Áramköröket ábrázoltak ebben az időben festményei, ám Országh Lilivel ellentétben nem nyomatokat készített róluk, hanem sötét alapon festette meg a párhuzamosok és merőlegesek sűrű vonalhálóját. Már ebben a korai időszakban észre kell vennünk a fiatal művésznő vonzódását a technikai, olykor tudományos dolgok iránt, ami valljuk be, nem éppen megszokott dolog. Ez az érdeklődés a későbbiekben is jellemző lesz, sőt az is, hogy a festmények sorozatokat alkotnak. 

 

Hangyák a címe következő festményciklusának, amelynél a felületet apró, színes festékpöttyök alkotják, és a festékréteg maga, egyre vastagabb lesz; számítógépes játékok kimerevített pillanatképeit ábrázolja így. Feltűnő az a kettősség, hogy a témaválasztással szemben az aprólékos festésmód kifejezetten nőre vall. Magát a monitort jeleníti meg a festmény, a pixeleket pedig sűrű festékpöttyök testesítik meg, így alakul ki a kép reliefszerű faktúrája. Munkáin a feliratok is hangsúlyozottak, a számok pedig látszólag a számítógépes játék állását jelzik, ám ezek olyan „beavatkozások", amelyekkel személyes jelleget kölcsönöz képeinek. Előzményüket olykor egy-egy hétköznapi esemény, pillanat, jelenti, amelyek „mágikus", megfestésre érdemes momentummá válnak Csiszér világában, például amikor a busz kijelzőjén egyszerre, egymás tükörképeként, villan fel néhány szám.

 

A Space sorozat darabjai a világűrt, a kozmoszt jelenítik meg, ám a kisméretű (30 x 40 cm-es) vásznak nem a valós égboltot ábrázolják, hanem fiktív csillagképeket. Saját mikrokozmoszt hozott létre, amelyet a kiállítás ideje alatt a közönséggel is megosztott, beengedett minket saját világába, „Zsuzsi obszervatóriumán" keresztül (2000, Rácz Galéria). A képek érdes, domború felülete még mindig a „pöttyöző" festésmódból adódó felületkezelés során alakul ki. 

 

 

Folytatva a festmények közötti utazást, elérkezünk az Odüsszeia sorozathoz, ahol a művész már nem az égbolt csillagai között vándorol, bár még mindig a levegőből, felülnézetből tárja elénk a lángokba borult ipari tájat. Az egyébként jelentéktelen, szürke gyárépületeket az előadásmód változtatja festői látvánnyá.

 

„Időutazásunk" során a közelmúlthoz érkezünk, amikor Csiszér Zsuzsi Dj Lara néven aktív részese volt a budapesti party-kultúrának. A 12"című, 2001-ben elkezdett sorozat képien a felületkezelés, az anyaghasználat és a festői stílus is megváltozott. Az egységesen 120 x 120 cm-es, akrillal megfestett vásznak a nyolcvanas évek lemezborítóinak hangulatát idézik. Ez a tematika új előadásmódot kívánt, így a festékréteg vékony és egyenletes lett, a figurák fotórealista stílusban megfestettek. A képeken megjelenő feliratok és piktogramszerű ábrák csak megjelenésükben hasonlítanak lemezborítókra, jelentésük szerint inkább ironikus, vicces utalások. A fel-felbukkanó jelek között Csiszér Zsuzsi személyes lógójaként fogható fel az, amelyik különböző formákban visszatér, és olykor karcsú lány árnyalakjaként, máskorvárandós nő kontúrjaként jelenik meg. Csupán a művész szeszélyének függvénye, hogy melyik festményre kerül logó és melyikre nem. Ezekkel a művekkel nyerte el 2003-ban a Strabag Festészeti Díj alkotói támogatását.

 

A „lemezborítókat" követő, 2003-ban készült munkák esetében a témaválasztás a Space-képekhez kapcsolható, a megvalósítás viszont követi a 12"-et, mert a méret és a felületkezelés nem változott. 

 

A tematika abban a vonatkozásban rokonítható, hogy ismét Zsuzsi világába nyerünk bepillantást, ám most a valóságosba. A legújabb munkákon ábrázolt szituációk sokszor több fotó összemontírozásából alakulnak ki. A művésznő érdeklődésének középpontjában családja, a természet és a kettő kapcsolata, viszonya áll. Férje, kislánya és gyakran ő saját maga is megjelenik a festményeken; a családtagokat együtt vagy külön-külön, de minden esetben a természetben ábrázolja. Csiszér Zsuzsi, meghívásunkra, a közelmúltban csatlakozott a Várfok Galéria művészgárdájához. A Várfok utcai kiállítóhelyeken való bemutatkozás után lehetőséget kap nemzetközi művészeti vásárokon való szereplésre is, az idén Kölnben.