Raffaello előkerül

Egy reneszánsz házasságközvetítő

A Christie's július 5-i londoni árverésén gazdára talált a közelmúlt egyik legkiemelkedőbb klasszikus arcképe, Raffaello Lorenzo II. de Mediciről készített csodálatos portréja. A reneszánsz festőfejedelem szinte összes képét rangos múzeumi gyűjtemény őrzi. A 18,5 millió fontért elkelt virtuóz portré egyike az utolsó szabadlábon lévő Raffaellóknak. Mint minden jó klasszikus régiségnek, Lorenzo arcmásának története is bővelkedik kalandokban.

 

Raffaello di Giovanni Santi: Lorenzo II. de Medici, Urbino hercege, 1518, olaj, vászon, 97×79 cm. Spanierman, a volt tulajdonos így jellemezte a portré modelljét, Lorenzo II. de Medicit: „Díszes francia ruhákba van öltöztetve, hiszen nagybátyja, X. Leó pápa a francia szövetség érdekében egyességet kötött házasságáról. Ezért öltöztették így, de nincs elragadtatva a ruháktól. Szerintem azt mondja: 'Felöltöztethetnek, de ne higgyék, hogy a játékszerük leszek.' Látható a tőrének markolatgombja, ahogy kivillan a ruhák redői közül.”

 

A festmény a Firenzét kormányzó Medici család 1553-as inventáriumában bukkant fel először. A 19. századot neves brit kollekciókban töltötte, de árveréseken is megfordult, először 1892-ben, majd 1962-ben és 1968-ban. Az utóbbi két aukción már ismeretlen itáliai mester munkájaként szerepelt. A művésznév időközben elfelejtődött. A Sotheby Parke Bernetnél 325 dollárért leütött, erősen besötétedett festménnyel a jószemű műkereskedő, Ira Spanierman '68-ban megütötte a főnyereményt. A ma majdnem nyolcvanéves galériás – a Bloomberg újságírójának kérésére – így emlékezik vissza a Raffaello-arckép felfedezésére:

Ira Spanierman
„Volt egy árverési bemutató, ahol nem tartották fontos tételnek. Szalon stílusban rendezték el a képeket, így a művek olyannyira magasra kerültek, hogy nem lehetett őket látni. Akkor én egy nagyítóval felmásztam a létrára, mint egy majom. Megnéztem mindet.

Mi vonzotta a portréban?

Láthattam a kéz és a szőrmegallér kvalitását, a festmény világosabb részeit. Máskülönben a kép mocskosul piszkos volt, lehetetlen volt látni és egy szőrnyű 19. századi gipszkeret tartozott hozzá.

Mire gondolt így?

Nem tudtam, hogy mi az, de olyan jó érzéseim voltak a festménnyel kapcsolatban, hogy megvettem. Volt egy nekem dolgozó restaurátor társam, mikor megnéztük a megszerzett kép hátát, találtunk egy címkét, ami szerint a festményt Raffaellóként állították ki.”


Neves reneszánszkutatók a festmény megtisztítása után egyértelműen megállapították a szerzőséget. A kép egy eredeti Raffaello! Spanierman most több mint tízezerszeres áron (37,2 millió dollár) adta el élete legnagyobb felfedezését. A festmény Lorenzo II. de Medicit (1492-1519), Urbino hercegét ábrázolja, a nagy mecénás, Lorenzo di Magnifico unokáját. A méregzöld háttér előtt álló, gazdagon felöltöztetett, barna szakállas fiatal férfi kezében valószínűleg jövendőbeli arájának, a francia Madeleine de la Tour d'Auvergne-nek miniatűr képmását szorongatja.

 

A kép részlete. Egy kutató, James Beck 1975-ös cikkében vitatja, hogy a festmény eredeti Raffaello lenne. A kép közepes mérete ugyanis nem felel meg az 1560-as leltár „nagy” jelzőjének. Matthias Wivel – aki személyesen is megvizsgálta a képet – szerint viszont ez esetben inkább lehet hinni a meggyőző kvalitásnak, mint a dokumentumoknak. Az előrajzok, átfestések és részletek egyértelművé teszik, hogy a mű nem a Raffaello-műhely másolata, hanem a mester saját kezű munkája. (http://www.metabunker.dk/?p=653)

 

 

A dinasztikus házassággal a szintén Medici X. Leó pápa saját pozícióját erősítette meg, a Német-Római Birodalommal szemben, 1518-ban. Az érett reneszánsz jellemzőit felvonultató portré minden valószínűség szerint az esküvő előtt egymást még nem látó pár hölgytagja számára készült. A Franciaországba küldött reprezentatív udvari arcmás segítségével Madeleine még otthon összevethette Lorenzo (nem túl előnyös) külső adottságait a Medici család világpolitikai tőkéjével. Nem mintha lett volna választása – a 16. század dinasztikus házasságai nem az égben, inkább a politikacsinálók házasságközvetítő-irodáiban köttettek. Ahol Raffaello portréja csak a küldönc szerepét látta el.

Rieder Gábor