Scholtz Róbert egykori Rajz- és metszetgyűjteménye II.
ADALÉKOK AZ EURÓPAI GRAFIKA GYŰJTÉSTÖRTÉNETÉHEZ
Mojzer Miklós 80. születésnapja alkalmából tisztelettel és barátsággal
Ki gondolná, hogy valaha Dürerek voltak egy Baross utcai lakásban, több száz más kivételes metszet és grafikai ritkaságok mellett? És mindez egy szobafestőként indult, díszítőfestő-vállalkozó birtokában? Kifinomult ízlésű, nemes szenvedélytől vezérelt gyűjtőjüknek állít emléket kétrészes cikksorozatunk.
Scholtz német metszetgyűjteményének legjelentősebb részét kétségtelenül az Albrecht Dürer műhelyéből származó lapok alkották. A sokszorosított grafika talán legnagyobb hatású mesterétől több mint 300 kitűnő lapot mondhatott magáénak. Tudatos és szisztematikus gyűjtésének ékes bizonyítéka, hogy Dürer rézmetszetei közül a Bartsch számozása szerint 1 és 109 közötti lapok közül három kivételével valamennyit sikerült megszereznie. Közöttük olyan híres kompozíciókkal, mint pl. az 1504-es Ádám és Éva, hibátlan állapotú, a lemez első állapotát mutató levonat formájában, (52) a Jézus szenvedéstörténetét bemutató 1512-es ún. Kupferstichpassion 18 lapból álló teljes sorozata egyenletesen kitűnő minőségben (53), vagy a mester egyik főművének számító 1514-es Melancholia páratlanul szép, tónusos és friss levonata szélekkel együtt, amely a katalógus szerint egyike volt a legszebb fennmaradt példányoknak. (54) Ez a lap a rajta látható gyűjtői jegy alapján egykor feltehetően a nürnbergi vámellenőr Paul Behaim (1592–1637) tulajdonában volt, (55) majd a 19. században a kiváló francia művészettörténész és műgyűjtő, az 1835–50 között kiadott nyolckötetes Peintre-Graveur français szerzője, A. P. F. Robert Dumesnil (1778–1864) gyűjteményébe került. Dumesnil hatalmas metszetkollekciójából 1826 és 1864 között 22 aukciót rendeztek Párizsban. (56) Dürer Melancholiája vélhetően újabb közvetítő(k) útján juthatott Scholtzhoz, aki ezeken az árveréseken még aligha vehetett részt. Szintén Dumesnil gyűjteményéből származott a Szerelmi ajánlat című metszet, amelyen egy öregedő gavallér próbálja megszerezni egy ifjú hölgy szerelmét némi anyagi ellenszolgáltatás fejében. (57)
Dürer mesterművei jórészt ismert és jelentős európai kollekciókból származtak, amelyek anyagaiból Scholtz lehetőségeihez mérten vásárolt. A teljesség igénye nélkül e helyütt csupán a legjelentősebb grafikai gyűjteményeket említjük. A bécsi metsző és műgyűjtő Franz Gawet (1762/65 – 1847) jó ízléssel válogatott metszetkollekciójából került Scholtzhoz a Jézus születése, (58) Wilhelm Koller (? – 1871) bécsi gyűjteményéből a Krisztus a Getsemáne-kertben, (59) kilenc kitűnő lap az ismert Dürer-gyűjtő, a frankfurti Städel Museum egykori igazgatója, Heinrich Anton Cornill-d’Orville (1790–1875) elsőrangú kollekciójából, (60) a Krisztus a kereszten Mária és Szt. János evangélista között Bartsch által leírt eredeti példánya az angliai Esdaile, Holford és Theobald-gyűjteményekből, (61) August Artaria (1807–1893) bécsi műkereskedő saját gyűjteményéből öt kitűnő lap, (62) hét metszet a polihisztor német orvos, természettudós, művészettörténész és műgyűjtő Karl Eduard von Liphart (1808–1891) tulajdonából, (63) egy remek levonat a Szent Jeromos rézkarcról a St. Aubyn- és Fisher-gyűjteményekből, (64) néhány további lap a már említett prágai Lanna-, a Waldburg- Wolfegg-, a Kalle-, a Soutzo-, Didot- és Rettberg-gyűjteményekből, (65) valamint egy-egy lap a Galichon-, Donnadieau-, Ayles- ford-, Schlösser-, Arazorena- és Sträter- gyűjteményekből. (66) Joseph Daniel Böhm (1794–1865) bécsi szobrász, az udvari éremmetsző akadémia igazgatója gyűjteményéből került Scholtzhoz Dürer 1511-ben kiadott, 37 lapból álló, fametszetes, ún. Kis Passió sorozata. Az egyenletesen kitűnő minőségű lapok a szöveg előtti állapotról készült próbanyomatok voltak, az eredeti címlappal együtt, ami ritkasága miatt különösen értékessé tette a sorozatot. (67) Böhm gyűjteményét 1865. december 4-én és az ezt követő napokban árverezte Alexander Posonyi Bécsben. (68) Ez az anyag egyike lehetett Scholtz legelső vásárlásainak.
Azon korábbi vélelmünk, hogy Pulszky halála után Scholtz feltehetően kapcsolatban lehetett az Országos Képtár, majd a Szépművészeti Múzeum kiváló művészettörténészével, Térey Gáborral is, beigazolódni látszik, tekintve, hogy az Országos Képtár Térey által rendezett 1900-as Dürer grafikai kiállítására Scholtz 90 fametszetet adott kölcsön. A katalógus előszavában Térey baráti szavakkal mondott köszönetet Scholtznak, hogy rendelkezésre bocsátotta gyűjteményének becses darabjait. A kiállításon szereplő fametszetek között számos kifogástalan állapotú lap mellett szerepelt a teljes Kis Passió-sorozat, valamint a 15 lapból álló Apokalipszis-sorozat második, 1511-es kiadása is. (69)
Hazai műgyűjtőink figyelme ebben az időszakban még a művészeti műfajok hagyományos sorrendjének megfelelően elsősorban a festmények, szobrok felé irányult, a grafika és különösképp a sokszorosított grafika viszonylag kevesek érdeklődésére tartott számot. Ezen kevesek egyike volt dr. Elischer Gyula (1846–1909) orvosprofesszor, akit Scholtz bizonyára jól ismert, hisz az említett 1900-as Dürer-kiállítást Térey éppen abból az apropóból rendezte, hogy a múzeum megvásárolta tőle a mester teljes rézmetszetsorozatát. (70) Másrészt Elischer Gyula az 1902-es orvosszövetségi kiállítás rendezőbizottságának elnöke is volt. (71) Ezen a magángyűjteményeket bemutató seregszemlén Scholtz a legfontosabb kiállítók között szerepelt. Elischer remek metszetgyűjteményéből Scholtz Dürer két rézmetszetes lapját vásárolta meg, a Szűz Mária hosszú hajjal, amely korábban August Artaria bécsi gyűjteményében volt, és a Szűz Mária a gyermek Jézussal kompozíciókat, amely ezt megelőzően Carl Julius Kollmann (1820–1875) drezdai gyűjteményéből került ki. (72)
Scholtz szívesen vásárolt jelentős német múzeumok duplumaiból rendezett árveréseken is. A drezdai Kupferstichkabinett ilyen jellegű anyagait pl. 1904-ben lehetett megszerezni Stuttgartban, amikor a múzeumi duplumokat a prágai nagyiparos, Josef V. Novak (1842–1918) és August Artaria gyűjteményének lapjaival együtt Gutekunstnál árverésre bocsátották. (73) A berlini Kupferstichkabinett duplumaiból 1871 és 1910 között 13 alkalommal rendeztek árverést kezdetben Lepkénél, majd az Amsler & Ruthardt cégnél, így Scholtznak bőven volt lehetősége e lapok közül válogatni. (74)
Scholtz gyűjteményében a sokszorosított grafika műfajának 17–19. századi német mestereit Christian Wilhelm Ernst Dietrich (1712–1774) 10, Hans Ulrich Franck (1603–1680) 4, Johann Elias Ridinger (1698–1767) 816, Heinrich Ulrich (1572 k. – 1621) 12 és Adolph von Menzel (1815–1905) 16 metszete képviselte. A németalföldi iskola többek között Hans Bol (1534–1593) 1, Andreas Both (1612 k. – 1641) 1, Jan Both (1610 k. – 1652) 10, Pieter Bout (1658–1719) 2, Theodor de Bry (1528–1598) 7, Johann Theodor de Bry (1561–1623) 10, Hans Collaert (1545 k. – 1628) 2, Antonis van Dyck (1599–1641) 44, Jacob de Gheyn II (1565– 1629) 1, Hendrick Goltzius (1552–1617) 12, Robert van den Hoecke (1622–1668) 1, Salomon Koninck (1609–1656) 1, Lucas van Leyden (1494–1533) 27, Hendrick Naiwincx (1623–1670 k.) 8, Gillis Neyts (1623–1687) 3, Crispin de Passe I (1564– 1637) 8, Jacob Ruisdael (1628 k. – 1682) 1, Antonie Waterloo (1609–1690) 7 és Reinier (Nooms) Zeeman (1623–1664) 14 lapjával volt jelen Scholtz budapesti kollekciójában. Ebből az anyagból feltétlenül kiemelendő Lucas van Leyden 1521-ben készült, Krisztus szenvedéstörténetét bemutató, 14 lapból álló hiánytalan metszetsorozata egyenletes, kitűnő minőségű levonatok formájában, (75) amelyet Scholtz a Liphart-gyűjteményből szerzett meg 1876-ban Lipcsében, valamint a mester 1519 körülre datálható Fiatal férfi koponyával című metszetének egy szintén kifogástalan minőségű, korai levonata. (76) Ez utóbbi metszet a jeles lübecki, majd drezdai professzor, dr. Wilhelm August Ackermann (1793–1865) gyűjtői bélyegzőjét viselte, (77) majd később a választékos ízlésű amatőr német gyűjtő, Christian Rhaban Ruhl (†1875) kölni kollekciójába került. Scholtz ezt a lapot 1876 májusában vásárolta Kölnben, amikor Ruhl hagyatékát árverésre bocsátották. (78) A németalföldi metszetanyagból említést érdemelnek még Van Dyck metszetei, amelyek egy kivétellel az 1630–40 körül készült Icones Principum Virorum portrésorozatból származtak, és kiemelkedő személyiségeket, illetve művészeket, festőket ábrázoltak. (79) Az 1911-es árverési katalógus a kivételes ritkaságok között említi Goltzius életnagyságú önarcképét, amelyről megjegyzi, hogy „főmű makulátlan állapotban, csodálatos és friss levonat formájában, szélekkel. Nagyon ritka és ebben a minőségben szinte alig található meg.” (80)
Úgy tűnik, Scholtz érdeklődését kevésbé keltették fel a grafika itáliai, francia és spanyol mesterei, azonban ennek ellenére néhány kiemelkedő névvel és művel ezek közül is találkozhatunk a gyűjteményben. A francia Jacques Callot (1592–1635) életművét pl. 240 kitűnő lap képviselte Scholtz budapesti kollekciójában, ahol Andrea Mantegna (1431 k. – 1506) három és Giovanni Domenico Tiepolo (1727–1804) négy lapjával az itáliai iskola is jelen volt. Scholtz megszerezte továbbá Francisco de Goya (1746–1828) A háború borzalmai (Los desastres de la guerra) 80 lapból álló teljes sorozatának 1863-as első kiadását is. (81)
Scholtz Róbert 107 darabból álló rajzgyűjteményének árverésére 1911. május 12-én került sor. Az anyag figyelemre méltó és egyben legrégibb lapjait azok a pergamenre festett középkori miniatúrák alkották, amelyek között néhány kivételes szépségű is akadt. Mindenképp említést érdemel az a figurális ábrázolásokkal és indamotívumokkal díszített „U” iniciálé, amely a katalógus szerint Alsó-Németországban készült a 12. században, (82) azonban a 27 darabból álló miniatúragyűjteményben megtalálható volt még 13. századi angol, 14. századi burgundiai, valamint számos 15–16. századi itáliai munka is. (83) A korai rajzok között szerepelt egy Paolo di Dono- (1396/97–1475), közismertebb nevén Ucellónak tulajdonított szépiarajz, amely egy ágaskodó lovon ülő katonát ábrázolt, aki lovával épp egy földön fekvő harcost készül eltaposni, (84) valamint egy Ercole Grandi (1450 k. – 1496) műveként meghatározott, Szent Sebestyént ábrázoló tanulmányrajz. (85) A 15. századi ismeretlen német rajzok közül megemlíthetjük azt a három álló alakot ábrázoló, jó színvonalú tollrajzot, amelyet Schongauer környezetébe soroltak, (86) illetve egy 1509-re datált, üvegablakhoz készült tervrajzot, amelyen két, címerpajzsot tartó angyalt láthatunk. Ez utóbbit a katalógus egy Dürer-iskolához tartozó, ismeretlen mester művének tartotta. (87)
Scholtz gyűjteményében néhány kitűnő 16–18. századi itáliai mester rajza is megtalálható volt, többek között Pierino del Vaga (Buonacorsi) (1500–1547), Agostino Carracci (1557–1602), Guido Reni (1575–1642), Domenichino (1581–1641), Guercino (1591–1666) vagy Giovanni Domenico Tiepolo (1726–1795) neve említhető. Viszonylag kevés németalföldi rajz szerepelt az anyagban, ezek azonban kivétel nélkül remek színvonalú művek voltak és ismert európai gyűjteményekből származtak. Jan Both (1610–1650) Ligetes táj távolban tóval című kompozícióját pl. 1901-ben Lipcsében vásárolta Scholtz C. G. Boernernél, aki ekkor árverezte a koppenhágai jogtanácsos, jeles rajz- és metszetgyűjtő, Julius Rosenberg (1845–1900) hagyatékát. (88) Paulus Potter (1625–1654) bárányfejeket ábrázoló tanulmányrajza a Liphart-gyűjteményből került Scholtz Baross utcai házába, (89) Jan Wynants (1630 k. – 1684) mohás fatörzset á́brázoló akvarellje pedig a bécsi Gawet-, Böhm- és Artaria-gyűjteményeket megjárva jutott Scholtz birtokába. (90) Crispin de Passe I. (1565 k. – 1637) két tusrajza és Philip Wouwermans (1619–1668) monogrammal jelzett Folyóparti tája mellett a kollekció egyik legnagyobb becsben tartott darabja a lebegő amoretteket ábrázoló, jelzett Rubens-rajz volt, amely korábban a lipcsei könyvkereskedő és művészettörténész, Theodor Oswald Weigel (1812–1881) gyűjteményét gazdagította. (91)
Scholtz Róbert metszetgyűjteményéhez hasonlóan, a rajzok között is a német művészek alkotásai voltak túlsúlyban. Az említett középkori miniatúrák és 15. századi lapok mellett említést érdemel az Ifj. Hans Holbeinnek (1498–1554) tulajdonított meglehetősen talányos, szakrális allegóriát ábrázoló tollrajz, (92) Wenzel Hollar (1607–1677) tekintélyes méretű, Mainz és környékének látképét ábrázoló fríze, (93) valamint két, metszethez készült tanulmányrajza. Ez utóbbiak közül a Strassburg melletti Breusch folyó látképét ábrázoló akvarell a londoni bankár, William Esdaile már említett gyűjteményéből származott. A Hollar-rajzot korábban a londoni Christie’s árverezte 1840. június 15-én Esdaile rajzgyűjteményének további darabjaival együtt, (94) így Scholtzhoz feltehetően valamilyen közvetítő útján juthatott. A rajzok között megtalálható volt még a nürnbergi aranyműves és metsző Wenzel Jamnitzer (1508–1585) egy szökőkutat formázó asztali díszhez készült tervrajza, (95) a schaffhauseni Daniel Lindmayer (1552–1606/07) négy, mitológiai alakokkal kiegészített, jelzett és 1597-re datált építészeti tervrajza, (96) valamint a jeles természetkutató és festőnő, Maria Sibylla Merian (1647–1717) 30 kitűnő akvarellje, amely a hernyó különböző fejlődési stádiumait, pillangóvá alakulásának folyamatát ábrázolta. A lapok feltehetően a modern entomológia úttörőjének számító Merian főművéhez, a Metamorphosis Insectorum Surinamensiumhoz készülhettek, amelyet 1699–1701-es surinami utazása ihletett. (97) Ezeket az akvarelleket a nemzetközi műkereskedelem manapság igen magasra értékeli, egy-egy lap olykor akár a 40-50 000 dolláros árat is eléri. (98) A Scholtz tulajdonában lévő 30 lap valószínűleg önmagában is igen szép summát hozhatott az 1911-es árverésen.
A gyűjtemény néhány, Scholtz kortársának számító 19. századi német, ill. osztrák művész rajzát is tartalmazta. Feltétlenül említést érdemel Rudolf Alt (1812–1905) szintén jelentős műkereskedelmi értéket képviselő pompás akvarellje, amely a nürnbergi piacteret ábrázolta a szőkőkúttal és staffázs-alakokkal, valamint Adolph von Menzel (1815–1905) hét kitűnő tanulmányrajza, amelyek közül négy ma már a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum gyűjteményének megbecsült darabja. (100) E lapok közül a háttal álló nőalakot ábrázoló, 1882. március 28-ára datált mesteri vázlatot emelnénk ki, amely Menzel Piazza delle Erbe in Verona című 1884-ben festett kompozíciójához készült előkészítő rajzok egyike. (101)
Amint láthattuk, a budapesti szobafestő Scholtz Róbert választékos ízlést tükröző képtára mellett igen jelentős rajz- és metszetgyűjteményt mondhatott magáénak, amely színvonalát illetően semmiben sem maradt el a műfaj legjobb 19. századi európai magánkollekcióitól. Scholtz vásárlásai révén e neves gyűjteményekkel közvetlen kapcsolatba került, szorgalmának és kitartásának köszönhetően pedig nemzetközi rangra emelte saját gyűjteményét. Műveltségének, igényességének és szerteágazó érdeklődésének ékes bizonyítéka művészeti könyvtára, amelyet a grafikai lapok mellett szintén aukcióra bocsátott. A már említett művészeti kézikönyvek, monográfiák mellett több mint 100 régi kiadvánnyal, 15–17. századi könyvritkasággal is büszkélkedhetett, amelyek valószínűleg nem utolsósorban a bennük lévő, többnyire metszetes illusztrációk miatt keltették fel az érdeklődését. (102)
Az 1911-es stuttgarti árverést követően a nagy becsben tartott gyűjtemény ugyan szétforgácsolódott, azonban, miként a Menzel-rajzok esetében sikerült kimutatnunk, a lapok egy része vélhetően múzeumba, jeles közgyűjteménybe kerülhetett, más részük pedig magángyűjteményeket gazdagított tovább. A bevett szokásnak megfelelően Scholtz is ellátta gyűjteményének lapjait saját monogramját tartalmazó pecsétjével, így a Baross utcai házban őrzött egykori kollekció darabjai pontosan azonosíthatók. Az árverés eredményéről nincsenek részletes információink, azonban néhány jelentősebb tétel leütési áráról Frits Lugt beszámol. Ezek szerint Dürer Melancholiája egészen kiemelkedő, 10100 márkáért kelt el, az Ádám és Éva 9100 M, a Szent Jeromos 5000 M, a Lovag és a Halál ugyancsak 5000 M értéken cserélt gazdát. Aldegrever legszebb lapjai 170 és 285 M, míg Beham metszetei 200 és 500 M közötti árakat értek el. Holbein Haláltánc-sorozatát 2850 M-án, Schongauer Krisztus angyalok közt című metszetét pedig 2960 M-án ütötték le. A rajzok közül Alt Nürnbergi piacteréért 2980 M-át fizettek. (103) Az idős és betegeskedő Scholtz valószínűleg tudatosan készült az elmúlásra, amikor halála előtt másfél évvel legféltettebb kincseit, hosszú évtizedek áldozatos munkájával létrehozott grafikai gyűjteményének lapjait árverésre bocsátotta, hogy annak bevételéből gondoskodjon családjáról.
Talán legendás szerénységének is tulajdonítható, hogy az utókor vajmi keveset tudott személyéről és nemes szenvedélyéről. Reményeink szerint jelen írás némileg hozzájárul ahhoz, hogy Scholtz Róbert méltatlanul elfeledett alakja elfoglalja az őt megillető helyet a magyar műgyűjtés történetében.
Jegyzetek:
(52) Gutekunst 1911, Nr. 392.; Bartsch 1
(53) Gutekunst 1911, Nr. 395.; Bartsch 3-18. Vö. J. Meder: Dürer-Katalog: ein Handbuch über Arlbrecht Dürers Stiche
Radierungen, Holzschnitte, deren Zustände, Ausgabe und Wasserzeichen, Wien, 1932, 113.
(54) Gutekunst 1911, Nr. 454.; Bartsch 74. Dürer rézmetszeteihez lásd R. Schoch – M. Mende – A. Scherbaum (szerk.): Albrecht Dürer. Das druckgraphische Werk, Bd. 1, Kupferstiche, Eisenradierungen und Kaltnadelblätter. München, 2001
(55) A gyűjtői jegyben szereplő monogram feloldása nem teljesen egyértelmű a szakirodalomban. Vö. G. K. Nagler: Die Monogrammisten I., München, 1858, Nr. 1628.; L. Fagan: Collectors’ Marks, London, 1883, Nr. 40.; Lugt 369. A londoni British Museum gyűjteményébe 1913-ban került egy hasonló gyűjtői jeggyel ellátott példány John Ruskin kollekciójából. Vö. C. Dodgson: Two new states, The Burlington Magazine 22 (1913), 321.
(56) Vö. Lugt 2200.
(57) Gutekunst 1911, Nr. 474.; Bartsch 93.; Schoch-Mende-Scherbaum 3.
(58) Gutekunst 1911, Nr. 393.; Bartsch 2. Gawet gyűjteményéből a bécsi Artaria & Co. rendezett árverést 1844. december 9-én. August Artaria számtalan lapot szerzett meg saját maga számára ebből az anyagból. Scholtz a Dürer-metszetet minden bizonnyal az Artaria-gyűjtemény 1896-os aukcióján vásárolta meg. Katalog der Privat-Sammlung August Artaria: enthaltend: ein vollständiges Werk der Kupferstiche und Holzschnitte von Albrecht Dürer, die berühmte Sammlung der Original-Radierungen von Rembrandt van Rijn sowie eine gewählte Zahl von Handzeichnungen alter Meister..., Artaria, Wien, 1896
(59) Gutekunst 1911, Nr. 397.; Bartsch 19. Wilhelm Koller kitűnő gyűjteményéről, amelyben táblaképek és rajzok is voltak, 1860-ban tett látogatása nyomán Gustav Friedrich Waagen írt elismerően. G. F. Waagen: Die vornehmsten Kunstdenmäler in Wien. Wien, 1866, 338–39. Vö. Lugt 2632. A gyűjteményt Koller halála után Alexander Posonyi árverezte Bécsben 1871-ben: Catalog der reichhaltigen und kostbaren von Herrn Wilhelm Koller hinterlassenen Kunst-Sammlungen, A Posonyi, Wien, 1871
(60) Cornill-d’Orville Dürer-gyűjteményének árve- rését 1900. május 14–15-én rendezték Stuttgartban. Katalog der berühmten Albrecht Dürer Sammlung des verst. Herrn H. A. Cornill-d’Orville in Frankfurt am Main. Versteigerung zu Stuttgart...im Saale des Königsbaus durch H. G. Gutekunst, Stuttgart und F. A. C. Prestel, Frankfurt a. M., Stuttgart, 1900. Vö. Lugt 529.
(61) Gutekunst 1911, Nr. 402.; Bartsch 23. William Esdaile (1758–1837) londoni bankár és metszetgyűjtő. Vö. Oxford Dictionnary of National Biography, ed. H. Hoock, London, 2008, 621.; Robert Stayner Holford (1808–1892) angol földbirtokos és műgyűjtő. Vö. G. F. Waagen: Treasures of Art in Great Britain II, London, 1854, 193. Henry Studdy Theobald (1847– 1934) londoni ügyvéd és műgyűjtő. Vö. Lugt 1375. Theobald hatalmas gyűjteményéből három árverést rendeztek 1910-ben, kettőt Londonban a Christie’s (április 12–13., április 25–28.), illetve Stuttgartban H. G. Gutekunst (május 12–14.). Scholtz ez utóbbi aukción jutott hozzá a szóban forgó metszethez.
(62) Vö. Lugt 33. Scholtz e lapokat Artaria már említett 1896-os bécsi árverésén vásárolta meg.
(63) Vö. W. v. Bode: Karl Eduard von Liphart †, Repertorium für Kunstwissenschaft 14 (1891) 448–450. A Liphart-gyűjtemény árverésére 1876-ban Lipcsében került sor. Catalog der Kupferstichsammlung des Herrn Karl Eduard von Liphart in Florenz, C. G. Boerner, Leipzig, 1876
(64) Gutekunst 1911, Nr. 437.; Bartsch 59. Sir John St. Aubyn (1758–1839) brit parlamenti képviselő és műgyűjtő, kollekcióját 1840-ben, ill. 1856-ban aukcionálták Londonban (Phillips, ill. Winstanley). Vö. Lugt 1534. Richard Fisher (1809–1890) gazdag sussexi család sarja, régi metszetek lelkes gyűjtője, akit a British Museum felkért, hogy állítsa össze az itáliai metszetek katalógusát (Introduction to a catalogue of the early Italian prints in the British Museum, London 1886). Metszetgyűjteményét 1892. május 23–26. kö- zött aukcionálta a londoni Sotheby’s. Vö. Lugt 2204. 65 Friedrich Kalle (1804–1875) Kölnben és Bonnban működött biztosítási ügynök és gyűjtő, akinek metszeteit halálát követően 1875. november 22-én aukcionálták Frankfurtban F.A.C. Prestelnél. Vö. Lugt 1022. A Párizsban élt, balkáni származású Soutzo herceg metszetgyűjteményét a francia fővárosban 1870-ben bocsátották árverésre (Danlos fils et Delisle). Vö. Lugt 2340. Ambroise Firmin Didot (1790–1876) párizsi könyvkereskedő és tipográfus kitűnő gyűjteménye 1877-ben került kalapács alá. Catalogue illustré des dessins et estampes composant la collection de M. Ambroise Firmin Didot, Danlos fils & Delisle, Paris, 16 april 1877. Ralf Leopold von Rettberg (1812–1885) művészeti író és kultúrtörténész, neves Dürer-szakértő és gyűjtő, akinek metszeteit 1886-ban Berlinben árverezték. Katalog der berühmten Dürer-Sammlung des verstorbenen Herrn Ralf von Rettberg auf Wettbergen, Amsler & Ruthardt, Berlin, 1886.
(66) Louis Galichon (1829–1893) párizsi kereskedő és amatőr műgyűjtő, a neves műkritikus és szintén gyűjtő Emile Galichon (1829–1875) fivére, akinek metszeteit 1895. március 4–9. között aukcionálták Drouot-nál. Vö. Lugt 1060. Alcide Donnadieu (1791 k. – 1861) francia katonatiszt, majd rajzok és autográf kéziratok kereskedője. Metszeteit 1866. május 4-én bocsátotta árverésre a londoni Christie’s. Vö. Lugt 97. Heneage Finch Aylesford (1785–1859) angol arisztokrata, amatőr művész és a családi gyűjtemény gyarapítója. Metszetkollekciójában különösképp Rembrandt lapjai voltak kiemelkedőek. Ebből a gyűjteményből származik pl. a Szépművészeti Múzeum Rembrandt önarcképe előkelő ruhában (Ltsz. 31247., Bartsch 7.) lapja is. A Dürer-metszet a gyűjtemény 1893. július 17–18-án Londonban (Christie’s) rende- zett aukcióján került Scholtzhoz. Vö. Lugt 58. Carl Schlösser (1827–1884) német nagyiparos, jelentős metszetgyűjteményét 1880. június 7-én árverezte F.A.C. Prestel Frankfurtban. Vö. Lugt 636. D. G. de Arazorena dél-amerikai származású Párizsban letelepedett műgyűjtő, aki a 19. sz. közepe táján hatalmas metszetkollekciót mondhatott magáénak. Anyagát 1861. március és május között több részletben bocsátották árverésre Párizsban (Clément). Vö. Lugt 109. Dr. August Sträter (1810–1897) aacheni orvos és gyűjtő, aki kapcsolatban állt a kor legjelentősebb európai metszetgyűjtőivel. Fontos lapokat tartalmazó kollekcióját halála után, 1898. május 10–14-én aukcionálta H. G. Gutekunst Stuttgartban. Vö. Lugt 787.
(67) Gutekunst 1911, Nr. 505.; Bartsch 16-52.
(68) Vö. H. Hahnloser: Julius von Schlosser, die Wiener Schule der Kunstgeschichte. Rückblick auf ein Säkulum deutscher Gelehrtenarbeit in Österreich, Mitteilungen des österreichischen Institut für Geschichtsforschung, Ergänzungs-Band 13 (1934/2), 141skk.; Lugt 1442.
(69) Dürer Grafikai kiállítás, Országos Képtár, Budapest, 1900. Térey Gábor bevezető tanulmányával.
(70) Vö. Radványi O.: Térey Gábor 1864–1927. Egy konzervatív újító a Szépművészeti Múzeumban. Budapest, 2006, 30. Ugyanakkor a szerző kitűnő feldolgozásában nincs Scholtz és Térey kapcsolatára utaló adat.
(71) A Budapesti Orvos-Szövetség Mű-Kiállítása, Műcsarnok, 1902. szeptember–október, Budapest, 1902.
(72) Gutekunst 1911, Nr. 411., ill. 420.; Bartsch 30., ill. 38. Az Elischer-gyűjteményről lásd Juhász S.: Egy gyűjtő portréja. Dr. Elischer Gyula és gyűjteménye. Bp., 2007. Elischer metszetgyűjteményét Scholtzéval egy időben, 1911-ben Lipcsében bocsátották árverésre: Kupferstichsammlung zumeist aus dem Nachlaß des verstorbenen Herrn Professor Julius von Elischer Budapest, C.G. Boerner, Leipzig 1911. A Kollmann-gyűjteményt 1877. február és szeptember között három részletben árverezte Drezdában Rudolph Meyer. Vö. Lugt 1584.
(73) Vö. Lugt 1645. A drezdai múzeum anyagából Scholtz Aldegrever- és Dürer-metszeteket vásárolt. Gutekunst 1911, Nr. 8, 35, 422.
(74) Vö. Lugt 1606. A berlini múzeumi duplumok közül Scholtz Altdorfer-, Beham-, Cranach- és Dürer-lapokat vásárolt. Gutekunst 1911, Nr. 87, 128, 211, 366, 570.
(75) Gutekunst 1911, Nr. 712.; Bartsch 43–56. A passió-sorozathoz lásd az ottawai Carlton University Art Gallery gyűjteményében lévő példányból rendezett kiállítás katalógusát: The Passion: Lucas Van Leyden, Carleton University Art Gallery, Ottawa, 2003.
(76) Gutekunst 1911, Nr. 719.; Bartsch 174.
(77) Ackermann gyűjteményéből három aukciót rendeztek Lipcsében R. Weigelnél 1844-ben, 1853-ban és 1862-ben. Vö. Lugt 791.
(78) Ruhl halála után a festményeket, valamint elsősorban németalföldi és német metszeteket tartalmazó gyűjteményt 1876. május 15–18. között aukcionálta J. M. Heberle és Van Pappelendam & Schouten. Vö. Lugt 2159.
(79) Gutekunst 1911, Nr. 634–64.; A portrésorozathoz lásd M. Mauquoy-Hendrickx: L’iconographie d’Antoine Van Dyck. Catalogue raisonné, 2 vols, Brussels, 1991.
(80) Gutekunst 1911, Nr. 676.; Bartsch 172.
(81) Gutekunst 1911, Nr. 682. A sorozathoz lásd P. Hofer: The Disasters of War. New York, 2006; A. Huxley: The Complete Etchings of Goya. New York, 1947 82 Gutekunst 1911, Nr. 852.; pergamen, tempera arany alapon, 140 x 130 mm
(83) Gutekunst 1911, Nr. 853–67.
(84) Gutekunst 1911, Nr. 876.; toll, szépia, 290 x 160 mm
(85) Gutekunst 1911, Nr. 834.; toll, szépia, 225 x 165 mm
(86) Gutekunst 1911, Nr. 821.; toll, 170 x 110 mm
(87) Gutekunst 1911, Nr. 822.; toll, átmérő 270 mm
(88) Gutekunst 1911, Nr. 828.; fekete kréta, tus, 310 x 400 mm. Rosenberg gyűjteményében dán művészek rajzain kívül egyebek közt Rembrandt-rézkarcok, Ostade, Potter, Everdingen, Van de Velde és más németalföldi mesterek metszetei és rajzai is jelen voltak. Vö. Lugt 1519. Rosenberg Rembrandt-rézkarcaiból Elischer Gyula professzor gyűjteményébe is került jó néhány. Vö. Juhász 2007, 45skk.
(89) Gutekunst 1911, Nr. 870.; fekete kréta, 95 x 195 mm
(90) Gutekunst 1911, Nr. 878.; akvarell, 250 x 190 mm
(91) Gutekunst 1911, Nr. 873.; fekete kréta, fedőfehér kék papíron, 270 x 340 mm. Weigel saját gyűjteményéből 1872-ben rendezett aukciót Lipcsében. Vö. Lugt 2554.
(92) Gutekunst 1911, Nr. 835.; tollrajz, 115 x 110 mm
(93) Gutekunst 1911, Nr. 836.; toll, tus, három lapból összeállított papír vászonra ragasztva, 210 x 1130 mm
(94) Gutekunst 1911, Nr. 837.; akvarell, 90 x 175 mm. Vö. Lugt 2617. A metszetet, amelyhez a rajz készült lásd G. Parthey: Wenzel Hollar, beschreibendes Verzeichnis seinerKupferstiche. Berlin, 1853, Nr. 723.
(95) Gutekunst 1911, Nr. 839.; tollrajz, 250 x 160 mm. Jamnitzer működéséhez lásd Wenzel Jamnitzer und die Nürnberger Goldschmiedekunst 1500–1700, kiáll. kat., Germanisches Nationalmuseum, Nürnberg, 1985.
(96) Gutekunst 1911, Nr. 840–43.; tus, 320 x 210 mm. Vö. F. Thoene: Daniel Lindmayer 1552–1606/07. Die Schaffhauser Künstlerfamilie Lindtmayer, Zürich, 1975.
(97) Gutekunst 1911, Nr. 851.; akvarell, 220 x 175 mm. Vö. K. Wettengl (szerk.): Maria Sibylla Merian. Künstlerin und Naturforscherin 1647–1717, Ostfildern, 2004., Maria Sibylla Merian. Das Insektenbuch. Metamorphosis insectorum Surinamensium. Frankfurt am Main–Leipzig, 1991
(98) Lásd pl. Christie’s London, 2003. 09. 07., 109., ill. 111. tétel
(99) Gutekunst 1911, Nr. 819.
(100) Gutekunst 1911, Nr. 844., Kalapos nő mellképe, ólomvessző, 180 x 115 mm; Nr. 845., Két balra forduló nőalak mellképe, ólomvessző, 120 x 185 mm; Nr. 847., Háttal álló nőalak, ólomvessző, 210 x 120 mm; Nr. 850., Üvegkehelyből ivó, jobbra forduló nőalak, ólomvessző, 190 x 120 mm (valamennyi Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, Inv. nr. Hz 3371, 3372, 3373, 3374)
(101) A festmény a drezdai Galerie Neuer Meister gyűjteményében található (Inv. Nr. 2442. ). Vö. Menzel in Verona. Die Italienreisen des großen deutschen Malers des 19. Jahrhunderts, kiáll. kat., Altes Rathaus Ingelheim, Leipzig, 2008.
(102) Gutekunst 1911, Nr. 880–967. Scholtz könyvritkaságai között megtalálható volt többek között az Officium Beatae Mariae Virginis 18 pompás miniatúrával díszített 15. századi itáliai kiadása pergamenen, a Hartmann Schedel-krónika Wolgemut és Pleydenwurff metszeteivel illusztrált 1493-as, vala- mint 1497-es augsburgi kiadása, a Revelationes Sancte Birgitte 1500-as nürnbergi kiadása Dürer metszeteivel, Antonio Bonfini Rerum Ungaricarum decades 1581-es frankfurti kiadása, Hérodotosz, Josephus Flavius, Cicero, Titus Livius, Ovidius műveinek 16. századi illusztrált kiadásai, a Thúróczi-krónika 1488-as augsburgi kiadásának két példánya, valamint számtalan további 16–17. századi, metszetekkel gazdagon illusztrált kiadvány.
(103) Lugt 2241.