Pezsgőfürdő - 35. FIAC

Sárvári Zita

Míg egyes vásárok alcímbe tömörítve próbálják a kortárs nemzetközi képzőművészet szerteágazó irányzatait leírni, addig a 35. FIAC – már csak múltjára és rangjára való tekintettel – sem akar felesleges klisékkel utat mutatni sem látogatónak, sem gyűjtőnek. Nem is tehetné, hiszen a művészeti vásárok és a nagy nemzetközi szimpóziumok között pont ez a különbség. Itt a galériás a művész, aki készül a vásárra, és az alkotói szabadság jegyében maga válogatja ki művészeit és határozza meg standja koncepcióját.

 

Kent Henricksen hímzett szita munkája (John Gallery, New York)

Mindenki számára világos, hogy a francia művészeti vásáron sikk részt venni, az itt szereplő galériákra és művészeikre érdemes odafigyelni. Egyetlen részvétel a FIAC-on szinte kanonizációs erővel bír és megnyitja az örök emlékezet útját a művész előtt. Párizs a FIAC ideje alatt újra kortárs képzőművészeti központtá válik, megtalálja helyét a kortárs műtárgypiacon erre az időre, még ha az európai képzőművészet súlypontjai jelenleg Berlinben és Londonban vannak is.

Persze hegemóniáját a vásár a francia nyelvterületekről érkező gyűjtők és galériák körében őrzi, rengeteg a belga, francia, svájci galériás. A taktika világos: a lehetséges vevőt francia sármban és pezsgőben fürdetni, fenntartani a franciás imázst.  

Sztárkultusz

Míg a Cour Carrée (a Louvre impozáns udvara) a fiatalabb galériák feltörekvő művészeinek adott otthont, addig a Grand Palais-ban a megasztárok (Yuskavage, Tuymans, Jake és Dino Chapman, Hirst, Havekost, Murakami, Höller, a nagy művészettörténeti klasszikusokról nem is beszélve) mutatkoztak be az önálló (általában külföldi) múzeumi kiállításokról már jól ismert munkáikkal. Persze a fiatal feltörekvő művészek csak annyibban fiatalok és feltörekvők, amennyire a nagyon is ismert, Delhi új Damien Hirstjeként fémedény installációiról elhíresült Subodh Gupta az lehet. Négy éve szerepelnek munkái aukciókon. 2005-ben Pierre Huber kiállította a Friezen, ekkor a Sotheby’s aukcióján 10 700 euróért kelt el Fisherman című munkája. 2007-ben árai már egészen új szférákig szárnyaltak, egyik műve 280 000 euróért cserélt gazdát.

Dewar & Gicquel: Mason, 2008 (Loevenbruck Galéria, Párizs)

Amellett, hogy kínai képzőművészek elvétve, a lipcsei iskolához tartozó alkotók pedig egyáltalán nem szerepeltek a vásáron (Franciaországban nem ez a trend), a közel-keleti és kelet-ázsiai képzőművészek és témák feltűnően nagy számban voltak jelen. Az arab országok és India az új Eldorádó a gyűjtők számára. A művészetpolitikai akciónak vélt válogatási szempontok és a munkák politikai jellege szükségszerűen jelenik meg ma a műtárgypiacon, ezen belül is a francia műtárgypiacon. Az itt most bemutatott alkotások sikeresen transzformálják ikonográfiájukat és sztereotípiáikat más kultúrák által is beazonosítható védjegyekké.

Pattern-painting

A figurális látomásos festészet helyett a fő hangsúly a dekoratív festészetre és az új technikákat felvonultató táblaképekre esik. Ha a táblaképet a művész éppen nem ragasztószalaggal, színezett és visszacsiszolt csurgatott lakkal, csepegtetett viasszal, matricával alakítja, akkor zománcfestékkel viszi fel a kívánt motívumot, a vászonra printeli vagy ráhímezi azt. A rajz és az akvarell érzékeny technikája Nyugaton is dívik és inkább a nőknél kedvelt önkifejezési forma.

 


Üdvözlendő, hogy a képzőművészet mostohagyermeke, a szobrászat is a galériások látómezejébe került. Játékos, elbeszélő és főként figurális szobrászat volt inkább jellemző az idei FIAC-ra, némi társadalomkritikai felhanggal.

Magyar vonatkozás


Meglepően sok magyar résztvevője volt az idei vásárnak. A Grand Palais-ban Birkás Ákos szerepelt a párizsi Galerie Zürcher standján, a Cour Carrée-ban Csörgő Attila egy fotójával találkozhattunk Gregor Podnar galériásnál, a Société Réaliste (a két tagból egy magyar tag miatt tévesen magyarnak titulált koncept-csoport) pedig a szintén párizsi székhelyű Martine Aboucaya Galériánál szerepelt. A Show Off szatelitvásáron Fehér László két munkájával találkozhattunk, míg a Balkon című képzőművészeti folyóirat meghívást kapott a mûvészeti sajtó-szekcióba.

A kortárs képzőművészeti accessoire végtelensége és káosza szerteágazva mutatta a helyes utakat gyűjtőnek, galériásnak, műélvezőnek. A kortárs képzőművészet nem egy hermeneutikai kör, de nem is logikusan egymásra épülő sorok összessége. Újszerű ideákat mutatnak be a nemzetközi vásárok minden évben, még ha úgy tűnik is, hogy előzetes tudásunk elemei vonulnak fel előttünk.   

Artmagazin 2008/5. 83-84. o.