A holland precízség nem ismer határokat, a buzgó művészettörténészek az Aranykor kismestereit is gondosan katalogizálják már. Hát még az olyan sztárok életét, mint Vermeer, aki Rembrandt és Van Gogh után Hollandia harmadik számú nemzeti büszkesége. De vele nem volt könnyű dolguk, a 17. században élt delfti festőművészt ugyanis teljesen elfelejtette a hálátlan utókor. A lelkes szakértők a levéltári kutatásoktól a multimédiás enciklopédiák szerkesztéséig mindent megtesznek azért, hogy megismerhessük az újra felfedezett Vermeert.

A Mechelen-fogadó épületét 1885-ben lerombolták, ma már utca húzódik a helyén. A kép a városrész madárperspektívából készült fotográfiáját montírozza össze Leonard Schrenk házat megörökítő, 18. századi rézmetszetével. A szürke épülettömb a virtuálisan beforgatott Mechelen-fogadó.

Jan Vermeer (1632-1675) az észak-hollandiai Delftben született, egy protestáns selyemszövő, fogadós, műkereskedő fiaként. Életéről keveset tudunk: felesége miatt katolizált, majd felvételt nyert a Szent Lukács festőcéhbe, aminek rövidesen vezetőjévé választották. Mégis apja műkereskedő üzletét vitte tovább, mert művészeti kérdésekben nem alkudott. Az utána maradt alig három tucat festmény mutatja, milyen szenvedélyes megszállottként üldözte a tökéletességet.

Akárcsak a holland hely- és művészettörténészek. Kutatásaik során a – 17.

1678-as felülnézeti metszet Deft városáról. Vörössel jelölve Vermeerék háza.

századi fénykora óta nem túl sokat változott – városban beazonosíthatóvá váltak Vermeer életének kitüntetett helyszínei. Apjának a főtéren álló fogadója, a flandriai városról elnevezett Mechelen, a Repülő Rókához címzett másik fogadó, ahol Vermeer megszületett, anyósának a háza vagy akár a jól ismert Delfti utca (Rijksmuseum, Amszterdam) feltételezhető helye.

A festő minden valószínűség szerint a piactéren álló Mechelenben nőtt fel, sőt,

Vermeer házának és műtermének digitális rekonstrukciója (Kees Kaldenbach)

a fogadót rövid élete vége felé meg is örökölte szüleitől. Mégis beköltözött feleségével anyósának, Maria Thinsnek a hírhedt „pápista sarkon” álló házába. (Itt született a Lány gyöngy fülbevalóval című filmben is szereplő népes család.) A jezsuitákkal jó viszonyt ápoló katolikus asszony az Oude Langendijck csatorna partján álló otthonában rendezte be Vermeer műtermét is, amit olyan jól ismerünk precíz naturalista stílusban megfestett enteriőrjeiről. A kutatóknak sikerült a festő halálakor készült részletes vagyonleltár és a korabeli metszetek segítségével rekonstruálniuk Vermeerék tágas, előkelő házát. A digitális technika jóvoltából pedig már bárki felbotorkálhat az emeletre vezető csigalápcsőn, ahol a homlokzati szobában egykor a mester dolgozott.

Szerző: Rieder Gábor