A magyar barokk művészet történetét nehéz rossz szájíz nélkül elmesélni. Adva van az erőtől és fantáziától kicsattanó új stílus Rómában és Versailles-ban, majd mindez lecsapódik valahogyan Bécsben, végül pedig egész lesoványodva, elszegényedve és megszürkülve lecsordogál a Habsburgok keleti provinciájába. És már kezdődhet is a magyar barokk művészet dicsőséges története, a közép-európai kismesterek és a többre hivatott tehetségek harca a szigorú fátum által erősen szétzilált gazdasági és kulturális feltételekkel.

A Corvina kiadó legjobb művészeti könyvsorozatának új szerzője, Igaz Rita sem forgatta ki sarkából a hazai barokk szokványos, kisebbségi érzéstől sújtott elbeszélését. Számba vette a letagadhatatlan eredményeket, az Esterházyak nagyszabású építkezéseit, a gödöllői Grassalkovich-kastélyt, az egri líceumot, a sárvári vár dísztermét, a pozsonyi trinitárius templomot, Mányoki Ádám arcképeit, Maulbertsch freskófestészetét, Donner oltárszobrait stb. (Így felsorolva mintha nem is éreznénk azt a bizonyos rossz szájízt, csak ne jutna utána eszünkbe XIV. Lajos, ahogy eljátssza a reggeli toalett nagy színdarabját a versailles-i udvar apraja-nagyja előtt!) A szerző, Igaz Rita szakterületének megfelelően főként az építészettörténet kiemelkedő állomásait vette sorra. S bár nem könnyű olvasható formába ölteni a jezsuita templomok vagy a püspöki paloták építési periódusainak kacifántos históriáját, a turistacsalogató prospektusokba illően gyönyörű fotók ilyenkor mindig a segítségére sietnek.