Az égetően szükséges és végre elkészült felújítást követően most a Budapesti Történeti Múzeum ad hozzá kapcsolódó élményt: azt a kiállítást, amely a templom nyolcszáz évét próbálja politika-, művészet- és egyháztörténeti oldalról is bemutatni arra az egyébként még mindig tekintélyes mennyiségű írásos és tárgyi emlékre hagyatkozva, amely a fordulatos évszázadok után megmaradt. A két helyszínen elosztott megatárlat nem a templom alapításával kezdődik, kiindulópontja egy bő hatszáz évvel későbbi esemény: Ferenc József megkoronázása, ami egy mai – hazai és külföldi – látogató számára is befogadható esemény, egyben a magyar történelem egyik igazán gazdagon dokumentált fordulópontja, amely végérvényesen megadta a helyszínéül szolgáló templom múltjához illő rangját. A következő és máig utolsó koronázás IV. Károlyé volt ugyanitt, a kettő közötti évtizedekben pedig az épület megkapta ma is ismert formáját – a rekonstrukcióval/átépítéssel megbízott Schulek Frigyes feltárásainak köszönhetően megismerhetővé vált az épület múltja, ugyanakkor építészeti, iparés képzőművészeti bravúrnak is tekinthetjük például azt, ahogy a falak díszítésével megbízott Székely Bertalan létrehozta a középkori, keleti, népi és szecessziós motívumok elegyét. (Az eredeti tempera vázlatok mellett a kiállítóterek falain is megjelennek a falfestés színei és mintái, amitől a látogató egy csapásra izgalmas art nouveau térben érzi magát.) Szerencsére a rekonstrukció hosszúra nyúlt időszakát a templom korabeli környezetével már fotókon is rögzítették (van fotó arról is, hogy a templom valaha, mint az olasz templomok nagy része, körbe volt építve házakkal), az építőmunkások csoportjait megörökítő képek igazi társadalomtörténeti kuriózumok. A tárlat a Mátyás-templomban folytatódik, bár furcsa ezt így leírni, hiszen maga az épület, ünnepeivel és hétköznapjaival már önmagában egy állandó, interaktív kiállítás.