránd gyula, St. Turba Tamás engedélyével

 
Ezen túl a happening genealógiáját vizsgálva egyértelműen kijelenthető, hogy az est zenei része dr. Végh László orvos és kísérleti zenész hatását tükrözte, aki egyébként maga is részt vett az eseményen. Ekkoriban Végh a legprogresszívabb zenével ismertette meg a lakásán gyakran összegyűlő fiatalokat: „az ő nevéhez fűződik az első magyar elektronikus és »konkrét« zene és a külföldről becsempészett kortárs komolyzene bemutatása, az avantgárd szellemiség életben tartásához elengedhetetlen események, illegális összejövetelek, művészeti akciók szervezése”(13). Szentjóby is gyakori vendég volt ezeken a felolvasóesteken és zenei esteken. Néhány éve derült csak fény arra a (szempontunkból is fontos) tényre, hogy Végh kiemelten fontos alternatív kultúraközvetítő szerepe mellett egyben titkosszolgálati ügynök is volt: „Orvos” fedőnéven írt jelentéseket(14). A minderről természetesen mit sem sejtő Szentjóbyra nagy hatással volt Végh személye, melyről így vallott: „Revelációként hatott dr. Végh László konkrét és elektronikus zenéje, amelyet féllegális helyzetekben, lakásokban mutatott be 1963-ban – ez zökkentett át a pubertásból a felnőtt korba”.(15) Jelentőségét mutatja, hogy Tábor Ádám költő Végh szerepéről egyenesen azt írja, hogy: „Az ő köpenyéből bújt ki Magyarországon a neoavantgárd művészet”.(16) Máig nem tisztázott, hogy Végh állambiztonsággal való együttműködése pontosan hogyan indult 1957-ben, miért lett vége 1962-ben és mit tartalmaz az általa írt több száz oldalnyi jelentés(17), de annyi biztos, hogy a kapcsolat megszakadása után rá és a köré csoportosuló fiatalokra erős állambiztonsági figyelem összpontosult. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy Szentjóbyt és Altorjayt is megfigyelték.
 
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött (Erdély Dániel és Peternák Miklós által a C3 oldalán közzé- tett(18)) 1968. májusi dokumentumból világosan kiderül, hogy egy „Mészáros” fedőnevű informátor is részt vett az 1966-os happeningen, majd részletes jelentést írt róla, sőt a résztvevők egy részét is megnevezte. Az ebéd megvalósulása után két évvel keletkezett irat valójában egy összefoglaló jelentés és intézkedési terv az addig Magyarországon megvalósult happeningekkel kapcsolatban. A jelentésből számos olyan információt tudunk meg, melyek máshol nem lettek publikálva, például, hogy Szentjóbi és Altorjay állították össze a meghívottak névsorát, körülbelül 150 meghívót küldtek szét, de csak 50-60 fő jelent meg. A jelentés külön kitér arra, hogy a meghívott személyek főként Petrigalla Pál és dr. Végh László baráti köréből származnak. Bár a jelentésből kitűnik, hogy egy hozzáértő írta, fenntartással kell olvasnunk az ott leírtakat, hiszen több téves információ is megjelenik benne, például hogy belépődíjat szedtek a résztvevőktől, illetve Penderecki helyett Stockhausen zenéjét említi.



Összefoglaló jelentés és intézkedési terv a magyarországi happeningekrõl, jelentés mellékelte, V-156455 számú dosszié, őrzési hely: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, forrás: http://www.c3.hu/collection/tilos/112.html, közlés Peternák Miklós engedélyével.
 
 
A jelentés egy tízpontos részletes intézkedési tervet is tartalmaz a happening további terjedésének megállítására. Ennek keretében Szentjóbyt, aki a legaktívabb volt a szervezésben, például a következő módon próbálták kiiktatni: „Felhívni Szentjóby figyelmét arra, hogy ha a jövőben sem hajlandó a happening bemutatók szervezésétől elállni, akkor javaslatot teszünk zárt intézetben való kezelésére”.(19) A III/III-as ügyosztály ellehetetlenítő működése súlyos következményekkel járt. Egyrészt Altorjay már 1967-ben Kölnbe emigrált, másrészt Szentjóbyról „Schwitters” néven dossziét nyitottak és minden lépését figyelemmel követték, illetve tevékenységét, ahogyan csak lehetett, korlátozták. Ennek következménye lett, hogy először megfosztották utazási jogától (1968-tól még a szocialista országokba sem mehetett), 1975-ben pedig kiutasították az országból.



Összefoglaló jelentés és intézkedési terv a magyarországi happeningekrõl, jelentés mellékelte, V-156455 számú dosszié, őrzési hely: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, forrás: http://www.c3.hu/collection/tilos/113.html, közlés Peternák Miklós engedélyével.

 
Az állambiztonsági érdeklődés mellett, vagy ellenére az esemény a hivatalos publikációk szintjén eléggé reflektálatlan maradt. Hosszabb elemzést csak Müllner András írt róla néhány évvel ezelőtt(20), ám ezt Szentjóby elutasítja(21), mivel Müllner az esemény hatástörténetét a Film Színház Muzsika-cikkben leírt Dalí-happeningen túl az Erdély Miklós által írt Montázs­éhség című tanulmányra(22) vezeti vissza. Ez utóbbival Szentjóby szerint teljesen félreinterpretál, minthogy ők csak Az ebéd megrendezése után olvasták Erdély írását, így az nem volt, nem lehetett a happening forrása.
 
A most megjelent kiadvány létrejöttében minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a 2009-ben a tranzit.hu által elindított Párhuzamos kronológiák – A kiállítások láthatatlan története című együttműködés(23) keretében megkérdezettek közül többen Az ebédet jelölték meg első jelentős progresszív eseményként a 60–70-es évek művészetében. Az ebéd valóban a neoavantgárd művészeti élet egyik meghatározó kezdőpontját jelöli ki, a rekonstruálására tett kísérlet elengedhetetlen a szocialista kultúrpolitika által kiélezett tiltott-tűrt-támogatott művészet hármasa, illetve a hivatalos művészet és az alternatív törekvések közötti szakadék pontos feltérképezéséhez.

 
Jegyzetek:
(1) Szentjóby időről időre megváltoztatja a nevét, jelenleg a St. Turba formát használja, de előtte sokáig St. Aubyként volt ismert.
(2) Tolnai Ottó: Néhány megjegyzés Bori Imre A legújabb magyar líráról című írásához. In: Új Symposion, 1968. 34. sz. 12–13. o.
(3) Szentjóby Tamás: A happeningről (részletek). In: Az ebéd (In memoriam Batu kán). Szerk. László Zsuzsa, St. Turba Tamás. Tranzit Hungary Közhasznú Egyesület, 2011. 10. o.
(4) Közegészségtelen töredékek (levél interjú St. Auby Tamással). Krusovszky Dénes, Szabó Marcell és Urfi Péter interjúja. In: Puskin Utca, 2008/4. 18. o.
(5) Ember Mária: Happening és antihappening. In: Film Színház Muzsika, 1966. május 13. 18. o.
(6) Közegészségtelen töredékek (levél interjú St. Auby Tamással). Krusovszky Dénes, Szabó Marcell és Urfi Péter interjúja. In: Puskin Utca, 2008/4. 21. o.
(7) http://www.youtube.com/watch?v=i8qPMQJ5Kjc (utolsó letöltés: 2012. 08. 03.)
(8) Bóta Gábor – Gyémánt László: Gyémántográfia. Duna Könyvkiadó Kft., 2006. 12. o.
(9) Müllner András: Az első happening. A magyarországi neoavantgárd akcionizmus vázlatos története. In: Né/ma? Tanulmányok a magyar neoavantgárd köréből. Szerk. Deréky Pál, Müllner András. Ráció, 2004. 184. o.
(10) Kamondy László: Ebéd in memoriam Batu kán. Meditáció az első hazai happeningről. In: Tükör, 1966. szeptember 13. 10–12. o.
(11) Lásd: http://www.c3.hu/collection/tilos/docs.html#103 (utolsó letöltés: 2012. 08. 03.)
(12) Interjú St. Auby Tamással. Hegyi Dóra és László Zsuzsa interjúja. In: Az ebéd (In memoriam Batu kán). Szerk. László Zsuzsa, St. Turba Tamás. Tranzit Hungary Közhasznú Egyesület, 2011. 18. o.
(13) Iványi-Bitter Brigitta: Végh doktor archívuma. In: Mozgó Világ, 2008/8. 25. o.
(14) Iványi-Bitter Brigitta: Kovásznai. Vincze Kiadó, 2010. 86. o.
(15) Interjú St. Auby Tamással. Hegyi Dóra és László Zsuzsa interjúja. In: Az ebéd (In memoriam Batu kán). Szerk. László Zsuzsa, St. Turba Tamás. Tranzit Hungary Közhasznú Egyesület, 2011. 19. o.
(16) Tábor Ádám: A kezdet: dr. Végh, avagy a magyar neoavantgárd születése a zene szelleméből. In: Élet és Irodalom, 2004/37.
(17) Az adatok az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Kutatói Adatbázisából származnak.
(18) Lásd: http://www.c3.hu/collection/tilos/docs.html#103 (utolsó letöltés: 2012. 08. 03.)
(19) Lásd: http://www.c3.hu/collection/tilos/110.html (utolsó letöltés: 2012. 08. 03.)
(20) Müllner András: Az első happening. A magyarországi neoavantgárd akcionizmus vázlatos története. In: Né/ma? Tanulmányok a magyar neoavantgárd köréből. Szerk. Deréky Pál, Müllner András. Ráció, 2004.
(21) Közegészségtelen töredékek (levél interjú St. Auby Tamással). Krusovszky Dénes, Szabó Marcell és Urfi Péter interjúja. In: Puskin Utca, 2008/4.
(22) Erdély Miklós: Montázs-éhség. In: Valóság, 1966/4. 23 http://exhibition-history.blog.hu (utolsó letöltés: 2012. 08. 03)

 
Egy lugason keresztül lehetett megközelíteni a happening budai helyszínének pincéjét, ahol az érkezők először egy benzinnel leöntött lángoló babakocsit pillantottak meg, majd szentjóby fogadta őket, amint derékig a földbe ásva gépelt egy írógépen. Mellette elhaladva jutottak le a boltíves pincébe, ahol negyedórás, sötétben való várakozás után nagy hangerővel felzendült krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző egyik kísérleti zeneműve. A terem közepén vel szólt, rózsaszínű gipszmasszával mányt pedig kenőszappannal kenték be, és ezután nagy mennyiségű fehér tollat szórtak szét, illetve elengedtek a teremben két fehér egeret. A közönség ekkor a visszaemlékezés szerint a hátsó sorokban gyújtogatni kezdett, a tüzet a happening szereplői oltották el. Ezután szentjóby pirosra és kékre festett gipszet kevert ki, mellyel Jankovicsot bekenték és a közönséget is megdobálták vele. Miközben Beethoven Örömódája elviselhetetlen hangerőkét főre megterített asztal volt, mely mellett a happening szervezői a hideg paprikás krumplit zene kíséretében fogyasztották el. Az evés közbeni zajokat, mint a csámcsogást és a melléjük kikötött élő csirke rikácsolását mikrofonnal erősítették fel. Miután befejezték az ebédet, öklendezések hatására Altorjay egy nejlonzsákba hányt. Ekkor szentjóby a csirkét az egyik zsákba tette és azt Altorjay fejére húzta, majd az üres tányérokat szöggel az asztalba verte. A rohamsisakot viselő Jankovics Miklóst fogkrémmel, az alkotóvszereket töltöttek meg. A happening végén spárgákkal kötözték össze a nézőket és különféle tárgyakat, majd szentjóby összetörte a villanykörtét. A sötétben a szervezők eltorlaszolták a pincefeljárót, így ahhoz, hogy valóban vége legyen a happeningnek, a közönségnek ki kellett szabadítania magát a fogságból. A részvevők a felszínre érve, a lugasban tisztogatták magukat a rájuk rakódott pókhálótól, tolltól és mindenféle piszoktól.