Az FBI az illegális műkincspiac éves forgalmát 6 milliárd dollárra becsüli. A műtárgy tolvajoknak serényen kell dolgozniuk, hogy lopott alkotásokat biztosítsanak a sötétben üzletelő kereskedők számára. Ügyetlenségük és naivitásuk néha optimizmusra ad okot: a Sao Paolóból tavaly decemberben ellopott Picasso-portré például máris megkerült. Most egy zürichi múzeum munkatársai izgulhatnak, mivel gyűjteményük Európa egyik legnagyobb szabású műkincsrablásának esett áldozatul a hétvégén.

A bűnügyi filmek forgatókönyvét követő esetet a svájci rendőrök Munch Sikolyának emlékezetes 2004-es elrablásához hasonlították. Három símaszkos, felfegyverzett férfi parkolt le a zürichi Emile Bührle Alapítvány múzeumának épülete előtt vasárnap délután, fél órával zárás előtt. Az egyik támadó pisztolyával a földre kényszerítette a személyzetet és a látogatókat, két társa pedig berontott a kiállítóterembe és leakasztott négy egymás mellett lógó festményt a falról. Se a védőüveg, se a működésbe lépő riasztócsengő nem zavarta őket, a négy értékes festményt gyorsan berakták a nyitott csomagtartóba és elhajtottak.

A zsákmány értéke rendkívüli. Szakértők 180 millió svájci frankra becsülik a négy francia impresszionista és posztimpresszionista remekmű szabadpiaci árát. Persze az elrabolt tárgyakkal nehéz üzletelni. „Ezek ikonikus művek, az egész aukciós világ ismeri őket, szóval semmiképp se lehet őket eladni a nyílt piacon.” - nyilatkozta egy biztosító a Guardiannak. „Az az elképzelés merő képzelgés, hogy gyűjtők magánkiállítást rendeznek lopott műtárgyakból barlangokban. A válságdíjat követelő műtárgyrablások sem túl sikeresek már. Láthatjuk, ahogy kitervelik a lopás módját és felderítik a művek értékét, de sosem gondolnak a következő kritikus pillanatra, a készpénzért való értékesítésre.”

A festmények között a legértékesebb egy híres Cézanne, egy hatalmas fülű, könyökére támaszkodó, papírlap felett merengő fiú portréja. Az 1890-es évek közepén született zürichi vászon a négy változatban is megfestett vörös mellényes fiúk közül a leghíresebb. Ugyancsak a rablás áldozata lett egy kiváló kései Van Gogh-csendélet is. A fehér virágszirmok és az örvénylő kék háttér kettősére épülő Virágzó gesztenyeág az öngyilkosságba menekülő művész életének legkeresettebb, utolsó évében készült. Monet-tól egy pipacsos mezőt megjelenítő telivér impresszionista tájképet zsákmányoltak az ismeretlen rablók, Edgar Degas-tól pedig egy elegáns vázlatot.

A szomszédos termekben kiállított Renoirok és további Degas-k nem keltették fel a rablók érdeklődését, vagyis nem valószínű, hogy megrendelésre dolgoztak volna. Az Emile Bührle Alapítvány múzeuma mellesleg Európa egyik legkiválóbb impresszionista gyűjteményével rendelkezik. A német származású iparos, Emile Bührle a huszadik század első felében halmozta fel értékes kollekcióját. A dúsgazdag magánmúzeumot eddig is sok támadás érte, mert Bührle a III. Birodalomnak adott el légvédelmi ágyúkat, miközben több zsidóktól elkobzott műkincset is vásárolt a németektől.