Picasso, Warhol, Giacometti és Van Gogh neve mellett rendre feltűnik és egyre magasabbra kapaszkodik a műtárgypiaci ranglistán Modigliani is. Merészen kitárulkozó aktjaira, kecsesen hajladozó, melankolikus nőalakjaira mindig nagy volt a kereslet, ami sok műtárgyhamisítót hozott lázba – köztük Elmyr de Hory néven elhíresült egykori honfitársunkat is. Modigliani életművének megtisztítása, megbízható ouevre-katalógusának összeállítása tehát messze nem a művészettörténész- szakma belügye, hanem mint látjuk, kőkemény piaci érdek is.

A Nemzeti Galériában október elejéig látható Amedeo Modigliani (1884–1920) hatvanegy alkotása. Az olasz festő-szobrász első budapesti életmű-kiállításáról így ír (az újfajta Modigliani- percepciót – jól érezzük? a szerk. – talán kicsit parodizáló) kritika: „…e munkákon expressis verbis megnyilatkoznak a gnosztikus-szinkretikus gondolkodásmód vizuális jegyei (…): a réveteg »átlagolás« (univerzalista? titokzatos? semmibe tekintő?) metafizikája, az időtlenségbe vetettség langy pendülése, az érzelemmentesség szomorú fájdalma…”¹. Mindez nyilván így is van, az alábbi írásban viszont elsősorban Modigliani más, nálunk élőben most nem látható munkáiról lesz szó, és kizárólag a szikár (bár néha még így is bizonytalan) tények alapján.

A kiállítás katalógusának egyik fejezetében Béatrice Joyeux-Prunel, a párizsi École Normale Supérieure művészettörténész-oktatója összefoglalójában kitér arra is, hogy Modigliani rövid életében mennyire visszafogott, majd a halála utáni első negyven évben mennyivel nagyobb sikereket ért el a műkereskedelmi piacon². Az alábbiakban, ha csak vázlatosan is, az utóbbi évek egyre komolyabb műtárgypiaci Modigliani-sikerei között tallózunk.

Az Artprice erre vonatkozó összeállítása³ Modiglianinak 1280 árverési tételét tartja számon (ebből a részletezés szerint 183 festmény, 167 szobor, 733 grafika és 196 nyomat), amely azt mutatja, hogy a művész gyakori, tehát nyilván kedvelt és jól eladható (mondhatni: sztár)szereplője a mai műtárgypiacnak. Az Artsy hasonló oldala⁴ 2006-tól máig csak a három vezető aukciósháznál, tehát a Christie’snél, a Sotheby’snél, illetve a Phillipsnél 59 aukciós Modigliani-tételt sorol fel (ezek közül huszonöt festmény, három szobor, a többi grafika). Ugyanezen adatbázis szerint az összes aukción elkelt Modigliani-mű közül eddig tizenhárom lépte át a 20 millió dolláros leütési határt. A The Art Newspaper egyik írása szerint⁵ csak a tavalyi árveréseken szerepelt Modigliani-művek összleütése 251 millió dollárt tett ki, míg idén (egy július 21-én közzétett összesítés szerint⁶) a művész munkái csak júniusban 68 700 433 dollárnyi összleütést hoztak az árverezőházak konyhájára (amivel Modigliani második helyezett az adott hónapban a 73 770 799 dollárt „termelt” Picasso mögött). Ami pedig az idei egész első félévet illeti, arról egy másik összeállítás tudósít⁷: eszerint 2016 első hat hónapjában tizenkilenc Modigliani-alkotás került kalapács alá, és ezek összleütése 83 392 696 dollárt tett ki (amivel a művész ebben a rangsorban – amelyet szintén Picasso vezet – az ötödik). A továbbiakban nézzük meg, hogy az utóbbi évek árverésein milyen Modigliani-művek érték el a legkiemelkedőbb sikereket (itt és most csak a – jutalékokkal együtt – 30 millió dollárnál magasabb árat produkált kilenc tételt vesszük sorra).

Tavaly novemberben az egész világot bejárta a hír, hogy a tavaszi 178 365 000 dolláros új árverési csúcs után (Picasso: Les Femmes d’Alger; Version O; 1955) Modigliani 1917–18-ban festett Nu couché (Fekvő akt) című vászna a Christie’s New York-i árverésén 170 405 000 dolláros árával (49,824 milliárd forint) a második helyre került az aukciós csúcsárak listáján. (Ha pedig az árverések mellett a nyilvánosságot kapott magánüzleteket is figyelembe vesszük, akkor a Fekvő akt jelenleg a világ hetedik legdrágább műalkotása.) A festményt az aukció előtt a ház 100 millió dollár körüli értékre becsülte, a kikiáltási ár 75 millió, a leütési 152 millió volt. Hamarosan nyilvánosságra hozták a vevő nevét is, a Modigliani-akt Liu Ji-csien (Liu Yiqian), a taxisofőrből lett kínai milliárdos filmmogul, műgyűjtő és múzeumtulajdonos vagyonát gyarapítja.

Modigliani munkásságának „kétpólusúságát”, vagyis hogy a művész a festészet mellett a szobrászat terén is maradandót alkotott, jól mutatja, hogy eddigi második legnagyobb aukciós sikerét egy szobrával érte el: Tête (Fej) című, 1911–12-ben faragott kőszobra 2014 novemberében a Sotheby’s New York-i aukcióján 70 725 000 dollárért (17,596 milliárd forint) cserélt gazdát. (Itt az előzetesen 45 millió dollárra becsült tétel kikiáltási ára 38 millió; leütési ára 63 millió dollár volt.)

2010 novemberében ugyancsak New Yorkban és ugyancsak a Sotheby’snél 68 962 500 dollárért kelt el a Nu assis sur un divan (Ülő akt díványon) című Modigliani-festmény (kikiáltási ár: 38 millió, leütési ár: 61,5 millió dollár). Jól mutatja a művész értékemelkedését, hogy ugyanez a kép 1999-ben a Sotheby’snél még csak 16,8 millió dolláros árat ért el. 

A festő utolsó szerelméről, gyermekének anyjáról, Jeanne Hébuterne-ről készített portrék közül az 1919-ben festett Jeanne Hébuterne au foulard (Jeanne Hébuterne kendővel) kelt el a legdrágábban: idén júniusban a Sotheby’s londoni árverésén 38 509 000 millió fontot (56 631 335 dollár; 15,782 milliárd forint) adtak érte.

Az összeg nemcsak ahhoz képest kiemelkedő, hogy a képet előzetesen csupán 28 millió font körüli összegre becsülték, hanem ahhoz is, hogy ugyanezt az alkotást 1986 júniusában a Christie’s londoni árverésén még mindössze 1,94 millió fontig emelték a licitek.

Egy másik Modigliani-fejszobor, egy 1910 és 1912 között faragott, 65 centiméter magas női portré 2010 júniusában a Christie’s párizsi árverésén hozott – „potom” 4–6 millió eurós becsérték után – 43,18 millió eurót (52,6 millió dollár), ami akkor a legmagasabb (és még ma is a második legmagasabb) leütés volt a franciaországi árverések történetében.

A női portrék sorát folytatva, a Portrait de Paulette Jourdain (Paulette Jourdain portréja; 1919) 2015 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén 42 810 000 dollárig (12,551 milliárd forint) jutott, pedig az aukció előtt ezért is mindössze 25–35 millió dollárt vártak a szakértők; míg egy Hébuterne-portré, a Jeanne Hébuterne au chapeau (Jeanne Hébuterne kalapban; 1919) 2013 februárjában Londonban, a Christie’snél emelkedett 26 921 250 fontig (42 104 835 dollár; 9,232 milliárd forint), pedig az aukció előtt ezt is jóval kevesebbre, 16–22 millió fontra becsülték, és 2006 júniusában a Sotheby’s árverésén is kereken tízmillióval kevesebbért, 16 260 000 fontért kelt el. A Le fils de concierge (A házmester fia; 1918) címet viselő Modigliani-portré 2006 novemberében New Yorkban a Sotheby’snél 18 millió dollár körüli becsérték után 31,1 millió dollárért (6,340 milliárd forint) cserélt gazdát, a Portrait du sculpteur Oscar Miestchaninoff (A szobrász Oscar Miestchaninoff portréja; 1916) pedig 2007 novemberében a Christie’s New Yorki árverésén 30,84 millió dollárt ért meg egy ismeretlen vevőnek.

Persze tudjuk: az árverések piaca csak töredéke az összes műkereskedelmi üzletnek, hiszen ezek mellett a nyilvános adás-vételi alkalmak mellett számos (sokak szerint az aukciókon realizálódóknál számszerűleg jóval több) tulajdonosváltás a privát üzletek világában zajlik. Erről a területről azonban nemigen tudunk Modigliani- művekkel folytatott üzletekről, legalábbis olyanról, melyet konkrét adatokkal, vételárral tudnánk prezentálni. Természetesen itt is forognak alkalmanként a művész munkái, amint arról bizonyos „sajtónyomokból” következtethetünk. Itt utalnék azokra az évek óta különböző fórumokon fel-felbukkanó cikkekre, amelyek a milliárdos orosz műgyűjtő, Dmitrij Ribolovljev és a svájci műkereskedő, Yves Bouvier között zajló elszámolási vita pillanatnyilag aktuális állásáról számolnak be. Az egyik ilyen hírből8 például az derült ki, hogy az orosz gyűjtő birtokában négy Modigliani-mű is lenne, amelyeket Bouvier közvetítésével szerzett meg összesen körülbelül 200 millió dollárért, ám ezek ma a becslések szerint már legalább 500 millió dollárt érnének. Más, a témával foglalkozó írások szerint⁹ a Nu Couché au Coussin Bleu (Fekvő akt kék díványon) című Modigliani-festmény is Ribolovljev birtokában van, ám hogy azt mennyiért szerezte meg, 93 millió, avagy 118 millió dollárért, az éppen az orosz gyűjtő és a svájci kereskedő közötti viták egyik sarkalatos kérdése.

Ha csak áttételesen is, de ugyancsak a magánüzletekben forgó Modigliani-művekről ad hírt az a jogvita is, amely négy éve zajlik a francia Philippe Maestracci és a közismert nemzetközi műtárgykereskedő Nahmad család között az Homme assis appuyé sur une canne (Ülő férfi bottal; 1918) című festmény tulajdonjoga miatt¹⁰. Ezt a képet, amelyet nemrégiben a per során Svájcban egy vám-szabadraktárban le is foglaltak, az ügyről szóló cikkek 25 millió dollárra becsülik.

Azon pedig nyilván nem lehet csodálkozni, hogy ha egyszer Modigliani munkái ennyire sikeresek a műtárgypiacon, akkor – tekintettel a bármennyire is termékeny, ámde sajnos rövid életű művész valódi műveinek mégiscsak behatárolt számára – a hamisítók is előszeretettel próbálkoznak az életmű posztumusz „bővítésével”. És bár ezen a területen aztán nyilván még kevesebb a konkrétum, mint a magánüzletek esetében, de hogy kiindulásként ne menjünk messzire: már az Amedeo Modigliani Art Authentication weboldalon¹¹ található fakes galleryben is szép számmal szerepelnek hamis Modigliani-festmények és (kevésbé szép számmal, hiszen követ faragni nyilván sokkal macerásabb) – szobrok. Az itt szereplő, ismertté vált hamisításokat böngészve nem kis „büszkeséggel” állapíthatjuk meg, hogy azok egy részét egykori honfitársunk, a nagyvilágban később Elmyr de Hory néven közismert Hory Elemér (eredeti nevén Hoffmann Elemér Albert, 1905– 1976) festette. És hogy a világ egyik legnagyobb hamisítójának tartott Hory/Hoffmann munkásságában is mennyire fontos (és alighanem jól jövedelmező) szerepet játszott Modigliani, arra az is utalhat, hogy a Hory életét feldolgozó Clifford Irving-könyvnek¹² már csak a címlapján is hét darab olyan „Modigliani-portré” szerepel, amelyeket az 1974-es F for Fake (H, mint hamisítás) című Orson Welles-film főszereplőjeként elhíresült honfitársunk festett.

A hamisítványok nagy – és ráadásul alighanem még ma is gyarapodó – száma régóta szükségessé tette (volna) a Modigliani-életmű szakszerű „rendbetételét”, hiszen bár a művésznek számos szakértője van, a vitathatatlanul eredeti alkotásait tartalmazó teljes és megkérdőjelezhetetlen életműkatalógusa a mai napig sincs.

Marc Restellini francia művészettörténész (korábban a Musée de Luxembourg, ma pedig a Pinacothèque de Paris igazgatója) az 1990- es évek elejétől – miközben világszerte több retrospektív Modigliani-kiállítást is rendezett – a párizsi Wildenstein Institute megbízásából belekezdett ugyan a művész oeuvre-katalógusának összeállításába, ám pár év munka után abbahagyta azt; egyes, részben nyilvánosságot is kapott pletykák szerint állítólag azért, mert többször halálosan megfenyegették.

Létezik viszont egy Ambrogio Ceroni olasz műkritikus által összeállított és eredetileg 1958-ban megjelentetett Modigliani-katalógus, amelyet az árverezőházak az eredetinek elismert művek azonosítására használni szoktak: ebben 337 alkotás szerepel, ám komoly hátránya, hogy utoljára 1972-ben aktualizálták, miközben azóta egyfelől több olyan munkát is eredetiként adtak el árveréseken, amelyek ebben a listában nem szerepelnek, másfelől viszont például egy, a Moszkvai Puskin Állami Szépművészeti Múzeumban kiállított Modigliani- festmény eredetiségét több szakember is megkérdőjelezi.

Hogy a Modigliani-művek eredetiségének kérdése alkalomadtán mennyire bonyolult, annak alighanem legszebb példája a Christian Gregori Parisot-ügy. A francia művészettörténész több könyvet írt a festő-szobrászról és számos kiállítást rendezett a műveiből, így az egyik legelismertebb Modigliani-szakértőnek számított a világon. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a művész lánya, Jeanne, a halála előtt Parisot- ra hagyta apja nála megőrzött feljegyzéseit és őt bízta meg az újonnan előkerülő alkotások eredetiségének igazolásával. Parisot ezek után létrehozta a Modigliani Institut Archives Legales Paris-Rome nevű intézetet, amelynek ő lett az elnöke, és ebben a minőségében rendszeresen konzultált az olasz állammal Modigliani műveiről és számos kiállítást rendezett belőlük állami múzeumokban. 2002-ben azonban a festő élettársának, Jeanne Hébuterne-nek (aki ha nem is annyira tehetséges és elismert, mint a férje, de maga is művész volt) egy rokona azzal vádolta meg, hogy Parisot az asszonynak több olyan rajzát nyilvánította eredetinek, amelyeket ő maga hamisított. Parisot-t ezért 2008-ban egy párizsi bíróság nyolcezer euró pénzbüntetésre és két év börtönre ítélte, ám utóbbi végrehajtását 16 hónapra felfüggesztették. 2010-ben viszont rendőrök szállták meg az általa rendezett, éppen a Róma melletti Palestrina Régészeti Múzeumában vendégeskedő Modigliani a klasszicizmustól a kubizmusig című vándorkiállítást, és lefoglaltak huszonkét ott kiállított Modigliani-művet, amelyek később valóban mind hamisnak bizonyultak. 2012 decemberében Parisot-t és feltételezett bűntársát, a műkereskedő Matteo Vignapianót a rendőrség letartóztatta, és egyúttal lefoglaltak náluk 59 hamis Modiglianit: egy olajfestményt, négy bronzszobrot, 13 grafikát és 41 vázlatot¹³.

Mindezek után nemrégiben a Modigliani- életmű lehetőség szerinti végső „megtisztítása” és a valódi művek pontos feldolgozása érdekében létrehozták a nonprofit Modigliani Projectet¹⁴, amelyet a művész munkásságával már kereken harminc éve foglalkozó, arról több könyvet megjelentető Kenneth Wayne művészettörténész vezet, és amelynek tagjai Brigitte Leal, a Centre Pompidou igazgatóhelyettese; Sophie Krebs, a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris vezető kurátora; Cécile Girardeau, a Musée de l’Orangerie kurátora és Michel Menu, a Centre de recherche et de restauration des musées de France vezető restaurátora. A projekt első lépcsőben a francia közgyűjteményekben lévő Modigliani-munkák tudományos és technikai elemzését végzi el, majd a feldolgozást sorra kiterjesztik a más országokban található művekre is. Úgyhogy előbb-utóbb sorra kerül majd a most még nálunk vendégeskedő 61 Modigliani is.

Modigliani, Magyar Nemzeti Galéria – Szépművészeti Múzeum, október 2-ig.

1 Hajdu István: Az elesett angyal – Modigliani a Magyar Nemzeti Galériában, Magyar Narancs, XXVIII. évf. 29. szám, 40–41. o.
2 Béatrice Joyeux-Prunel: A halott visszavág? Modigliani a modern művészet nemzetközi piacán, 1906–1960
3 http://www.artprice.com/artist...
4 https://www.artsy.net/artist/a... auction-results
5 http://theartnewspaper.com/mar... experts-shed-light-on-modigliani-s-murky-market/
6 https://news.artnet.com/market/five-things-thatwill- surprise-you-about-the-art-world-570290
7 http://www.artprice.com/artmar... Artprice.com%253A+Defying+all+forecasts%253A+China+ upped+18%2525%252C+dominated+the+global+ Art+Market+in+the+first+half+of+2016
8 http://www.artmarketmonitor.co... rybolovlev-bought-four-modigliani-nudes/
9 Lásd például: http://www.nytimes.com/2015/04... business/a-multimillion-dollar-markup-on-a-modigliani. html?emc=edit_tnt_20150404&nlid=29360295&tntemail0= y&_r=2
10 Lásd például: http://www.lemonde.fr/panama- papers/article/2016/04/08/panama-papers-les-documents- de-mossack-fonseca-revelent-le-veritable-proprietaire- d-un-modigliani-disparu_4898303_4890278. html; érdekesség, hogy Yves Bouvier műkereskedő neve ebben az ügyben is felbukkan.
11 http://www.freemanart.ca/modigliani_authentication. htm
12 Fake! The story of Elmyr de Hory: the greatest art forger of our time. McGraw-Hill, 1969
13 Lásd például: http://www.independent.co.uk/ arts-entertainment/art/news/modigliani-expert-accused- of-being-arts-biggest-fraud-8463883.html
14 Erről lásd például: http://theartnewspaper.com/ market/art-market-news/experts-shed-light-on-modigliani- s-murky-market/com%253A+Defying+all+- forecasts%253A+China+upped+18%2525%252C+dominated+ the+global+Art+Market+in+the+first+half+ of+2016