Artanzix

Szikra Renáta

FÉNYÉVNYI TÁVOLSÁGRA?

Kelet-európai űrhajó landolt a Boweryn, a kortárs művészeti eseményekre szakosodott New Museum 5. emeletén. Zbyněk Baladrán cseh képzőművész a hatvanas évekbeli cseh sci-fi, az Ikarie XB-1 űrhajó enteriőrje nyomán tervezte meg a fogadóteret, s ez rögtön megadja az alaphangot. Az önmagát autonóm, de együttműködő művészeti szervezetek hálózataként meghatározó tranzit cseh, román, szlovák, osztrák és magyar tagozatának közös projektjeként jegyzi a Report on the Construction of a Spaceship Module/Jelentés egy űrhajómodul építéséről kiállítást, amely a „hidegháborús utópiát szovjet utilitarianizmussal vegyítő” világpolitikai helyzetet, az egykori keleti blokkhoz tartozó országok technológiához való viszonyát, a (közel)múlt jövőképét járja körül. A fiktív űrállomáson kortárs műalkotásokat archív anyagokkal, kutatási és könyvprojektekkel ötvöző sokrétű anyagot tanulmányozhatnak a „szlavofilek és sci-fi rajongók”. A jövő régészei közt magyar részről Beke László, a Buharovok, Drozdik Orshi, Erdély Miklós, Flohr Zsuzsi, Fodor János, Karas Dávid, Király Tamás, Major János, Roskó Gábor, Katarina Sević, a Société Réaliste, Tamás St.Turba, Sugár János, Szakács Eszter, Ujj Zsuzsi szerepel. Honlapunkon a kurátorokkal (Lauren Cornell, Vít Havránek, Hegyi Dóra, Georg Schöllhammer) készített interjúból többet is megtudhatnak a projektről (www.artmagazin.hu).

Report on the Construction of a Spaceship Module/Jelentés egy űrhajómodul építéséről. New Museum, New York, 2014. április 13-ig


Kiállítás enteriőr. A New Museum, New York szíves engedélyével © Fotó: Jesse Untracht-Oakner


MAGYAR HIPPIK

A kArton Galéria Magyar hippik kiállítása korabeli fotók és műalkotások üdítő egyvelege. Dr. Mezey András, „Golyó” galerilétet és művészeti akciókat rögzítő különleges fotóarchívuma erős hangulati körítést ad a korabeli műalkotásoknak, melyeket Zombori Mónika válogatott a Kádár-kor hivatalos művészetpolitikájának tűrt/tiltott mezsgyéjéről. Veszely Ferenc popos Képregénye, Kovásznai György Budapest-etűdjei, Sarkadi Péter ikonikus LSD montázsa vagy Méhes Lóránt (Zuzu) szemüvegekre komponált pszichedelikus művei és nem utolsósorban Kemény György merész plakátjai színesek, elevenek – nem fogott rajtuk az idő. A profi fotók (köztük Vető János szinte gyerekként készített fantasztikus Baksa Soós-portréi vagy Koncz András a Rózsa presszó teraszán összegyűlt barátokat nem feltétlen dokumentarista szándékkal megörökítő sorozata), de különösen a tablókra ragasztott amatőr felvételek a szabadság levegőjét árasztják. Olyan időkapszulát képeznek, amelyre nosztalgiával tekint, aki részese lehetett a hősi időknek, aki meg nem, az rajongva bámulhatja Szentjóby angyalarcát, a szélesen gesztikuláló Bódy Gábort és a csak bennfentesek által ismert beceneveken emlegetett galeritagok, Nagy Degesz, Riasztó, Klamár és a többiek farmerdzsekis, csizmás alakját disszidálás előtt és/vagy után.

Magyar hippik. A hippi mozgalom és az underground művészet. Válogatás az 1960- as és 1970-es évek underground műveiből és korabeli felvételekből. kArton Galéria, 2014. március 28-ig


Lerch Péter: Magyar hippik, 2014

 

NAPÓLEON SZÉKE

Ki másnak rendeznének kiállítást Ajaccióban, ha nem a Korzikainak. A Palais Fesch Napóleon a táborban tárlata valószínűleg csak azért került fel a hírportálokra, mert a múzeum egyik teremőre Napóleonnak képzelve magát, belehuppant a nagy hadvezér híres vörös bőrből készült tábori székébe, ami egyszerűen összerogyott alatta. Az azóta gondosan restaurált darab egyike annak a csaknem 70 kisebb-nagyobb tárgynak, melyek a legendás ütközetek közti fárasztó és gyakran egyhangú hétköznapokat tették komfortosabbá Napóleon, a hadvezér számára. A tábori felszerelés modern, funkcionális darabjai, a két mozdulattal felállítható tábori ágy, az összecsukható székek és asztalok, az egyszerű, bár elegáns skatulyákba rendezett toalett- és írószerek bizonyítják, milyen sokra becsülte Napóleon a praktikus apróságokat. Sokat emlegetett harctéri puritánságát az odahaza töltött időben sikerült ellensúlyoznia. A meghódított országokból elhurcolt műkincsekkel, amelyeket antik mintára győzelmi menetben hordozott végig a fővároson, nemcsak a palotákat töltötte fel és duzzasztotta hatalmasra a Louvre (akkortájt Musée Napoleon) gyűjteményét, de magánhasználatra is válogatott belőlük. Aktuális kedvencei (Mona Lisától a Belvederei Apollónig) féléves váltásban díszítették hálószobáját.

Napóleon a táborban. Palais Fesch – Musée des Beaux-Arts, Ajaccio, 2014. május 12-ig


Összecsukható tábori szék, Jacob-Desmalter műhelye, az Első Császárság idejéből, fa, bőr, fém, Dépot du Mobilier national Paris, musée de l’Armée © Fotó: Mobilier national / Isabella Bideau

 

ARANYCSÓTÁNY

Kiss Miklós aranycsótányai az elmúlt három évben illegális behatolóként olyan neves és kiváló (?) biztonsági rendszerrel felszerelt kiállítóterekbe jutottak be, mint a Tate Modern, a British Museum, a bécsi MuMoK, a berlini Hamburger Bahnhof, a Louvre vagy a Pompidou Központ. A taszító külsejű prototípus az alkalmazkodás és a túlélés nagymestere, így kézenfekvőnek tűnik az ötlet, hogy Kiss Miklós öröklétet szimbolizáló teremtményeit aranyozott, már-már ékszerszépségű műtárgyként juttatja a művészet szentélyeibe. A Goldenroach akció a becsempészett bogarakat megfelelő képcédulával integrálja az aktuális kiállításba, sőt esetenként a múzeum shopban hasonló módszerrel elhelyezett, ám ténylegesen megvásárolható „álszuvenírekkel” is megtámogatja. A facebookon és twitteren is folyamatosan követhető projekt rendhagyó hazai kitérőt tesz, mielőtt a tengerentúlon folytatná akciósorozatát. A svábbogarak ezúttal legálisan árasztják el a Műcsarnok M0 termét, ráadásul rögtön tízezres nagyságrendben. A fröcscsöntött műanyagból legyártott hamis pesti aranycsótányok látványos seregszemléje az alkotó szándéka szerint „a szerveződés erejéről és a reprezentáció hatalmáról” tanúskodik majd.

Goldenroach Unlimited, Műcsarnok, M0, 2014. március 30-ig


Goldenroach Unlimited, 2014   Fotó: Kiss Miklós
 

AZ ÉN HÁZAM AZ ÉN VÁRAM

Ha valaki a saját kezével épít fel egy komplett kastélyt, tornyokkal, loggiákkal, kápolnával és minden egyéb kellékkel egyetemben, az már önmagában kuriózumszámba megy, és biztosra vehető, hogy turisták tömegeit vonzza – külföldön. A székesfehérvári Boryvárat viszont nem könnyű megtalálni, mert a terjeszkedő város zöldövezete rejti, pedig mindenképpen megér egy kirándulást. Az építész-szobrász tanultságú várépítő, Bory Jenő Stróbl Alajos és Székely Bertalan tanítványa volt, aztán a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1943–45 között rektora, epreskerti műteremmel, hatalmas baráti körrel. Csaknem negyven éven át (tanítás mellett jórészt a nyári hónapokra szorítkozva) alakította kifogyhatatlan fantáziával és végtelen kitartással saját várát, melyet egyúttal betonkísérleti telepként használt. A klasszikus építészeti stílusokat nagyvonalú kompozícióba olvasztó várkastélyban ugyanis csaknem minden, a szobrászati ékítményektől a teherhordó elemeken át a százféle mintázatú oszlopcsarnokig a beton kreatív, sőt innovatív megmunkálásának gyümölcse. A vár körül a családfő számtalan köztéri szobrának másolatában, az egykori lakóhelyiségekben pedig a szintén művészi vénával rendelkező hőn szeretett hitves, Komócsin Ilona (akinek szerelme zálogaként a férj egész kápolnát szentelt), a gyerekek, valamint a pályatársak és kollégák művei között nézelődhet a látogató.

Bory-vár, 8000 Székesfehérvár, Máriavölgy út 54. Nyitva tartás: kora tavasztól késő őszig a hét minden napján 9–17 óráig. Nyitás: 2014. március 10.


A Zászlós torony csigalépcsője, Bory-vár