A dizájnkultúra olyan kevéssé ízesült a magyar közgondolkodásban, hogy bármilyen népszerűsítő könyv elkel. Pláne, ha olyan precízen van felépítve, mint Lakshmi Bhaskaran tankönyvszerű összefoglalója. A Nagy-Britanniában dolgozó dizájnszakértő még három évvel ezelőtt írta meg – a Scolar kiadónál lefordított – könyvét, de a koncepción azóta se fogott az idő. Lakshmi Bhaskaran szerint a dizájnerek ma szabadon szemezgetnek a múlt tárházából, egyéni szájíz szerint keverve egymással az idősíkokat. (Ezen az eklektikus gyakorlaton – ma már tudjuk – a gazdasági válság sem változtatott.)

Lakshmi Bhaskaran: A forma művészete. Scolar, Budapest, 2007, 257 oldal, 5995 Ft

A kötet szószedettel, időrendi táblázattal és fogalmi címszavakkal segíti a tájékozódást az elmúlt másfél évszázad formatervező-irányzatai között. Az angolszász központú felsorolást az Arts & Crafts indítja, majd következik szépen sorban minden rendű és rangú tervezőiskola, a Wiener Werkstättétől kezdve a posztmodernig. Az izmos nemzetközi trendek mellett olyan kevésbé ismert jelenségek is bekerültek a könyvbe, mint a Beaux-arts mozgalom, a cseh kubizmus, a vorticizmus, az űrkorszak, a svájci iskola vagy a kaliforniai újhullám. Lényegre törő rövid elemzések a legfontosabb nevekkel és jellemzőkkel együtt. Ráadásul a történeti stílusok bemutatása mellett mindig ott találunk egy-két mai dizájndarabot is, ami az adott irányzat továbbélését tanúsítja. Így kerül a 19. századi brit esztétikai mozgalom mellé Philippe Starck póklábú narancsfacsarója, a hatvanas évekbeli minimalizmus mellé az iPod letisztult fehér készüléke, az organikus szemlélet mellé Ross Lovegrove cseppfolyós ásványvizes üvege, a mondén art deco mellé pedig egy Swarovski luxuscsillár. Lakshmi Bhaskaran két legyet ütött egy csapásra: a másfél évszázad mellett körbejárta a jelenleg működő dizájnirányzatokat is.

R. G.

Artmagazin 2009/ 5. 85.o.