Virágok, nők, tenger (éjszaka meg színház )

A szép élet utópiája képeken

Topor Tünde

Vaszary Jánosnak olyan sokat köszönhet a magyar festészet története, hogy megérdemli: ugyanolyan friss szemmel nézzünk újra meg újra képeire, amilyen friss szemmel ő nézte a világot, amilyen nyitottsággal ő viseltetett az új dolgok iránt.

 
Vaszary János: Ernyők Viareggióban, 1929, olaj, vászon, 45 × 68,5 cm | jelezve jobbra fent: Vaszary J.
 
Szinte egyedül végezte el a legfontosabb munkát, a magyar festmények kimosdatását a barna katyvaszból. Hogy milyen radikálisnak kellett lennie a tiszta, élénk színek használatában, hogy milyen nagy utat kellett megtennie mondjuk a Székely Bertalan-féle iskolázottságtól, a nagybányai típusú természetelvűségtől a népművészet és naiv művészet, valamint Csontváry értékeinek felismerésén át a radikális, ámde figuratív modernizmusig, azt a legjobban akkor érzékelhetjük, ha összehasonlító tárlatnézést tartunk: elmegyünk a Várkert Bazárban nemrég megnyitott új kiállítótér Csók István kiállítására, majd ellátogatunk a Virág Judit Galériába (oda csak március 28. után, mert akkor nyílik náluk a Vaszary kiállítás). Látni fogjuk, még a két kolléga között is – akik pedig vállt vállnak vetve igyekeztek meghonosítani a franciás szellemet, egészen 1932-ben bekövetkezett kirúgásukig a budapesti akadémiai képzésben – micsoda különbségek vannak a tiszta színek használatát, a bátor, a fényképszerű természetmásolástól elszakadó képépítést illetően.
 
Vaszary János: Fürdőruhás nő csíkos strandsátor előtt, 1930 körül, olaj, vászon, 67,5 × 40 cm | jelezve jobbra lent: Vaszary J.
 
   Vaszary rengeteg stáción keresztül jutott el addig a stílusig, amiben a húszas évek közepétől élete végéig alkotott. Sokan kárhoztatták állandó váltásait, nyughatatlan inspirációkeresését, de ezek az elégedetlen hangok pont azáltal veszítették értelmüket, hogy utolsó, színes és virtuóz korszaka nyugodtan tekinthető az életmű csúcsának. Nála nem érzékeljük azt a fajta hanyatlást, invenciótlan önismétlést, amit annyi pályatársánál, akiknél az öregkori művek egy-két kivételtől eltekintve a szomorú elerőtlenedés vagy az eladások hajhászása miatti silányság jeleit mutatják. Mondjuk Vaszarytól sem volt idegen a sikeres kompozíciók újragyártása, és nála is előfordulnak gyengébb kései művek, de az összbenyomás mégis az, hogy ha nincs vészkorszak, nincs második világháború és nincs ötvenes évek, akkor a Vaszary-képek színes világa uralta volna évtizedekig a magyar festészetet, akkor minden generáció Rapallóba, Portofinóba, Nervibe és Viareggióba járt volna nyaralni, akkor nem lett volna hatalmas kincs a Fa szappan, akkor nem tartottak volna családok ezrei üres sörösdobozokat a polcokon. Akkor csodálatos revüket lehetett volna nézni a színpadokon, és nem azt, hogy lép be Kevély Nagy Márton a téeszcsébe, akkor reggelenként a nők selyempizsamában szaladtak volna le a Molnár Farkas tervezte villák kertjébe virágokat szedni, mielőtt zongorázni kezdenek a napsütötte, nagy ablakos szalonokban, akkor mindig lehetett volna kalapokat és szőrméket hordani és a pesti Duna-korzón üldögélni.
 
Vaszary János: Fekvő akt, olaj, vászon, 49 × 82,5 cm | jelezve balra fent: Vaszary J.
 
Nem tudom, Vaszary tényleg annyira élvezte-e az életet, mint amennyire képei sugallják, nem tudni, tényleg csak ezeket látta meg a világból, vagy inkább nagyon is szorongott (olvastam fiatalkori naplóját, biztos, hogy akkor nagyon szorongott), és inkább teremtett magának egy új, boldog világot, még a luxe, calme, volupté jegyében, matisse-i alapokon. Ha művészetfelfogásából, illetve festői technikájából indulunk ki, akkor teremteni akart, nem elsősorban ábrázolni. Ő is osztotta a francia kor és pályatárs, Raoul Dufy nézeteit, aki azt mondta, nem arra törekszik, hogy a látott dolgok színét megpróbálja valahogy kikeverni, utánozni, hanem nála a szín maga a tubusból kinyomott festék. Ezek a szavai, ezekből áll össze az a festői nyelv, amelyen beszél. Vaszary is így dolgozott: tubusból kinyomott festékekkel, tiszta színekből, japános vonalakból, leegyszerűsített formákból építgette a magyar modernizmus fellegvárát. Vagy kártyavárát. Utópiáját.
 
Vaszary János: Párizsi mulató, olaj, papírlemez, 35,5 × 50,5 cm jelezve balra lent: Vaszary
 
 
Vaszary János kiállítása a Virág Judit Galériában
2015. március 28. – április 25.