1946-ban a Benitzky utca 7. szám alatti földszintes, romos házban, annak vaslépcsőn megközelíthető lyukas tetejű padlásterében kezdődött el az ún. Bagolyvár festőkolónia működése (Bőszin Endre, Brusch Péter, Dániel (Fischl) Kornél, Hován László, Istvánfy János, Saly Jenő, Vadász György, Varga Magda és Giron Emánuel). 1946 végén rendezték első tárlatukat, egy akvarell-kiállítást, ahol Kádár Zoltán művészettörténész tartott tárlatvezetést. 1950-ig Giron rendszeresen, évente szerepelt a bagolyváriak tárlatain. Társadalmi szervezetek, iskolák adtak otthont műveiknek, s a tárlatmegnyitók, rendezők között olyan személyiségek szerepeltek, mint Kassák Lajos, aki akkoriban egy irodalmi kört vezetett az Újpesti Munkásotthonban, vagy Kállai Ernő a magyar képzőművészeti modernizmus teoretikusa. Giron Emánuel haláláig Újpesten élt és alkotott.

 

 

A bagolyvári festők tevékenységéről rendezett gyűjteményes kiállítás katalógus előszavában Giron Emánuel neve kapcsán az alábbi gondolatok olvashatók: „A bagolyvári alapítók közül személyiségével tűnt ki Giron Emánuel (1921-1995). Brusch Péterrel együtt őt is a konstruktív stílustörekvésű fiatalok között tartották számon, akik nem álltak messze az Európai Iskola szellemiségétől. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Kmetty János tanársegéde lett; Barcsay Jenő is igen sokra tartotta. A baráti vitákon lényegre törően, szűkszavúan szólalt meg, és elsősorban önmagához volt szigorú, a végletességig igényes. Talán ezzel magyarázható, hogy összesen ha öt tucatnyi képet festett. Megrendelést soha sem vállalt, laborális munkákból élt igen szerényen."

 

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő követője volt, amit fontos kihangsúlyozni, minthogy Barcsay mester festői szemlélete, a már eleve megformáltnak, a térben meghatározottnak a síkra való vetítése, a tulajdonképpeni tiszta formaképletek absztrahálása jelenik meg Giron festővásznán művészi indulásakor. A tiszta formaképletek logikai továbbfejlesztése, a par excellence esztétikai, formai kérdések elemzése, a tárgynélküli festészet művelése Gironnál azonban a kezdet, a kiindulópont. Emellett korai munkái között olyan kitűnő, biztos kezű akadémiai tanulmányokat találunk, melyek kitűnő forma- és térérzékéről tanúskodnak. Nem véletlen tehát, hogy az ötvenes években főleg arcképfestészettel biztosította sikeresen szerény megélhetését.

 

Giron pályaismertetésekor Kmetty és Barcsay mellett Martyn Ferenc neve merül még fel, aki biztató szavakkal méltatta a pályája derekán levő festőt. Mindezen személyek nem pusztán egyfajta referenciával látnak el minket a nehezen felfejthető életmű tanulmányozásában, hanem egyértelműen kijelölnek egy stílusirányt, mely Giron munkásságának egyik alappilléreként írható le.

 

 

A konstruktív képszerkesztés már pályája legelején foglalkoztatta az absztrakció iránt érzékeny művészt. Az Elvont Művészek Csoportja nevével fémjelzett absztrakció ezen iránya nagymértékben hatott a fiatalabb művészek útkeresésére, Jánossy Ferencre, Orosz Gellértre, Nuridsány Zoltánra is. Giron képépítési technikájának művészettörténeti előzményeit az absztrakt formákból kiinduló nonfiguratív művészet, ezen belül is az ún. konkrét művészet kísérletezte ki. A konkrét művészet elnevezést Van Doesburg használta elsőnek 1930-ban, hogy ezzel a jelzővel lássa el egy olyan mozgalom ars poeticáját, mely kizárólag a különböző elemek közötti harmonikus és ritmikus összefüggések, vagyis a tisztán esztétikai jellemzők - a rajz tisztasága, végletes pontossága, egységet sugalló benyomása által - határozzák meg a kép alapvető sajátosságait. Mondrian művészetének lényege, a struktúra fontossága is megjelenik mint alapvető fogalom, hogy a mozgalom képviselői ennek általános törvényeit felismerve: sorozatot, progressziót, polaritást, a végigvitel belső logikáját egy előre kidolgozott szisztéma alapján helyezik előtérbe.

 

A fentiek nélkülözhetetlen háttérinformációval szolgálnak Giron piktúrájának genealógiai meghatározásában. A szigorú hullámzó formákból geometrikusán építkező képalkotás jellemzi Giron korai absztrakt képeit, melyek a magyar festői utakat tekintve Orosz Gellért festészetével rokon szellemiségből táplálkoznak. Hullámos ívű, geometrizáló formák jelennek meg a festő egy különlegesen finoman megkomponált képén, melyről bátran mondható, hogy a festői oeuvre egyik legszebb darabja, egy közepesnél kisebb méretű olajkép.

 

 

A képfelület szövetszerű kialakítása, színeinek barnás, puha tónusokkal való kidolgozása az egymást újra és újra körbefonó formák transzparenciája a magyar klasszikus modern festészeti tradíció jellegzetes képi hangulatával csengenek egybe.

 

Általánosságban elmondható, hogy Giron festészeti stíluskalandozásaira jellemző a plaszticitás kedvelése. Számos festménye szobrászati formák vászonra átfogalmazott változataként is olvasható. A klasszikus modern szobrászat olyan alakjainak a motívumkincsét idéző festészeti megoldásokkal találkozunk Giron vonatkozó képein, mint Henry Moore, Barbara Hepworth, illetőleg a magyar Barta Lajos és Lossonczy Ibolya. Különösen Barta szobrainak előkészítéséhez használt ceruzarajzait érdemes összevetni Giron olajképeivel. A formaválasztás hasonlósága nyilvánvaló, a Giron féle absztrakció geometrikus szemlélete mellett egyaránt domináló hullámzó formarendszer analógiáit látjuk Barta spirális kompozícióiban, vagy burjánzóan felfelé törő forma szerkezeteiben. Az ezekben megjelenő, a barokk művészet sajátjaként elterjedő, a klasszikus plasztika bizonyos műfajaiban is rejtőző belső mozgás fontossága köszön vissza Giron horizontális nézetűre komponált absztrakt formaegyütteseiben. A Barta szobrászatában gyakran jelentkező fátyol vagy szalagmotívumoktól távolabb esnek Giron absztrakt amorf, lírikus megfogalmazású, gyakran organikus formákat imitáló formakísérletei.

 

 

Giron absztrakt képein a geometrizáló formakincs mellett egy másik alapvető irányt képviselnek a szürrealizmus tanulságait feldolgozó festmények. A szóban forgó művek esetében általában a hullámzó, geometrikus, néha organikus motívumokat is felhasználó formarendszerben plasztikus, víziószerű különleges tárgyakkal találkozunk. Ezeken a képeken válik teljes mértékben láthatóvá Giron biztos kezű grafikai tudása és szobrászati érdeklődése. A kép sárga hátterű alapsíkjától élesen elkülönülő, melegbarna színekben megfogalmazott organikus, amorf formák a szürrealizmus álomszerű világából táplálkoznak.

 

Giron képi világában visszatérő téma bizonyos természeti formák, mint például a hal, a tojás realisztikus hangnemű megragadása. Ezek a képek tartalmi és egyben formai szintézisét valósítják meg a geometrikus absztrakt, illetve a klasszicizáló nyelvezet tárgyi világának, jellegzetes példái a mester puritán, plaszticitás iránt érzékeny motívumtárát meghatározó szimbolikus tartalmaknak.

 

Giron Emánuel festészetében az akadémiai stúdiumok magabiztos tudását nem pusztán az absztrakt formák preciózus, hibátlan megfogalmazásai tanúsítják. A fentiek értelmében minden hivatkozási alapunk meglehet arra, hogy kijelenthessük: Giron művészete alapvetően eklektikus sajátosságú formai kalandozások különféle sorozataiból áll össze egységes egésszé. Az absztrakciós ihletettségű formai kavalkádban gyakran felismerhető egy alapvető elkötelezettség a klasszikus formaválasztás és kifejezésmód tekintetében. Ezen alkotói nézőpont önállóan is megjelenik Giron festményeinek egy külön csoportjában mind formai, mind tematikus szempontból.

 

Művészettörténeti szövegekben gyakran előkerül a klasszicizálás témaköre. Sok mindent értünk e megjelölés alatt: a „klasszikus törekvés" elnevezés gyakorlatilag egy gyűjtőfogalmat jelöl. Idetartozhat a klasszicizmus, mint történeti korstílus, vagy a 19. századi stílusmozgások klasszicizáló, tehát konzervatív, akadémikus festészeti szemléletet követő irányai, ugyanakkor idesorolódnak a letisztultság, egyszerűség alapkategóriáihoz köthető tartalmak is, mint például Cézanne csendéleteinek klasszikus, azaz időn kívüli maradandóságot sugalló szerkezeti megoldásai. Az állandóság és plaszticitás szinte mindig kísérője a klasszicizáló tartalmak kifejeződéseinek.

 

 

Giron sajátos képi világának gyakran visszatérő formai megoldása a klasszikus rajz és tematika szeretete, az izoláltan dolgozó magányos alkotó eszképizmusa. Giron olyan korban élt és alkotott, melyben a mester tartalmi redukciója művészeti önterápiáként is olvasható.