Utcaszínházból ki, Múzeumi Negyedbe be

Multikulti Sziget

A Sziget fesztiválról már évek óta lehetett azt gondolni: úgyse képes a megújulásra. Területileg nagyobb már nem tud lenni (sőt talán már így is túl nagy), több embert sem tud befogadni, és az sem tűnik reális elvárásnak, hogy a fellépők legyenek még híresebbek. Mi lehet az újítás – hiszen ami nem fejlődik, az leépül.



© forrás: www.fidelio.hu

A színpadok ide-oda pakolása, vagy a magyar zenekarok háttérbe szorítása a még több külföldi fellépő miatt nem biztos, hogy elégséges vagy üdvözlendő lépés, mégis az új helyszínek sokszor szolgálnak meglepetéssel. Hasonló történt 3 éve is, amikor a magyar zenekarok csaknem teljes egészében lekerültek a Nagyszínpadról, cserébe azonban kaptak egy saját „nagyszínpadot“ közel a bejárathoz, és ez kiváló újításnak bizonyult. Biztos nem véletlen, hogy az idei fesztiválon az összeművészeti blokk vehette birtokba ezt a területet – így pedig sokkal inkább előtérbe került a Sziget e tematikus (és már jó ideje igen domináns) vonala. Hiszen az összművészeti helyszín eddig mindig jól elkülönült a többi programtól, kis szigetet alkotva a nagy egészen belül, de a helyváltoztatással becsatlakozott a komplex vérkeringésbe. (Kár, hogy így a magyar „nagyszínpad“ annyira periféria-jellegű területre szorult, hogy az érdeklődőnek valósággal zarándokolnia kell oda.)



© forrás: muzgo.blog.hu


Persze a kevéssé pop-jellegű és döntően nem is zenei művészeti vonal csaknem a kezdetektől helyet kapott a fesztiválon, a maguk közegében mindig is lenyűgöző és illusztris vendégekkel. A nagy utcaszínházak és cirkuszok (mint a visszatérő német PAN.OPTIKUM, a francia Malabar vagy a spanyol La Fura dels Baus), és a rengeteg kisebb táncest, színházi előadás, opera etűd és felolvasóest mellé már jó néhány éve megérkezett a Hello wood projekt rendszeres léc-kiállítása és a sziget saját kis Múzeumi Negyede is: ez utóbbiban a legtöbb budapesti nagymúzeum és néhány galéria is rendszeresen képviselteti magát (például a Ludwig volt már kint street arttal, Robert Capával és Gerber Pállal, bár most éppen hiányoztak; a MODEM a Messiásokkal, most Tót Endrével; míg a PIM a Nyugat 100 busszal, idén pedig Örkénnyel és egy Olvasóligettel etc.). Valamint az upcycling tematika is jóideje jelen van, és nem is csak a Civil zónával, hanem művészti workshopokban is: tavaly óta a Hello wood és a Medence-csoport mellett a MOME és a Kultúrgollira közreműködésével.




Pozsár Péter Colosseuma, Szőke Gábor Miklós őreivel © forrás: www.hg.hu


Mi változott tehát idén? Talán csak annyi, hogy az összeművészeti helyszín kiemelkedett az elszigeteltségből és a Sziget-filozófia központi tézisévé kezdett válni. Szőke Gábor Miklós összeállt a Hello wood-osokkal (persze nem most először, lásd a Szakácsinak készített Tigris-szobrot) és lerakott a Szigetre néhány hatalmas dobbermannt, a szakácsi-tigrist, valamint egy hintalovat, melyet nap mint nap több százan (egyszerre akár több tizenketten is) birtokba vehettek.
Vagyis: a Sziget továbbra sem egy akar lenni a világ legnagyobb zenei fesztiváljai közül (pedig már ott is igen előkelő helyet foglal el), hanem a zenét más műfajokkal hígító isteni kultúr-szörp, igazi multikulti dobbantás.

B.A.