Kultúr-túladagolás

Helyszíni riport a Múzeumok Éjszakájáról

A minisztérium adatai szerint az idei Múzeumok Éjszakája rekordot döntött a 235 ezres látogatói számmal. Budapesten 152 ezren, vidéken 83 ezren voltak kíváncsiak erre a nagyszabású kulturális megmozdulásra. Budapesti lévén csak a pesti éjszakáról tudok beszámolni. Délután hat felé már elég hosszú sorok kanyarogtak a belépőjegyekért, de ekkor még nem volt érezhető az a tömegőrület, ami az esti órákon eluralkodott.

 

A Szépművészeti Múzeum a Múzeumok Éjszakáján

A Nemzeti Galéria előtt a Főnix (Máté Péter volt zenekara) szórakoztatta a korán érkezőket, akik ha kedvük úgy hozta, a galéria elé kihelyezett kék nyugágyakból élvezhették a muzsikát. Míg bent tárlatvezetések zajlottak, A restaurálás művészete és A festmény ideje valamint az Új színben – Rózsa Miklós kiállításon. A Várban még sok kellemes program váratott magára, de utamat a Néprajzi Múzeum felé vettem, ahol már masszív csoportok hada várakozott, sört ivott, trécselt. Hűen a múzeumhoz, abszolút az etno jegyében állt össze a program. Rendhagyó tárlatvezetés volt a fotó-, a hangszer- és a kalotaszegi bútor-kiállításon.

Tűzzsonglőr munka közben

Nagy Kamilla pedig már reggeltől szebbnél szebb díszítést varázsolt kicsik és nagyok arcára. A gyerekek ezenkívül festegethettek, kipróbálhattak többféle hangszert, de nem maradtak le a kiállításismertetésekről sem – csak azokat mesébe ágyazva tálalták a számukra. Az idelátogatók egzotikus kultúrák zenéjéből csemegézhettek. Volt itt szenegáli, marokkói és dél-indiai hangzás, de mind közül a legnagyobb sikert Palya Bea fantasztikus koncertje aratta. A Néprajzi Múzeum után a Hősök tere felé kanyarodtam. Ennyi embert utoljára a Budapest Parádén vagy egy ingyenes koncerten lehetett látni. Az árusok is erre emlékeztették az embert a hatalmas perecekkel, nyalókákkal, kókusztekercsekkel. A Szépművészeti Múzeumba igyekeztem, mivel érdekelt, hogy az inkák nagy ünnepét, a téli napfordulót (a Föld déli féltekéjén a június telet jelent!) hogyan is ünneplik magyar módra. De a kígyózó sor majdhogynem a földalatti megállójáig húzódott. Esélytelennek ítéltem a bejutást. Így a múzeum előtt fáklyákkal játszó raszta-arcok bemutatóját figyeltem egy darabig, majd a levegősebbnek tűnő Műcsarnokot céloztam meg. Egy perc múlva már az előcsarnokban nézelődtem. Az embert, ahogy belépett, egy téglalap alakú szekrény fogadta, ami rengeteg kis szekrényt tartalmazott. Mindegyik belsejét más-más művészpalánta készítette. Egy hölgy mellettem felháborodottan fakadt ki, hogy ez egyszerűen borzalmas, a giccs teteje. Csodálkoztam, hiszen a kis ajtók mögül ötletes művek bukkantak elő. A termekben a látogatók a Műcsarnok frissen megnyílt kiállítását tekinthették meg. A Projection Project Budapest Episode c. tárlat azt vizsgálta, hogy a művészet milyen alternatívát kínál a vetített képekre. Ez a nagyszabású antwerpeni válogatás folyton bővül, Budapestre érve hazai művészek munkájával is gazdagodott. Elgondolkodtató téma akadt bőven, de volt egy kép, amit kiváltképp nem tudtam hova tenni: fehér alapon az emberi ürülékre gyanúsan emlékeztető öklömnyi gombócok. No comment.
Sok minden kimaradt ezen az estén, de hát sajnos könnyű elveszni a kínálat bőségében. A várbeli labirintus, amiről sokan áradoztak, a Millenáris kínálta eseménydömping, az Aquincumi Múzeumban a balzsamos erotikus éjszaka és még sorolhatnám. Összességében nagyon jó kezdeményezés a Múzeumok Éjszakája, de a helyszínek közötti közlekedésen még jócskán lehetne javítani.

 


Hannah Segal