Historizáló kastélyok

könyvkritika

Sisa József több évtizedes kitartó munkával szedte össze Nagy-Magyarország historizáló kastélyait. A jó hatszáz tételes lista tudományos feldolgozását kényszerítette bele most egy nagyszabású kastélyalbum öntőformájába. Az 1840-től az első világháború kirobbanásáig számított építészeti periódus nemcsak mennyiségben, de minőségben is nagyot alkotott hazánkban. A soha előtte nem tapasztalt építészeti konjunktúra az arisztokraták nemesi hajlékait se hagyta érintetlenül.

Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora. Vince, Bp., 2007, 390 oldal, 6995 Ft

Nem is beszélve a főnemesi allűröket felvevő pénzbárók palotáiról. Először a Tudor-korba új élet lehelő, angol neogótika pazar lovagvárai hódítottak merész tornyaikkal és csúcsíves ablakaikkal, majd jött a Loire menti francia reneszánsz a vörös téglás faltükröket keretező kváderkő-szegélyekkel. Végül mindent elsöpört az osztrák neobarokk dagályos, nagyképű, mégis lenyűgöző formáival. A kötet gazdag művelődéstörténeti tanulmányából megtudhatjuk, hogy a képlet ennél sokkal bonyolultabb, hiszen olykor feltűnik egy ónémet reneszánsz bútor, egy Makart-stílusú enteriőr, egy faszerkezetes svájci homlokzat vagy egy szecessziós párkányzat is. A teljes tudományos apparátussal ellátott könyv – sajnos nagyon kevés színes illusztrációval – számba veszi a hatszáz historizáló kastélyból kiválasztott 83 fős mezőny építéstörténetét, Nádasdladánytól Bonyháig, Tátrafüredtől Alsómiholjácig. A kötet izgalmas adattár a régi épületek szerelmeseinek – és (már most borítékolhatjuk) nélkülözhetetlen alapmű lesz a hazai kastélytörténészek könyvespolcán.

R. G.

Artmagazin 2007/6. 89. o.