FESTŐMŰVÉSZ

 

A nemzetközi ismertséget nézve, szerintem ma nem Munkácsy a legismertebb magyar művész, hanem Moholy-Nagy László. Az a művész, aki iskolát teremt és hosszú időn át képes hatást gyakorolni kortársaira és az utána következő generációkra, az jelentős mester. Ilyen Munkácsy Mihály is. Fiatal koromban, gimnazistaként én is sokat tanultam műveiből.

 

 

MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ

 

Attól tartok, hogy leginkább azok számára a „legnépszerűbb" magyar festő, akik nem sokat tudnak a magyar festészetről, így Munkácsyról sem. Ők vannak fölényes többségben, tehát ezért. Petőfi a „legnagyobb" magyar költő - általában azok szerint, akik egyáltalán nem olvasnak verseket. Hogy kiket illet a „legnagyobb magyarok" meghatározás, többnyire a 19. században dőlt el, s ezek olyan sztereotípiák, amelyekhez ma is alkalmazkodunk. Persze ez mit sem von le Munkácsy festői, illetve Petőfi költői nagyságából. Szólnak Munkácsy mellett érvek is: életében nemzetközileg elismert festő volt, itthon is nagyra tartották, mint olyan valakit, aki hatásosan jelenített meg nemzeti sorskérdéseket. Temetésén valóban az egész nemzet gyászolta. Szerintem is nagy festő volt, tisztelettel nézem a képeit, még a gyengébbeket is. Én sem tudom függetleníteni magam a sztereotípiáktól. Ám Rippl-Rónai, Csontváry, de akár Lotz Károly is közelebb áll hozzám.

 

 

MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, MŰKERESKEDŐ

 

Manapság ugyan sokan fanyalognak a Munkácsy-festmények szárnyalása és aukciós rekordeladásai miatt - mely árak, szögezzük le, nemcsak az itthoni, hanem a Sotheby's New York-i és londoni aukcióin is rendre megszületnek -, Munkácsy akkor is a 19. századi magyar festészet emblémája, mítosza, kultikus figurája. Népszerűségét és főleg határainkon is túli ismertségét, sőt elismertségét annak is köszönheti, hogy élete java részét Párizsban töltötte, mégpedig nagyon hasznosan. Francia felesége révén szalonját a korabeli párizsi értelmiség látogatta, ily módon tudott belekapcsolódni nemcsak Párizs, hanem Európa, majd Amerika művészeti életébe is. Mai szóhasználattal élve azt mondanánk, hogy tökéletesen menedzselte önmagát. Tudatosan dolgozott, mindig megfelelve műkereskedőinek, valamint a kor által támasztott elvárásoknak. Minden cselekedete, így Párizsba érkezése is, elő volt készítve. Folyamatosan foglalkoztatta a párizsi közvéleményt, mely nem véletlenül hívta „Monsieur dernier jour"-nak a Siralomház bemutatása után. Ez egyben azt is jelzi, hogy képeit várta a közönség, egy-egy újabb alkotásának megtekintése társadalmi esemény volt. Mindez persze nem indokolná óriási és töretlen népszerűségét, ha nem lett volna a legvirtuózabb, legtehetségesebb festők egyike. Tévedhetetlen szakmai tudással és a zenészóriások kapcsán megszokott abszolút hallás kifejezést kölcsönvéve „abszolút kézzel" bírt. Műfaji sokszínűsége lenyűgöző, s ha valami újat, a megszokottól eltérőt, előrelátót észlelt a kor festészetében, tudott vele élni. Ha akart. Poros út című képe a kor legmodernebb és legmerészebb vásznai közé tartozik.

 

 

MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, MŰKERESKEDŐ

 

Munkácsy nagy festő. Életműve emblematikus, jellegzetesen magyar, hiszen töredékes és szennyezett. Töredékes, mert csak egy-egy korszakában tudott kikezdhetetlen remekműveket alkotni, és szennyezett, mert számos olyan „engedményt" tett a művészi minőség rovására, melyek megfosztják műveit a hitelességtől. Az én értékrendemben vannak nagy festők s van néhány igazi festőművész. Munkácsy nagy festő volt, aki olyan érzéki módon tudott bánni a festékkel, mint nagyon kevesen a 19. század második felében. Legtöbb képét csak „falatonként", festői részleteiben tudom élvezni, közel hajolva a képhez, megfeledkezve a témáról. Akkor viszont gyönyörű, s egyértelműen az akkori világ legjobbjai között van. Miért Munkácsy a legnagyobbnak tartott festőnk? Mert az ő példáján keresztül akartuk elhitetni magunkkal, hogy van világhíres művészünk. Pedig nincs. Ez nem jó, engem is elszomorít. De bele kell nyugodnunk, hogy a magyar festészet történetéből hiányoznak a konzekvens, minden korszakukban, minden mozdulatukkal hiteleset és világszínvonalon alkotó művészek. Egész festészetünk töredékes, ami elsősorban történelmünkkel magyarázható. Ezért számunkra különösen fontos a válogatás, az elrendezés és az interpretáció. Ez lehet a mi fegyverünk ahhoz, hogy felemeljük a művészetünket.

 

 

LOVAG

 

Generációk egész sora töltötte diákéveit olyan iskolákban, ahol a falakat Munkácsy-művek reprodukcióival dekorálták. A mindennapos láthatás és a hozzá tartozó „a festőgéniusz"-meghatározás mélyen rögzült a memóriákban. Aki az iskolás évek után nem foglalkozott a festészettel, az ezt a téves információt még nem tudta felülírni. Közben ne feledjük, hogy az MNG nevű kulturális mauzóleum is mindent elkövet a vizuális elbutulás érdekében. A jelen helyzet kialakulásában jelentős szerepe van a médiában indokolatlanul túlreprezentált műkereskedelemnek is. Munkácsy ismertsége az aukciós hírek és pr-riportok során újabb megerősítést kap. Sőt, az avatatlan szemlélő a rekordárak mögött a námbörvan státust is igazolva látja. A Munkácsy-jelenség jól példázza vizuális kultúránk siralmas állapotát. Az is kiderült, hogy a pénz és a jó ízlés bizony nem kéz a kézben járnak. Az „új arisztokrácia" nemcsak az eredeti tőkefelhalmozás miatt mutat 19. századi attitűdöket, hanem az ízlése is enyhén szólva retrográd. A média meg, ahelyett, hogy röhögne, inkább szenzációt kiált. Majd egyszer minden a helyére kerül, Munkácsy is. David Beckham meg az MTK-ban fog játszani.

 

 

MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ

 

Munkácsy - a divatos szakmai közvélekedéssel szemben - valóban az egyik legjelentősebb magyar festő. A kevesek egyike, aki nemzetközileg is hatott, s szinte az egyetlen (Szinyei mellett), akit az európai nagy művészettörténeti összefoglaló munkák is megemlítenek. Gyönyörűen festett, a képalkotás manuális, technikai részét tekintve egyértelműen világszínvonalú. Sajnos, késői művein a téma annyira tolakodó, hogy szinte mindenkit elvakít, s láthatatlanná válik a festői felület szépsége. Verhetetlen hazai hírneve részben tudatos mítoszteremtésből fakad, amelyhez egyéni sorsa tökéletes alapot szolgáltatott.

 

 

MŰGYŰJTŐ

 

Mert valóban ő a legjobb. A sikerét köszönhette esetleg Sedelmeyernek - de nem a talentumát! Egyébként ő volt a legjobban fizetett élő festő az egész történelemben: 175 000 akkori dollárt fizettek egy képéért, a Golgotáért, amelyhez 300 000 látogató zarándokolt el. Reviczky verset írt a Krisztus Pilátus előtt című képének ihletésére, amelynek az utolsó sorai így szólnak: „Meghal, mert ember, de él, mert isteni!" Szerintem ez vonatkozik Munkácsyra is.