A kiváló szemű francia műgyűjtő, Louis Lacaze 1869-es halálakor úttörő jelentőségű festménykollekciója már közel 600 darabot számlált. A Louvre-nak ajándékozott gyűjteményben olyan kiváló alkotások is szerepeltek, mint Watteau híres Gilles-je vagy Rembrandt fürdőző Betsabéja. Lacaze végrendeletében kifejezte óhaját, hogy különleges ízléséről tanúskodó kollekciója a jövőben, a múzeum falai között is együtt maradjon. Kívánságával ellentétben a gyűjtemény szétszóródott a francia múzeumok között. De a Louvre munkatársai most mégis érvényt szereztek Lacaze végakaratának.

A főként elfeledett mesterek műveire vadászó Lacaze örökségéből egy évvel halála után barátja, a Louvre kurátoraként tevékenykedő Frédéric Reiset rendezett kiállítást. Az 583 tételes kollekcióból kiválasztott több mint százötven festményt Reiset a korábbi királyi tanácsteremben, a Salle des Séances royales-ban helyezte el. Az akkori szalondivatnak megfelelően mozaikszerűen tapétázta ki a képekkel a díszes terem összes falát, egészen a mennyezeti párkányig. Rendszerezésében – a szűkös hely miatt – Lacaze szeszélyét követte, nem a hagyományos művészettörténeti iskolákat.

A képek elhelyezése a Lacaze-teremben a szalonmodort követte. A teljes falfelületet betöltő rendezés a Louvre egyik leghíresebb terméről, a Salon Carréról kapta a nevét. Ebben a helyiségben állították ki a Királyi Akadémia festői műveiket 1693-től kezdve. A 19. században a Louvre legbecsesebb remekművei költöztek be a terembe, de az elrendezés módja nem változott. Pedig a szalonszerű „tapétázás” inkább egy fényűzően dekorált kastélyhoz illik, nem egy múzeumhoz. Ahogy Paul Valéry 1923-es esszéjében írta: a festmények így féltékenyen versengenek a látogatókért és a képek olyan ésszerűtlen rohamot indítanak a szem ellen, mintha fülünknek egyszerre tíz szimfonikus zenekarral kellene megbirkóznia.

Az 1870-ben megtartott ünnepélyes megnyitón a császári pár is tiszteletét tette. De a dicsőség hamar elenyészik – a szalonszerű elrendezés pedig lassan kiment a divatból. A Salle des Séances royales-t a huszadik század elején antik bronzplasztikák tárlói foglalták el, Lacaze hagyatékát pedig felszippantotta a Louvre hatalmas törzsgyűjteménye. Szerencsére 1913-ban készült egy részletes rajz Reiset eredeti rendezéséről. Ennek nyomán a Louvre szakemberei és a programozók most elkészítették az egykori terem virtuális rekonstrukcióját. A három dimenziós animáció jóvoltából már Lacaze szelleme is nyugalomra találhat.

A műkedvelő festő Lacaze főként a 18. századi francia művészeket gyűjtötte. Többek között az akadémikus piktor Rigaud-t, a könnyed kezű rokokó udvari festőt Fragonard-t és a polgári csendéletek mesterét, Chardint. A Louvre weboldalán a virtuális látogató – miután elsajátította a bonyolult program kezelését – kedvére sétálhat, nézelődhet és gyönyörködhet.

Szerző: Rieder Gábor