Artanzix

Szikra Renáta

MIÉNK ITT A TÉR




– drága Moszkva tér… dübörög a Hobó Blues Band a Kiscelli Múzeum múltidéző kiállításán. Sláger, blues, mélyinterjúk, emlékfoszlányok és közlekedési zaj kusza keveréke tölti be a teret, mintha a hang lenne a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a Moszkva tér jelenséget megragadja, letapogassa. A nevét és arcát folyton változtató tér volt már téglaégető, korcsolyaés teniszpálya, közlekedési csomópont a hamincas évek végétől, feketemunkások piaca, galerik és szerelmespárok találkahelye, a hétvégi bulik elosztópontja. Ez az a hely, ahol nem épült meg Lajta Béla monumentális kupolás, lélegzetelállító zsinagóga-terve a budai hitközség számára – helyén máig Sándy Gyula Postapalotája áll. Kupola azért díszítette egy időben a teret, mégpedig a negyvenes évek híres háromkaréjos váróterem- presszó komlexuma, a Gomba tetején, míg azt is le nem bontották, hogy helyet csináljanak a '72-ben megnyitott metróállomás vasbeton Legyezőjének. a történelmi eseményeket és a folyamatos bontás-átépítést dokumentáló anyagok azonban csak háttérként szolgálnak. a kiállítás lényege az idősíkokból és szubjektív emléktöredékekből egymásra rendeződő, hol élesen kirajzolódó, hol megfoghatatlanul illékony fogalom: a valódi élettér helyett virtuális találkahellyé vált #moszkvater. A kiállítótér közepén, két világ határán trónol a gyűjteménybe átmentett emblematikus óra: súlyos vastraverze ugyanis a földtől eloldva az Emlékek emlékhelye márványtábla fölött lebeg.

#moszkvater – a Széll Kálmán tér története, Kiscelli Múzeum, 2016. október 2-ig.

 

 

SZENTEK ÉLETE KÉPREGÉNYBEN


Aranyaljú üvegpohár, úgynevezett Fondo d’oro, 4. század, Dunaszekcső (Fleissig-gyűjtemény), üveglemez, aranyfólia, átm. 8,7 cm, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest


Pannónia szentje, az 1700 éve született Márton személye áll annak a kiállításfüzérnek a középpontjában, melyet Szombathely városa és a Pannonhalmi Főapátság szervez a nyárra. Híres régészeti leletek segítségével mutatják be a Dunántúlt magában foglaló egykori római provincia öt évszázadát, kutatva a kereszténység elterjedésének nyomait. a nagyszentmiklósi leletegyüttes egyik darabja és a Seuso-kincshez mérhető, tigris- és leopárdvadászatot ábrázoló budakalászi korsó mellett avar kori aranyékszerek és úgynevezett „titkos temetés” kellékei, aranyos veretű fegyverek, lószerszámok is láthatóak a két kiállításon. a kereszténység terjedését bizonyítja egy érdekes tárgycsoport, az aranyaljú üvegpoharak (Fondo d'oro) példája. Az ajándékba szánt kettős aljú poharak két üveglapja közé simított aranylemezen a mosolygós házaspár portréja felett az „Örvendjetek mindig az Úr nevében” (Semper gaudeat(is) in nomine Dei) felirat olvasható. a római katonából lett szent életű tours-i püspök „két élete” is pontos lenyomata a korszaknak. Feltételezett szülőhelye, Savaria, azaz Szombathely kiállítása Pannónia történetére koncentrál, míg az apátsági múzeumban a köpenyét egy útszéli koldussal megosztó Márton tanítása és életének eseményei állnak a középpontban. a zarándokok fiatalabb generációjának figyelmét a Szent Márton-legenda képregény-adaptációjával igyekeznek megnyerni, végtére is a szuperhősös történetek hagyományos műfaja a Szentek életénél mindenképpen könnyebben emészthető olvasmány.

Szent Márton & Pannónia, Iseum Savariens, Szombathely és a PannonhalmiApátsági Múzeum, 2016. szeptember 3-ig.

 

 

BÉCSI VIGASSÁGOK


Francisco de Goya: Szembekötősdi (La Gallina Ciega), 1788, olaj, vászon, 269 × 350 cm, Museo Nacional del Prado, Madrid

Milyen a másnap? Leszámítva a hasogató fejfájást… Mi marad egy koronázási ünnepség, királyi esküvő, kerti mulatság vagy álarcosbál után? a vagyonokat felemésztő fantasztikus díszletek ritkán kerültek újrafelhasználásra, pincében, padláson porosodva végezték, a kizárólag egyszeri alkalommal viselhető ruhakölteményekkel és jelmezekkel együtt. Az uralkodó osztályok mulatsága temérdek pénzt emésztett fel, hiszen presztízskérdés volt, ki mennyit fordíthatott efféle luxuskiadásokra. a bécsi Kunsthistorisches Museum fennállásának 125. évfordulóját ünnepli a ceremóniák efemer műfaját elemző nyári kiállítással. a gyűjtemény ritkán látott darabjaiból állították össze azokat a tárgycsoportokat, melyek különleges alkalmakra készültek. Akadnak köztük drágakövekkel ékes, becses automaták és vicces tárgyak is, például az a trükkös szék, mely csak a megfelelő mennyiségű ital elfogyasztása után engedte szabadon a bilincsbe vert kedves vendéget. a technikai újítások nagy szerepet játszottak a kerti mulatságok tűzi- és vízijátékaiban, de a célzott ütésre darabjaira robbanó pajzs is komoly látványosság lehetett egy lovagi tornán. a bécsi kiállítás a trionfi di tavola, vagyis az asztali díszként használatos égetett cukorból formázott fantasztikus szoborkompozíció műfaját is életre kelti, melyet – fennmaradt művek hiányában – régi olasz receptek és minták alapján friss alapanyagokból rekonstruáltak. a festményekből és metszetekből összeállított tematikus válogatás Brueghel révén például a rusztikus falusi táncmulatságok világába enged bepillantást, míg a Pradóból kölcsönzött csodás Goya-kép a szembekötősdit játszó hölgyek és urak rokokó körtáncát eleveníti fel.

Feste Feiern/Ünnepeljünk! – 125 éves jubileumi kiállítás, Kunsthistorisches Museum, Bécs, 2016. szeptember 11-ig.

 

 

SIKLIK A CSÓNAK


Gustave Caillebotte: Szkiffek a Yerres folyón, 1877, olaj, vászon, 88,9 cm × 116,2 cm, National Gallery of Art, Washingon D. C, Collection of Mr. and Mrs. Paul Mellon

Gustave Caillebotte (1848–1894) neve kevesek számára cseng ismerősen, holott a tehetséges fiatalember megbecsült tagja volt az impresszionista festők társaságának, és nem azért, mert vagyona tekintélyes részét fordította művészeti mecenatúrára. Kiállításokat szervezett, műtermet bérelt Monet és a többiek számára és lelkesen vásárolta az akkor még eladhatatlannak ítélt műveiket. Ám a jó kedélyű, sportos Caillebotte nemcsak a művészeti közegben bizonyult jó szervezőnek: a Yerres partján álló udvarházában gyakran rendezett pikniket, kártyapartikat és evezős versenyeket barátai számára. Szenvedélyes vitorlázóként Írisz nevű jachtjával maga is számos szajnai futamot nyert. a nyári mulatságok elengedhetetlen kellékei, a jellegzetes keskeny csónakok gyakran tűnnek fel dinamikus kompozíciójú, selymes fényű festményein. a Thyssen-Bornemisza Múzeum Caillebotte-kiállításának másik fontos motívuma a nagyvárosi életképek mellett a kert. Caillebotte Petit Grennevilliers-i birtokán egy központi fűtéssel felszerelt üvegházat építtetett kedvenc orchideáinak, melyekről számos tanulmányt is készített. a dálianemesítéstől a konyhakert szakszerű megtervezéséig minden érdekelte, ahogy erről Monet-val való levelezése és gyakori „terményváltása” is tanúskodik. Caillebotte alig 45 évesen halt meg, de még hagyatékával is barátairól kívánt gondoskodni. a francia államra hagyott műgyűjteménye révén idővel a Luxembourg-palota és a Louvre megszentelt falai közé juttatta az egykor botrányosnak számító impresszionista remekműveket.

Caillebotte, a festő és kertész, Museo Thyssen-Bornemisza, Madrid, 2016. október 30-ig.