A második világháború és a náci megszállás során eltulajdonított műtárgyak visszaperlésének aranykorát éljük. A leszármazottak egyre gyakrabban élnek a felkínált jogi eszközökkel, hogy visszaszerezzék az ősök elbirtokolt műkincseit. A sikeres perek és az ügyet segítőkészen kezelő kormányok sokak érdeklődését felkeltették, akik már rég lemondtak a nagypapa gyűjteményéről. A holland államon egy évvel ezelőtt Jacques Goudstikker örökösei követelték a zsidó műkereskedő 203 egykori műalkotását. Idén márciusban még hosszabb lista érkezett az illetékes hatóságok asztalára.

A The Art Newspaper cikke szerint a floridai Sybilla Goldstein-Katz és Európában élő testvérei édesapjuk 225 festményét és két szőnyegét kérik számon a holland államon. Jogi képviselőjük szerint néhai Nathan Katz, zsidó műkereskedő jelentős kollekciótól volt kénytelen megválni 1940-ben, mikor a német csapatok megszállták Hollandiát. Ügyfele Alois Miedl műkereskedő bankár volt, aki Hermann Göringnek, Hitler luxuskedvelő helyettesének megbízásából vásárolt nála. Nathan Katz és fivére közösen üzemeltetett egy-egy jól menő galériát a kelet-hollandiai Deierenben és Hágában.

Gerbrand van den Eeckhout: Scipio mértékletessége, 1652, olaj, vászon, 133×168 cm, Rijksmuseum, Amszterdam. © Rijksmuseum Amsterdam  
A jótettéért felkínált javakról lemondó római hadvezérről készített történeti festményt Adolf Hitler linzi Führermuseuma számára vásárolták meg a németek Nathan Katztól. Ez e kép is szerepel a visszaigényelt 225 festmény között.

A család ügyvédje, Tina Talarchyk szerint a galériások azért kezdtek el üzletelni a német hatóságokkal, mert ki akarták menteni zsidó családjukat a megszállt Hollandiából. Katz az eladott festmények révén 65 rokonát juttatta ki az országból. A koncentrációs táborba zárt édesanyját például egy Rembrandt grafikával váltotta ki. Nathan Katz végül 1941-ben emigrált Svájcba, számos tulajdonát hátrahagyva. Bár a száműzetésben lévő holland kormány megtiltotta az állampolgárok és a német megszállók közötti kereskedelmet, a műtárgypiac mégis komoly forgalmat bonyolított le a negyvenes évek elején. A műértő náci hivatalnokok ugyanis hosszú listákat köröztettek az országban az általuk is sokra tartott és keresett holland klasszikusok képeiről.

Hollandia a háború után – szemben a szovjet érdekszférába került Magyarországgal – komoly lépéseket tett az eltulajdonított műtárgyak visszaszolgáltatásáért. A Németországtól és szövetségeseiktől visszaigényelt műkincsekből egy nemzeti gyűjteményt (Nederlands Kunstbezit-collectie) állítottak össze. A 4200 tételes, úgynevezett NK-kollekcióból a háborút követő években visszaadták a tulajdonosoknak a vitathatatlan eredetű műtárgyakat. (A Katz fivérek is kaptak 28 festményt!) A bizonytalan provenienciájú műveket pedig hosszútávú letétbe helyezték az állami múzeumokban. Az ezredfordulón felállított Restitúciós Bizottságnak köszönhetően most ezekre is jelezhetik igényüket a leszármazottak.

A Katz-család ügyvédje a The Art Newspapernek azt nyilatkozta, hogy: „Bár megértjük a művészeti múzeumok és a holland állam érzelmi kötődését a műtárgyakhoz, ez nem változtat a tényen, hogy ezek a művek a Katz-családhoz tartoznak és vissza kell térniük jogos tulajdonosaikhoz.” A Restitúciós Bizottság szóvivője a józan észre hivatkozva azt válaszolta, hogy „a követelés sikere a művek kényszerű eladásának kimutatásától függ.” Majd hozzátette: „Sokkal nehezebb bizonyítani a nem szándékos műeladást egy műkereskedő esetében, mint egy magángyűjtőnél, hiszen az ő elsődleges célja a műtárgyak eladása.”

A Katz-család igénylése a legnagyobb nemzeti múzeumokat érinti, többek között az amszterdami Rijksmuseumot, a Frans Hals Múzeumot és a hágai Mauritshuis-képtárat. A listán a 17. századi holland aranykor olyan mesterei szerepelnek, mint a bumfordi életképekről ismert Jan Steen, a klasszikus északi tájképeket festő Jacob Ruisdael vagy Rembrandt két tehetséges tanítványa, Gerrit Dou és Nicolaes Maes. A holland múzeumügy az eddigi legnagyobb restitúciós kérelemmel szembesült!

Egy másik visszaigényelt festmény. Pieter de Molijn: Gyapjúkészítők, 1651, olaj, vászon, 112×190 cm, Rijksmuseum, Amszterdam. © Rijksmuseum Amsterdam

Szerző: Rieder Gábor