Artmagazin 2006/5.

INTRO

JÖN, JÖN, JÖN!!!

A Szépművészeti Múzeum centenáriumi évének utolsó és egyben fő eseménye lesz a december 2-án nyíló Van Gogh-kiállítás.
Lelki szemeink előtt máris megjelenhet egy, a hóesésben az Andrássy útig kígyózó sor vagy a hosszított nyitvatartástól elcsigázott teremőrök mizantropikus tekintete. Hiszen Magyarországon még sohasem volt Van Gogh-kiállítás, pedig akár mérget is vehetnénk rá, hogy egy közvélemény-kutatás eredménye nem lehetne más, mint az, hogy míg Munkácsy a legnépszerűbb hazai, addig Van Gogh a legismertebb külföldi festőnk. Merthogy levágta a saját fülét, és ez az idő múlásával egyenes arányban tűnik az eddigi leghatásosabb PR-fogásnak.

Mindenesetre a kiállítás kurátora, Geskó Judit inkább rombolni, mint építeni szeretné az őrült festő hamis mítoszát, ami mára már szinte többet árt, mint használ az életmű megismertetésének. Természetesen senki sem vonja kétségbe Van Gogh ösztönös zsenialitását, a kiállítás rendezői csak szeretnék a figyelmet arra a koncepciózus munkára, az elődök munkáiban elmélyülő festői önképzésre terelni, ami végül a művészettörténet egyik legemblematikusabb stílusának alapjául szolgált.
A szándéknak megfelelően a kiállítás a kevésbé ismert korai művekkel indul, amelyek mellett, mintegy az ősök galériájaként vonulnak fel a Van Gogh által is tanulmányozott mesterek festményei, sok esetben grafikái a Szépművészeti Múzeum, a japán fametszetek esetében pedig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum anyagából válogatva. (A kiállított művek elég jelentős hányadát képezik egyébként a grafikák, ezzel is jelezve a Van Gogh-stílus alapvető grafikai meghatározottságát.) Azért aki „igazi” Van Goghokat akar látni, az sem fog csalódni: a későbbi képekből, a nagyon népszerű témákból is kaphat majd a látogató – ha hagyta szépen végigvezetni magát a kapáló parasztokat, krumplievőket, a munkás hétköznapok szentségét megörökítő sötétebb tónusú festmények jelentette állomásokon. Aztán felragyognak a színek, és elkezd napfényben izzani minden. A kiállítás dramaturgiájának érvényre jutását különleges belsőépítészeti megoldások is segítik, amelyek Pazár Béla és Magyari Éva nevéhez fűződnek – de nem akarjuk lelőni a poénokat. Inkább felsorolunk néhány adatot:
77 Van Gogh-mű érkezett a világ minden tájáról: Amszterdamból, Párizsból, Chicagóból, New Yorkból, Washingtonból, Edinburghból, Rotterdamból, Stuttgartból, Brüsszelből, Helsinkiből stb., amelyek mellett 32 előképet vonultat fel a kiállítás: 8 festményt, 24 rajzot és metszetet – itthonról. A konkrét elhatározástól a megvalósulásig tizenöt hónap telt el, ami elborzasztóan hangozhatna, ha nem lettek volna az évek alatt kiépített kitűnő szakmai kapcsolatok a kölcsönadó intézményekkel.
Annak jelentőségét nem győzzük hangsúlyozni, hogy Budapest, illetve a Szépművészeti Múzeum nem egy már mások által össze­rakott kiállítást lát vendégül, hanem egy sok-sok éve formálódó, saját szakmai koncepció megvalósulását tette lehetővé, ami végre a nemzetközi művészettörténeti diskurzusba is képes bekapcsolni a kiállításnak otthont adó intézményt és a „Van Gogh-munkacsoportban” dolgozó fiatal művészettörténészeket.
A katalógus sem csak azt az alapkövetelményt elégíti ki, hogy készüljön el a nyitásra, hanem szerzői között valóságos művészettörténész-nagyágyúk nevét olvashatjuk, beharangozásként itt hadd említsük csak Werner Hofmannét (úgy is, mint számos művészettörténész-hallgató múlhatatlan imádatának tárgyáét).
Ami viszont a rendezők szándéka szerint hiányozni fog, és amiért ezután is külföldre kell látogatnunk: azok a vincentes bögrék, nyakkendők, esernyők, poháralátétek és hűtőmágnesek.
(Hűtőmágnesek?!?!? Legalább íriszes vagy napraforgós hűtőmágnesek lehessenek a múzeumshopban…)


Tartalom:


KÖRKÉRDÉS a védettségről
Sasvári Edit: Mi történt a Stúdióban 1967-ben?
Mementó: Rieder Gábor összeállítása

Marton Éva: Látogatóban Deim Pálnál
Lugosi Lugo László fotóival
PLUG: Ki hova kíván becsatlakozni?
– Szoboszlai János bevezetője
Perenyei Mónika: „Shopping is an art…”
Rövid úti beszámoló a londoni Frieze Art Fair kapcsán
Topor Tünde: „Je cherche un millionaire…”
Párizs, FIAC
Fodor János: Hit – Szingapúri biennále 2006
ARTANZIX
Rieder Gábor: MODEM
Babucsik Anna: Morzsái az eltörött világkalácsnak
Szilágyi Judit / Lesznai Anna, a „misztikus vulkán”
Írások a Petőfi Irodalmi Múzeum Lesznai-kiállítása kapcsán
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Kopócsy Anna: Itt Márffy Ödön…
Rockenbauer Zoltán Márffy-könyvéről
Martos Gábor: Egy talált kép „megtisztítása”
Rippl-Rónai József: Keéri-Szántó Imre és Kerpely Jenő arcképe
Danyi Orsolya: Egy előbújt fotó a Rippl-Rónai-hagyatékból
Kovács Ágnes: Magyarok Münchenben III.
Kéméndy Jenő
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
KÖNYVAJÁNLÓ
WANTED: Buzinkay Péter / Lopott műtárgyak
Veres Pál nemrégiben eltűnt képei
KÖNYVAJÁNLÓ