AKTOK KALAPÁCS VAGY NAGYÍTÓ ALATT

Modigliani-rekordok és -hamisítások

Martos Gábor

Picasso, Warhol, Giacometti és Van Gogh neve mellett rendre feltűnik és egyre magasabbra kapaszkodik a műtárgypiaci ranglistán Modigliani is. Merészen kitárulkozó aktjaira, kecsesen hajladozó, melankolikus nőalakjaira mindig nagy volt a kereslet, ami sok műtárgyhamisítót hozott lázba – köztük Elmyr de Hory néven elhíresült egykori honfitársunkat is. Modigliani életművének megtisztítása, megbízható ouevre-katalógusának összeállítása tehát messze nem a művészettörténész- szakma belügye, hanem mint látjuk, kőkemény piaci érdek is.

Amedeo Modigliani: Fekvő akt (Nu couché), 1917-18, olaj, vászon, 59.9 x 92 cm, Christie’s New York,
The Artist’s Muse: A Curated Evening Sale, 2015. november 19. 8A tétel, leütési ár: 152 millió dollár
@ A Christie’s New York hozzájárulásával (lásd: Martos Gábor: Sokan, többet - harmadszor! Artmagazin, 2016/1. 8-13.o.)

A Nemzeti Galériában október elejéig látható Amedeo Modigliani (1884–1920) hatvanegy alkotása. Az olasz festő-szobrász első budapesti életmű-kiállításáról így ír (az újfajta Modigliani- percepciót – jól érezzük? a szerk. – talán kicsit parodizáló) kritika: „…e munkákon expressis verbis megnyilatkoznak a gnosztikus-szinkretikus gondolkodásmód vizuális jegyei (…): a réveteg »átlagolás« (univerzalista? titokzatos? semmibe tekintő?) metafizikája, az időtlenségbe vetettség langy pendülése, az érzelemmentesség szomorú fájdalma…”1. Mindez nyilván így is van, az alábbi írásban viszont elsősorban Modigliani más, nálunk élőben most nem látható munkáiról lesz szó, és kizárólag a szikár (bár néha még így is bizonytalan) tények alapján.
    A kiállítás katalógusának egyik fejezetében Béatrice Joyeux-Prunel, a párizsi École Normale Supérieure művészettörténész-oktatója összefoglalójában kitér arra is, hogy Modigliani rövid életében mennyire visszafogott, majd a halála utáni első negyven évben mennyivel nagyobb sikereket ért el a műkereskedelmi piacon2. Az alábbiakban, ha csak vázlatosan is, az utóbbi évek egyre komolyabb műtárgypiaci Modigliani-sikerei között tallózunk.

Jeanne Hébuterne au foulard (Jeanne Hébuterne kendővel) című vászna (1919, olaj, vászon, 92 x 54 cm)  Sotheby’s London, 2016. június 24., Impressionist and Modern Art Evening Sale, 12. tétel, leütési ár: 38 509 000 GBP © Sotheby’s London hozzájárulásával

    Az Artprice erre vonatkozó összeállítása3 Modiglianinak 1280 árverési tételét tartja számon (ebből a részletezés szerint 183 festmény, 167 szobor, 733 grafika és 196 nyomat), amely azt mutatja, hogy a művész gyakori, tehát nyilván kedvelt és jól eladható (mondhatni: sztár)szereplője a mai műtárgypiacnak. Az Artsy hasonló oldala4 2006-tól máig csak a három vezető aukciósháznál, tehát a Christie’snél, a Sotheby’snél, illetve a Phillipsnél 59 aukciós Modigliani-tételt sorol fel (ezek közül huszonöt festmény, három szobor, a többi grafika). Ugyanezen adatbázis szerint az összes aukción elkelt Modigliani-mű közül eddig tizenhárom lépte át a 20 millió dolláros leütési határt. A The Art Newspaper egyik írása szerint5 csak a tavalyi árveréseken szerepelt Modigliani-művek összleütése 251 millió dollárt tett ki, míg idén (egy július 21-én közzétett összesítés szerint6) a művész munkái csak júniusban 68 700 433 dollárnyi összleütést hoztak az árverezőházak konyhájára (amivel Modigliani második helyezett az adott hónapban a 73 770 799 dollárt „termelt” Picasso mögött). Ami pedig az idei egész első félévet illeti, arról egy másik összeállítás tudósít7: eszerint 2016 első hat hónapjában tizenkilenc Modigliani-alkotás került kalapács alá, és ezek összleütése 83 392 696 dollárt tett ki (amivel a művész ebben a rangsorban – amelyet szintén Picasso vezet – az ötödik). A továbbiakban nézzük meg, hogy az utóbbi évek árverésein milyen Modigliani-művek érték el a legkiemelkedőbb sikereket (itt és most csak a – jutalékokkal együtt – 30 millió dollárnál magasabb árat produkált kilenc tételt vesszük sorra).

Amedeo Modigliani: Tête (Fej), 1911–12, kő, 73 cm Sotheby’s New York, 2014. november 4., Impressionist and Modern Art Evening Sale, 8. tétel, leütési ár: 70 725 000 USD © Sotheby’s New York hozzájárulásával


    Tavaly novemberben az egész világot bejárta a hír, hogy a tavaszi 178 365 000 dolláros új árverési csúcs után (Picasso: Les Femmes d’Alger; Version O; 1955) Modigliani 1917–18-ban festett Nu couché (Fekvő akt) című vászna a Christie’s New York-i árverésén 170 405 000 dolláros árával (49,824 milliárd forint) a második helyre került az aukciós csúcsárak listáján. (Ha pedig az árverések mellett a nyilvánosságot kapott magánüzleteket is figyelembe vesszük, akkor a Fekvő akt jelenleg a világ hetedik legdrágább műalkotása.) A festményt az aukció előtt a ház 100 millió dollár körüli értékre becsülte, a kikiáltási ár 75 millió, a leütési 152 millió volt. Hamarosan nyilvánosságra hozták a vevő nevét is, a Modigliani-akt Liu Ji-csien (Liu Yiqian), a taxisofőrből lett kínai milliárdos filmmogul, műgyűjtő és múzeumtulajdonos vagyonát gyarapítja.
    Modigliani munkásságának „kétpólusúságát”, vagyis hogy a művész a festészet mellett a szobrászat terén is maradandót alkotott, jól mutatja, hogy eddigi második legnagyobb aukciós sikerét egy szobrával érte el: Tête (Fej) című, 1911–12-ben faragott kőszobra 2014 novemberében a Sotheby’s New York-i aukcióján 70 725 000 dollárért (17,596 milliárd forint) cserélt gazdát. (Itt az előzetesen 45 millió dollárra becsült tétel kikiáltási ára 38 millió; leütési ára 63 millió dollár volt.)

Amedeo Modigliani: Nu assis sur un divan (Ülő akt díványon), 1917, olaj, vászon, 100 x 65 cm, Sotheby’s New York, 2010. november 2., Impressionist and Modern Art Evening Sale, 7. tétel, leütési ár: 68 962 500 USD © Sotheby’s New York hozzájárulásával


   2010 novemberében ugyancsak New Yorkban és ugyancsak a Sotheby’snél 68 962 500 dollárért kelt el a Nu assis sur un divan (Ülő akt díványon) című Modigliani-festmény (kikiáltási ár: 38 millió, leütési ár: 61,5 millió dollár). Jól mutatja a művész értékemelkedését, hogy ugyanez a kép 1999-ben a Sotheby’snél még csak 16,8 millió dolláros árat ért el. 

A festő utolsó szerelméről, gyermekének anyjáról, Jeanne Hébuterne-ről készített portrék közül az 1919-ben festett Jeanne Hébuterne au foulard (Jeanne Hébuterne kendővel) kelt el a legdrágábban: idén júniusban a Sotheby’s londoni árverésén 38 509 000 millió fontot (56 631 335 dollár; 15,782 milliárd forint) adtak érte.

Az összeg nemcsak ahhoz képest kiemelkedő, hogy a képet előzetesen csupán 28 millió font körüli összegre becsülték, hanem ahhoz is, hogy ugyanezt az alkotást 1986 júniusában a Christie’s londoni árverésén még mindössze 1,94 millió fontig emelték a licitek.
   Egy másik Modigliani-fejszobor, egy 1910 és 1912 között faragott, 65 centiméter magas női portré 2010 júniusában a Christie’s párizsi árverésén hozott – „potom” 4–6 millió eurós becsérték után – 43,18 millió eurót (52,6 millió dollár), ami akkor a legmagasabb (és még ma is a második legmagasabb) leütés volt a franciaországi árverések történetében.
   A női portrék sorát folytatva, a Portrait de Paulette Jourdain (Paulette Jourdain portréja; 1919) 2015 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén 42 810 000 dollárig (12,551 milliárd forint) jutott, pedig az aukció előtt ezért is mindössze 25–35 millió dollárt vártak a szakértők; míg egy Hébuterne-portré, a Jeanne Hébuterne au chapeau (Jeanne Hébuterne kalapban; 1919) 2013 februárjában Londonban, a Christie’snél emelkedett 26 921 250 fontig (42 104 835 dollár; 9,232 milliárd forint), pedig az aukció előtt ezt is jóval kevesebbre, 16–22 millió fontra becsülték, és 2006 júniusában a Sotheby’s árverésén is kereken tízmillióval kevesebbért, 16 260 000 fontért kelt el. A Le fils de concierge (A házmester fia; 1918) címet viselő Modigliani-portré 2006 novemberében New Yorkban a Sotheby’snél 18 millió dollár körüli becsérték után 31,1 millió dollárért (6,340 milliárd forint) cserélt gazdát, a Portrait du sculpteur Oscar Miestchaninoff (A szobrász Oscar Miestchaninoff portréja; 1916) pedig 2007 novemberében a Christie’s New Yorki árverésén 30,84 millió dollárt ért meg egy ismeretlen vevőnek.

Amedeo Modigliani:—, 1919 k., olaj, vászon, 100,3 x 65,4 cm Sotheby’s New York, 2015. november 4., The Collection of A. Alfred Taubman: Masterworks 12 tétel, leütési ár: 42 810 000 USD © Sotheby’s New York hozzájárulásával


   Persze tudjuk: az árverések piaca csak töredéke az összes műkereskedelmi üzletnek, hiszen ezek mellett a nyilvános adás-vételi alkalmak mellett számos (sokak szerint az aukciókon realizálódóknál számszerűleg jóval több) tulajdonosváltás a privát üzletek világában zajlik. Erről a területről azonban nemigen tudunk Modigliani- művekkel folytatott üzletekről, legalábbis olyanról, melyet konkrét adatokkal, vételárral tudnánk prezentálni. Természetesen itt is forognak alkalmanként a művész munkái, amint arról bizonyos „sajtónyomokból” következtethetünk. Itt utalnék azokra az évek óta különböző fórumokon fel-felbukkanó cikkekre, amelyek a milliárdos orosz műgyűjtő, Dmitrij Ribolovljev és a svájci műkereskedő, Yves Bouvier között zajló elszámolási vita pillanatnyilag aktuális állásáról számolnak be. Az egyik ilyen hírből8 például az derült ki, hogy az orosz gyűjtő birtokában négy Modigliani-mű is lenne, amelyeket Bouvier közvetítésével szerzett meg összesen körülbelül 200 millió dollárért, ám ezek ma a becslések szerint már legalább 500 millió dollárt érnének. Más, a témával foglalkozó írások szerint9 a Nu Couché au Coussin Bleu (Fekvő akt kék díványon) című Modigliani-festmény is Ribolovljev birtokában van, ám hogy azt mennyiért szerezte meg, 93 millió, avagy 118 millió dollárért, az éppen az orosz gyűjtő és a svájci kereskedő közötti viták egyik sarkalatos kérdése.
   Ha csak áttételesen is, de ugyancsak a magánüzletekben forgó Modigliani-művekről ad hírt az a jogvita is, amely négy éve zajlik a francia Philippe Maestracci és a közismert nemzetközi műtárgykereskedő Nahmad család között az Homme assis appuyé sur une canne (Ülő férfi bottal; 1918) című festmény tulajdonjoga miatt10. Ezt a képet, amelyet nemrégiben a per során Svájcban egy vám-szabadraktárban le is foglaltak, az ügyről szóló cikkek 25 millió dollárra becsülik.
    Azon pedig nyilván nem lehet csodálkozni, hogy ha egyszer Modigliani munkái ennyire sikeresek a műtárgypiacon, akkor – tekintettel a bármennyire is termékeny, ámde sajnos rövid életű művész valódi műveinek mégiscsak behatárolt számára – a hamisítók is előszeretettel próbálkoznak az életmű posztumusz „bővítésével”. És bár ezen a területen aztán nyilván még kevesebb a konkrétum, mint a magánüzletek esetében, de hogy kiindulásként ne menjünk messzire: már az Amedeo Modigliani Art Authentication weboldalon11 található fakes galleryben is szép számmal szerepelnek hamis Modigliani-festmények és (kevésbé szép számmal, hiszen követ faragni nyilván sokkal macerásabb) – szobrok. Az itt szereplő, ismertté vált hamisításokat böngészve nem kis „büszkeséggel” állapíthatjuk meg, hogy azok egy részét egykori honfitársunk, a nagyvilágban később Elmyr de Hory néven közismert Hory Elemér (eredeti nevén Hoffmann Elemér Albert, 1905– 1976) festette. És hogy a világ egyik legnagyobb hamisítójának tartott Hory/Hoffmann munkásságában is mennyire fontos (és alighanem jól jövedelmező) szerepet játszott Modigliani, arra az is utalhat, hogy a Hory életét feldolgozó Clifford Irving-könyvnek12 már csak a címlapján is hét darab olyan „Modigliani-portré” szerepel, amelyeket az 1974-es F for Fake (H, mint hamisítás) című Orson Welles-film főszereplőjeként elhíresült honfitársunk festett.

Amedeo Modigliani: Jeanne Hébuterne au chapeau (Jeanne Hébuterne kalapban), 1919, olaj, vászon, 92 x 54 cm, Christie’s London, 2013. február 6., Impressionist and Modern Art Evening Sale, 16. tétel, leütési ár: 26 921 250 GBP © A Christie’s London hozzájárulásával

A hamisítványok nagy – és ráadásul alighanem még ma is gyarapodó – száma régóta szükségessé tette (volna) a Modigliani-életmű szakszerű „rendbetételét”, hiszen bár a művésznek számos szakértője van, a vitathatatlanul eredeti alkotásait tartalmazó teljes és megkérdőjelezhetetlen életműkatalógusa a mai napig sincs.

Marc Restellini francia művészettörténész (korábban a Musée de Luxembourg, ma pedig a Pinacothèque de Paris igazgatója) az 1990- es évek elejétől – miközben világszerte több retrospektív Modigliani-kiállítást is rendezett – a párizsi Wildenstein Institute megbízásából belekezdett ugyan a művész oeuvre-katalógusának összeállításába, ám pár év munka után abbahagyta azt; egyes, részben nyilvánosságot is kapott pletykák szerint állítólag azért, mert többször halálosan megfenyegették.
   Létezik viszont egy Ambrogio Ceroni olasz műkritikus által összeállított és eredetileg 1958-ban megjelentetett Modigliani-katalógus, amelyet az árverezőházak az eredetinek elismert művek azonosítására használni szoktak: ebben 337 alkotás szerepel, ám komoly hátránya, hogy utoljára 1972-ben aktualizálták, miközben azóta egyfelől több olyan munkát is eredetiként adtak el árveréseken, amelyek ebben a listában nem szerepelnek, másfelől viszont például egy, a Moszkvai Puskin Állami Szépművészeti Múzeumban kiállított Modigliani- festmény eredetiségét több szakember is megkérdőjelezi.
   Hogy a Modigliani-művek eredetiségének kérdése alkalomadtán mennyire bonyolult, annak alighanem legszebb példája a Christian Gregori Parisot-ügy. A francia művészettörténész több könyvet írt a festő-szobrászról és számos kiállítást rendezett a műveiből, így az egyik legelismertebb Modigliani-szakértőnek számított a világon. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a művész lánya, Jeanne, a halála előtt Parisot- ra hagyta apja nála megőrzött feljegyzéseit és őt bízta meg az újonnan előkerülő alkotások eredetiségének igazolásával. Parisot ezek után létrehozta a Modigliani Institut Archives Legales Paris-Rome nevű intézetet, amelynek ő lett az elnöke, és ebben a minőségében rendszeresen konzultált az olasz állammal Modigliani műveiről és számos kiállítást rendezett belőlük állami múzeumokban. 2002-ben azonban a festő élettársának, Jeanne Hébuterne-nek (aki ha nem is annyira tehetséges és elismert, mint a férje, de maga is művész volt) egy rokona azzal vádolta meg, hogy Parisot az asszonynak több olyan rajzát nyilvánította eredetinek, amelyeket ő maga hamisított. Parisot-t ezért 2008-ban egy párizsi bíróság nyolcezer euró pénzbüntetésre és két év börtönre ítélte, ám utóbbi végrehajtását 16 hónapra felfüggesztették. 2010-ben viszont rendőrök szállták meg az általa rendezett, éppen a Róma melletti Palestrina Régészeti Múzeumában vendégeskedő Modigliani a klasszicizmustól a kubizmusig című vándorkiállítást, és lefoglaltak huszonkét ott kiállított Modigliani-művet, amelyek később valóban mind hamisnak bizonyultak. 2012 decemberében Parisot-t és feltételezett bűntársát, a műkereskedő Matteo Vignapianót a rendőrség letartóztatta, és egyúttal lefoglaltak náluk 59 hamis Modiglianit: egy olajfestményt, négy bronzszobrot, 13 grafikát és 41 vázlatot13.
   Mindezek után nemrégiben a Modigliani- életmű lehetőség szerinti végső „megtisztítása” és a valódi művek pontos feldolgozása érdekében létrehozták a nonprofit Modigliani Projectet14, amelyet a művész munkásságával már kereken harminc éve foglalkozó, arról több könyvet megjelentető Kenneth Wayne művészettörténész vezet, és amelynek tagjai Brigitte Leal, a Centre Pompidou igazgatóhelyettese; Sophie Krebs, a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris vezető kurátora; Cécile Girardeau, a Musée de l’Orangerie kurátora és Michel Menu, a Centre de recherche et de restauration des musées de France vezető restaurátora. A projekt első lépcsőben a francia közgyűjteményekben lévő Modigliani-munkák tudományos és technikai elemzését végzi el, majd a feldolgozást sorra kiterjesztik a más országokban található művekre is. Úgyhogy előbb-utóbb sorra kerül majd a most még nálunk vendégeskedő 61 Modigliani is.

Amedeo Modigliani: Le fils de concierge (A házmester fia), 1918, olaj, vászon, 92 x 60 cm Sotheby’s New York, 2006. november 7., Impressionist and Modern Art Evening Sale, 38. tétel, leütési ár: 31 096 000 USD © Sotheby’s New York hozzájárulásával

Modigliani, Magyar Nemzeti Galéria – Szépművészeti Múzeum, október 2-ig.

1 Hajdu István: Az elesett angyal – Modigliani a Magyar Nemzeti Galériában, Magyar Narancs, XXVIII. évf. 29. szám, 40–41. o.
2 Béatrice Joyeux-Prunel: A halott visszavág? Modigliani a modern művészet nemzetközi piacán, 1906–1960
3 http://www.artprice.com/artist/19969/amedeo-modigliani
4 https://www.artsy.net/artist/amedeo-modigliani/ auction-results
5 http://theartnewspaper.com/market/art-marketnews/ experts-shed-light-on-modigliani-s-murky-market/
6 https://news.artnet.com/market/five-things-thatwill- surprise-you-about-the-art-world-570290
7 http://www.artprice.com/artmarketinsight/1362/ Artprice.com%253A+Defying+all+forecasts%253A+China+ upped+18%2525%252C+dominated+the+global+ Art+Market+in+the+first+half+of+2016
8 http://www.artmarketmonitor.com/2015/11/21/ rybolovlev-bought-four-modigliani-nudes/
9 Lásd például: http://www.nytimes.com/2015/04/05/ business/a-multimillion-dollar-markup-on-a-modigliani. html?emc=edit_tnt_20150404&nlid=29360295&tntemail0= y&_r=2
10 Lásd például: http://www.lemonde.fr/panama- papers/article/2016/04/08/panama-papers-les-documents- de-mossack-fonseca-revelent-le-veritable-proprietaire- d-un-modigliani-disparu_4898303_4890278. html; érdekesség, hogy Yves Bouvier műkereskedő neve ebben az ügyben is felbukkan.
11 http://www.freemanart.ca/modigliani_authentication. htm
12 Fake! The story of Elmyr de Hory: the greatest art forger of our time. McGraw-Hill, 1969
13 Lásd például: http://www.independent.co.uk/ arts-entertainment/art/news/modigliani-expert-accused- of-being-arts-biggest-fraud-8463883.html
14 Erről lásd például: http://theartnewspaper.com/ market/art-market-news/experts-shed-light-on-modigliani- s-murky-market/com%253A+Defying+all+- forecasts%253A+China+upped+18%2525%252C+dominated+ the+global+Art+Market+in+the+first+half+ of+2016