A Seuso-kincs újabb rejtélye?

Kincs, ami nincs

A világ egyik legcsodálatosabb római kori ezüstleletének, a Seuso-kincsnek homályos és véres története tovább bonyolódik. Legutóbb a neves műkereskedelmi lap, a The Art Newspaper szellőztetett meg két hivatalos dokumentumot, amik a tulajdonos, Northampton lord peren kívüli egyezsége miatt eddig nem kerülhettek a nemzetközi nyilvánosság elé.

 

A Seuso-kincs 1990-ben. A középen lévő ezüsttálon olvasható a latin nyelvű dedikáció: „Őriztessenek neked még sok évszázadig eme edények, oh, Sevso, hogy leszármazottaidnak is javára szolgálhassanak.”

Pedig tartalmuk ugyancsak különös! A 14 darabos, tálakból és kancsókból álló, jól ismert kincsegyüttes (amin a brit gróf legutóbb tavaly októberben próbált túladni) eredetileg jóval nagyobb volt. Egészen pontosan további 5 ezüstedényről, 37 ivópohárról és 187 ezüstkanálról szólnak az új híresztelések. A folyóirat munkatársai két nyolcvanas évekbeli iratot vizsgáltak meg. Az egyik egy libanoni kereskedő, Halim Korban cége és a Guernroy Kft. között létrejött szerződés. Ebben a La Manche csatorna egyik szigetére bejegyzett brit kft. vállalta egy harmadik személy nevében – aki a szerző szerint nem más, mint Northampton gróf – a „kincs maradék ezüsttárgyainak (187 ezüstkanál, 37 ezüst ivópohár és 5 ezüstedény)” megvásárlását. Sőt a cég opciót is kért az anyagra! A másik dokumentum pedig az üzlet nyélbeütéséhez szükséges „legális” libanoni kiviteli engedély kifizetéséről szól. A libanoni cégnek írt 1987-es keltezésű levélben a gróf megbízottja elfogadja az engedélyért kifizetendő 500.000 dolláros árat valamint felveti a kincs maradék részéért, a kanalakért és különböző poharakért fizetendő további összegek kérdését. (A kiviteli engedélyről a New York-i legfelsőbb bíróság később megállapította, hogy hamis.) A grófot képviselő londoni ügyvédi iroda szerint: „Ami az Ügyfelünket illeti, nincsen és nem is volt semmiféle közvetlen bizonyíték arról, hogy létezne a Sevso-kincshez tartozó más darab is az Ügyfelünk által birtokolt 14 darabon és a 14 darabot korábban tároló bronzüstön kívül. Bár több szóbeszéd is keletkezett a további tételekről (…), a 14 darabon kívül soha semmit sem mutattak be, ami egyértelműen a Sevso-kincs része lett volna és természetesen nem volt semmi más, amit az Ügyfelünk megvásárolt volna.” Természetesen nincs okunk kételkedni Northampton gróf szavahihetőségében – de azért tegyük fel a kérdést: Hol van ma az a bizonyos 37 ivópohár, 187 ezüstkanál és 5 ezüstedény? Ugyanakkor meg kell, hogy jegyezzük: a hazai nyomozás sok hasonló mendemondáról tudott eddig is, Sümegh József elkótyavetyélt ezüstneműiről, amik nepperek, orgazdák és szerencselovagok kezén vándorolnak évtizedek óta. Csak a nemzetközi közvélemény erre nem túl kíváncsi.

 

rg