A Negyedik Talapzat

Közművészet

London egyik turisztikai csomópontjában, a Trafalgar tér északnyugati sarkában áll a „Negyedik Talapzat”. A 19. században épített hasáb alakú architektúra 1999 óta különböző kortárs művészeti programoknak ad helyet. A londoniak nem idegenkednek a közösségi terek köztérként való használatától. A Trafalgar Square-t a hatalmi reprezentáció emlékművei, a tábornokok és hadvezérek szobrai díszítik, de régi hagyománya van itt a politikai megmozdulások szervezésének is. A Negyedik Talapzaton is izgalmas public art installációk váltogatják egymást.

A talapzat eredetileg egy szobor számára készült. A Westminster Palotát is jegyző építész, Sir Charles Barry tervezte IV. Vilmos angol király lovasszobra számára 1841-ben. Elégséges tőke hiányában az emlékmű nem készült el, így

Jeremy Deller terve

a klasszicista stílusban emelt talapzat üres maradt. Mivel az utókor nem tudott megállapodni az idevaló hadvezér személyéről, jó másfél évszázadra a Trafalgar tér madarai, a galambok sajátították ki.

1999-ben a szobortalapzat életében változás köszöntött be. A londoni polgármester pártfogásával a Royal Society of Arts elindította a Negyedik Talapzat című kortárs képzőművészeti projektet. Egymást váltották a különböző botrányos vagy konceptuális munkák az építményen. Rachel Whiteread az architektúra műanyagból kiöntött tükörképét helyezte közszemlére, Marc Quinn pedig a végtagok nélkül született Alison Lapper gigantikus márványtorzóját. Jelenleg a neves német kortárs művész, Thomas Schütte Madárhotel címre keresztelt színes üvegépítménye magasodik a talapzaton.

A következő kiállító szerepére pályázatot írt ki a Royal Society of Arts. A még versenyben lévő hat művész mind a politikát célozta meg tervezetével. Jeremy

Tracey Emin terve

Deller egy találatot kapott gépkocsironcsot szállítana át Irakból, hogy kiállítsa a talapzat tetején. A középkorú brit művész a hadjáratok után közszemlére tett római hadizsákmányok mintájára mutatná be az szétlőtt autót, a tábornokok régi emlékműveinek közvetlen szomszédságában.

Tracey Emin, a fiatal brit művésznemzedék (YBA) botrányhős nőművésze négy ágaskodó szurikáta szobrát helyezné a talapzatra. A mongúzfélék családjába tartozó szurikáták a Kalahári-sivatagban élnek; a sok egyed együttműködésén alapuló társas életüket több tévésorozat is feldolgozta már. Ezek egyikére utalt Emin, mikor így kommentálta tervét: „Amikor csak a britek krízissel szembesülnek, vagy nemzetként tapasztalják meg a szomorúságot és a veszteséget (például Diana hercegnő temetése után), a következő tévéműsor mindig a Meerkats United.”

A nigériai származású Yinka Shonibare Nelson admirális hajójának makettjét állítaná fel, egy hatalmas üvegpalackba zárva. A trafalgari győztes csatahajójának, a Victorynak vitorláit batikolt vásznakból készíttetné el. Az

Yinka Shonibare terve

indonéz eredetű batikolás Afrika függetlenségének és önazonosságának a szimbólumává vált a hatvanas években. Yinka Shonibare a Brit Birodalom tengeri hatalmát megerősítő Nelson személyét állítja szembe a mai multikulturális London színes bőrű valóságával.

A Bob & Roberta Smith néven dolgozó kortárs brit művész egy hatalmas világító feliratot álmodott meg a talapzat tetejére: Faîtes L'Art, pas La Guerre, azaz „művészetet csinálj, ne háborút”. A békeharcos jelszó számára napelem és szélmalom biztosítja az energiát. Anish Kapoor öt konkáv tükör segítségével hozná le az ég felhőit a londoni járókelők közé, Antony Gormley pedig óránként más önkéntes számára biztosítaná a felszólalás lehetőségét az emelvény tetején. A győztes pályázót tavasszal hirdeti ki a polgármester.

Szerző: Rieder Gábor