Az Elischer-gyűjtemény metszetei

„A magánosok legkiválóbb műkincseinek az ország birtokába kell átmenniök..."

Juhász Sándor

Magyarországon a 19. század második felében a műgyűjtés egyre jobban teret hódított a polgárság körében, jelentős gyűjtemények jöttek létre a történelmi arisztokrácia és a gazdagabb nemesi, főpapi kollekciók mellett. Ezek „belső értékük" mellett - ahogy Lyka Károly írja - azért is nevezetesek, mert mutatják, milyen sokféle társadalmi állású gyűjtő kezdte meg ilynemű működését; van köztük orvos, ügyvéd, tanár, vendéglős, hivatalnok, mérnök, iparos, magánzó stb. A legterjedelmesebb gyűjteményt Elischer Gyula és Kilényi Hugó hozta össze, az előbbi képeken kívül nagy értékű rézkarcokat, az utóbbi németalföldi, olasz, spanyol festményeket."1 A magángyűjtemények némelyike idővel szétszóródik, mások részben vagy egészben múzeumba kerülnek. Ez utóbbi történt az Elischer-gyűjtemény metszetanyagának legjelentősebb részével is, amelyből több száz Dürer-és Rembrandt lap került vásárlás útján az Országos Képtár (a Szépművészeti Múzeum jogelődje) grafikai gyűjteményébe.
 

Dr. Elischer Gyula levele Herczeg Ferenchez
 
Dr. Elischer Gyula (Eperjes, 1846-Budapest,1909) a századforduló hazai orvosi közéletének ismert és köztiszteletben álló egyénisége volt, cikkei és értekezései szakfolyóiratokban jelentek meg, de hivatása mellett tanult zenész, műkedvelő festő és nem utolsósorban kiváló műgyűjtő volt. Sokrétű érdeklődését jól mutatja Herczeg Ferencnek küldött képeslapja, melyben az író Bizánc című színdarabjának német nyelvű fordításáról számol be.2 A bécsi egyetem elvégzése után Korányi professzor tanácsára európai tanulmányútra indult, két évet dolgozott Németország, Franciaország, Anglia és Írország különböző kórházaiban. Hazatérését követően nőgyógyászként vállalt állást a budapesti egyetem klinikáján, később a Vöröskereszt, majd 1893-tól a Rókus Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának vezetője lett. Sokoldalú orvosi és oktató munkája mellett jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki. Egyik alapítója volt az Orvos-Szövetségnek, melynek később alelnökévé választották. Az ő kezdeményezésére, a szövetség védnökségével és aktív részvételével rendeztek kiállítást 1902 őszén, ahol a hazai magángyűjteményekről első alkalommal kaphatott képet az érdeklődő. A tárlat sikerében jelentős szerepe volt Elischer fáradhatatlan szervezői munkájának. „Talán sohasem nyílt meg fővárosunkban képkiállítás, a mely annyira fölcsigázta volna érdeklődésünket, mint a Budapesti Orvos-Szövetség műtárlata, a mely szeptember elejétől fogva két hónapon át a Műcsarnokba vonzotta a közönséget. Szegény árvák és özvegyek felsegítésére rendezték s a nemes cél a legóvatosabb műbarátok gyűjteményéből is megtudta szerezni a féltett kincseket, a melyek, szám szerint mintegy 870 darab, elfoglalták a Műcsarnok összes kiállítási helységeit. A szövetség végrehajtó bizottságának, de legfőképpen dr. id. Elischer Gyulának érdeme, hogy most egyszeribe megösmerkedtünk a főváros képgyűjtőivel. Általában csak néhány gyűjtő képtára volt eddig ismeretes, a többi elrejtőzött a nyilvánosság elől, nem nagyon mutogatta kincseit, nem beszéltetett róluk. S most íme a kiállítás katalógusa arra tanít minket, hogy szép fővárosunkban legalább százharminc olyan műbarát él, a ki rendszeresen gyűjti a műtárgyakat."3 Elischer doktor tagja volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak és a Műbarátok Körének is, ahol 1903 májusában a saját gyűjteményében lévő Rembrandt-rézkarcokból rendezett kiállítást,4 melyhez két előadást is tartott „Rembrandt és ritkább grafikai alkotásai"5 címmel. 1906. március 30-án egy másik 17. századi holland művész, Adriaen van Ostade munkásságát ismertette, az előadás illusztrálására a tulajdonát képező Ostade metszetek szolgáltak.6 A grafika területén való jártasságát nemcsak előadásai, de a Pester Lloydban megjelent Rembrandt-tanulmánya is igazolja.7 Tervezte a grafikagyűjtés kézikönyvének megírását, amelyhez sok érdekes anyagot szedett össze gyűjtőkről és gyűjteményeikről. Feljegyzéseit már özvegye bocsátotta az ismert gyűjtő, Frits Lugt rendelkezésére, aki ezeket felhasználta a gyűjteményi jelzéseket feldolgozó Les Marques de Collections de Dessins et d'Estampes (Amsterdam, 1921) című munkájában.8 Elischer művészetek iránti hajlama és gyűjtőszenvedélye szinte családi örökségnek számított; apja, Elischer Károly „Lipcsében zenekiadást tanult. Elsőrangú zongorista volt, akit David Popper, kora világhírű hegedűművésze kért, hogy legyen kísérő zongoristája."9
 
REMBRANDT VAN RIJN: Lieven van Cappenol arcképe, Szépművészeti Múzeum, Budapest
 
Ügyvéd nagybátyja, Elischer Boldizsár németországi tanulmányai alatt kezdte el, majd negyven éven keresztül gyűjtötte a Goethe-kéziratokat, -relikviákat és Európa egyik legjelentősebb anyagát hozta létre ebben a tárgykörben. 1895-ben bekövetkezett halála után a gyűjtemény Elischer Gyula tulajdonába került, aki még abban az évben a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta a kollekciót, pedig Weimar nagy összeget, 60 000 márkát ajánlott fel érte. Az anyag 4100 darabból állt, a Heller Ágoston által készített katalógus szerint.10 Elischer Gyula szakmai és közéleti tevékenysége elismeréseként 1903-ban nemesi rangot kapott, ettől kezdve viselte a Thurzóbányai előnevet.
 
Az Elischer-gyűjtemény, kora más gyűjteményeihez hasonlóan, vegyes képet mutatott. Festmények, grafikák, szobrok, iparművészeti tárgyak szerepeltek benne, de legértékesebb részét a nemzetközi tekintetben is jelentősnek számító metszetek alkották. Egy valószínűleg 1904 után készült, jelenleg még publikálatlan vázlatos lista alapján11 a gyűjtemény nagyjából 170 tételt számlált (a metszeteken kívül), melynek jelentős részét festmények és egyedi grafikák alkották. Néhány festmény a Budapesti Orvos-Szövetség Mű-kiállításán is szerepelt, például: Benczúr Gyula: Dr. Elischer Gyula arcképe (kat. 557), Jacob Toorenvlit: Zöldségárus (kat. 210), Mészöly Géza: Balatoni részlet borús időben (kat. 780).12 Szintén e gyűjtemény darabja volt Zichy Mihály A két barátnő című akvarellje, amely a Postatakarékpénztártól került vétel útján a Szépművészeti Múzeum anyagába 1940-ben, és jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona13; vagy a nemrég árverésre került Ligeti Antal-kompozíció, a Taorminai táj.14 Egyedi grafikái között főleg 17. és 18. századi olasz és németalföldi rajzok voltak.15 Műtárgyakra kevés utalás történik, de az biztos, hogy Elischer egy nagyobb önálló anyaggal vett részt a Műbarátok Köre által 1902 áprilisában megrendezett Szelence, óra és miniatűr kiállításon.16 
 
ALBRECHT DÜRER: Szent Jeromos, Szépművészeti Múzeum, Budapest
 
A gyűjtemény legfontosabb részéről, a metszetanyagról némi támpontot ad egy 1904-ben készült, az Elischer féle rézmetszet gyűjtemény állománya címet viselő dokumentum, amely „circa" 1300 darabban határozza meg a lapok számát, de „számszerint több, mivel a seriesek egy darabnak vannak számítva".17 A lista már a gyűjteményben volt Dürer-lapok eladása után készült, amelyek 1900-ban kerültek az Országos Képtár tulajdonába, igen kedvező feltételekkel. Az Elischer-féle Dürer-anyag vételi felajánlása kapóra jött a Képtár számára, ez derül ki Térey Gábor18 1900. május 19-én a vallás és közoktatási miniszterhez címzett leveléből. „Sajnálatos hiány volt eddig az Országos Képtár grafikai gyűjteményében, hogy a Dürer-féle rézmetszet-collectióból egyrészt a legnevezetesebb lapok hiányoztak, másrészt a meglévőknek nagyobb része nincs oly állapotban, melyek egy nyilvános gyűjtemény színvonalának megfelelne." A továbbiakban javasolja a gyűjtő által kért 30 000 koronáért az anyag megvásárlását, mivel most „a piac jelenlegi áraihoz képest igen olcsó áron juthatunk az Elischer Gyula dr. főorvos, egyetemi tanár egy lap kivételével teljes Dürer-féle metszetgyűjteményéhez".19 Az állam igen kedvező fizetési konstrukcióban vásárolta mega 119 lapból álló anyagot (eredeti Dürer-metszetek és néhány másolat), mivel az összeget négy részletben, három év alatt fizette ki.20 A gyűjtemény valódi értékére világít rá a Műcsarnok című lap névtelen írója: „A kormány 30.000 koronát fizetett érte, ami nem túlságos magas ár, ha tekintetbe vesszük, hogy két héttel ezelőtt árverezték el Stuttgartban a Cornill d'Orville-féle ennél kisebbszabásu gyűjteményt s ezért 57.000 márkát, vagyis 68.000 koronát fizettek a műbarátok. "21 Az Országos Képtár még abban az évben nagyszabású Dürer grafikai kiállítást rendezett, ahol már szerepeltek az Elischer-gyűjteményből vásárolt lapok, sőt a katalógus megírásában Elischer maga is tevékeny részt vállalt. „Köszönetet mondok Dr. Elischer Gyula egyetemi tanár úrnak - írja a bevezetőben Térey -, ki, miután gyűjteményétől megvált, még mindig meleg érdeklődéssel van iránta, s a 30-146. számokhoz a szöveget elkészítette."22 A katalógusból az is kiderül, hogy Elischer gyűjteményében még maradt Dürer alkotás (kat. 7.) annak ellenére, hogy hat eredeti Dürer-metszetet és Dürerre vonatkozó lapokat (metszet, litográfia, fénykép) már korábban eladott az Országos Képtárnak.23
 
ALBRECHT DÜRER: Mária a gyermekkel Szépművészeti Múzeum, Budapest
 
A már említett „Elischer féle réz-metszetgyűjtemény állománya" csak darabszámokat tartalmaz, „Rembrandt, Rembrandt tanítványok (Bol, Livens, Vliet), Rembrandt utánzók, Ostade, Németalföldiek, Németek, Franziák, Olaszok, Vegyes nagy folio, Vegyes kis folio, Dürer arczkép gyűjtemény, Kézi rajzok" felosztásban.24 A lista valószínűleg grafikai gyűjteményének jelentős részét magában foglalta, azokat a lapokat bizonyosan, amelyeket Elischer szeretett volna közgyűjteményben tudni, hogy annak anyagát gazdagítsák és esetleges hiányait kipótolják. Ajánlatával ismét az Országos Képtár vezetőihez fordult, ezt támasztja alá Térey Gábor és Meller Simon25 jelentése a vallás és közoktatási miniszterhez címezve. „A körülbelül 1300 darabból álló metszet és kézrajzgyűjteményének csupán egy része, a 431 lapból álló Rembrandt karckollektió bír az Országos Képtár metszetgyűjteményére nézve kiváló fontossággal, úgy annyira, hogy csak ezeknek megvételéről lehet szó. A felajánlott Elischer-féle gyűjteménynek ezen legjelentékenyebb részét a Rembrandt karcz-gyűjteményt összehasonlítottuk lapról lapra az Országos Képtár metszetgyűjteményében jelenleg őrizett 470 Rembrandt rézkarczal. Összehasonlításnak eredménye azt mutatta, hogy a mi gyűjteményünkben lévő hiányok pótlására az Elischer-féle gyűjteményből 163 lap szükséges, a melyek a gyűjteményünkből teljesen hiányoznak, vagy egy két esetben oly rossz példányokban vannak képviselve, hogy azok számba egyáltalában nem jöhetnek. Továbbá van az Elischer-féle gyűjteményben 82 olyan lap, melyek megvétele azért volna kívánatos, minthogy a mi jelenlegi példányaink sokkal gyengébbek s így ezeknek a jobbakkal való kicserélése által gyűjteményünk színvonala jelentékenyen emelkednék."26 Az állam végül is 245 Rembrandt karcot vásárolt meg 90 000 korona értékben, amely 1905 februárjában került kifizetésre.27 
 
REMBRANDT VAN RIJN: Női akt nyíllal, Szépművészeti Múzeum, Budapest
 
A nagyközönség az Elischer-féle Rembrandt-lapokkal először 1908-ban találkozhatott a Szépművészeti Múzeumban megrendezett Rembrandt grafikai kiállításon. Térey bevezetője a katalógusban egyértelművé teszi Elischer fent említett törekvését: „Ez a gyűjtemény végső eredménye egy jeles műkedvelőnk dr. Elischer Gyula egyetemi tanár éveken át folytatott fáradozásának, ki Rembrandt karcoló művészete iránt érzett lelkesedésében sem időt sem pénzt nem kímélve hozta ezt össze és mikor munkája véget ért, kollekcióját megvételre ajánlá föl az államnak, kiindulva azon helyes álláspontból, hogy a magánosok legkiválóbb műkincseinek az ország birtokába kell átmenniök."28
 
A Szépművészeti Múzeum anyagát gazdagító több mint háromszáz Dürer- és Rembrand- lap alapján képet alkothatunk Elischer Gyula metszetgyűjteményének minőségéről. A műkereskedelemben magasra értékelt két művész lapjaiból is olyan kollekciót tudott összehozni, amely képes volt pótolni a nagyhírű Esterházy gyűjtemény hiányait. Kereskedőkkel, aukciósházakkal, gyűjtőkkel állt kapcsolatban, olyan provenienciával rendelkező lapokat vásárolt, mint például Dürer A boldogságos szűz rövid hajjal című rézmetszete az Ortelius- (Dürer korabeli), Fries-, Verstolk-, Strater-gyűjteményből,29 vagy Rembrandt rézkarca, a Táj három kunyhóval a Sheepshank-, Baring-, Weber- és Strater-gyűjteményből.30 Metszetgyűjteménye a nevével fémjelzett aukción került értékesítésre a lipcsei Boerner-cégnél 1911-ben.31
 
REMBRANDT VAN RIJN: Tájkép kunyhóval és szérűvel, Szépművészeti Múzeum, Budapest
 
A katalógus 1220 tételének jelentős része az Elischer-gyűjteményből származott, de pontosan melyek, az sajnos nincs külön jelezve. Mivel a német cég aukcióra vonatkozó feljegyzései a II. világháború alatt megsemmisültek, nem lehet pontosan meghatározni az egyes tételek eredetét. Az árverést követően az Elischer-féle metszetanyag külföldön szóródott szét, és csak azokról a lapokról tudunk biztosat, melyek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében találhatók. De ezek alapján is kijelenthetjük, hogy Elischer Gyula a maga területén kora legjelentősebb gyűjtői közé tartozott, akinek arcképét a világhírű Boerner-cég nem véletlenül függesztette ki az irodájában a legnagyobb metszetgyűjtők portréi közé.32
 
 
 
1 Lyka Károly: Közönség és művészet a századvégen (Magyar Művészet 1867-1896), Corvina, 1982,23.
2 OSZK Kézirattár, raktári jelzet: Elischer Gyula Herczeg Ferenchez.
„1904. szept. 8. Mélyen tisztelt Mester, Nagyságos Uram! Szívből gratulálok a mandátumhoz és tisztelettel jelentem hogy a szünidő alatt a Bizáncz német fordításán dolgozva, most már a »csiszolásnál« tartok; a mint evvel kész leszek, rögtön lekopogtatom és lesz szerencsém rendelkezésére bocsátani. Addig is fogadja őszinte tiszteletem és nagyrabecsülésem nyilatkozását, igaz híve id. Elischer Gyula dr."
3 Lyka Károly: Budapest Magánképtárai, Művészet, 1902/5,328.
4 Rembrandt rézkarcz kiállításának kata-logusa (Elischer-gyűjtemény), Műbarátok Köre, Budapest, 1903.
5 Dalmady Sándor: A Műbarátok Köre huszonöt éves története (1890-1914), Budapest, 1915,136. 6Uo.,l68.
7 Elischer Gyula: Rembrandt und seine graphische Kunst, Pester Lloyd, 1903. június 3. 
8 Géber Antal: Magyar gyűjtők, kézirat, 160. 
9 Prof. Dr. Péter Mózes: Thurzóbányai Elischer Gyula (1875-1929), „A debreceni orvosképzés nagy alakjai" sorozat, 14. füzet, Debrecen, 1998,20.
10 Heller Ágost: Az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény katalógusa, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1896.
11 Magántulajdon.
12 A Budapesti Orvos-Szövetség Mű-kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 1902
13 MNG Ltsz.: 1940-3592.
14 Nagyházi Aukciósház, 2005. május. 24., 212. tétel.
15 Géber, 160.
16 Dalmady,131.
17 Szépművészeti Múzeum Irattára, Irtsz.: 890/1904
18 Dr. Térey Gábor (1864-1927) művészettörténész, 1896-tól az Országos Képtár vezetője, majd a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának igazgatója volt.
19 Szépművészeti Múzeum Irattára, Irtsz.: 258/1900.
20 Szépművészeti Múzeum Irattára, Irtsz.: 403/1900.
21 Műcsarnok, 1900. június 3. p. 300.
22 Dürer grafikai kiállítása, Országos Képtár, Budapest, 1900. október, V-VII.
23 Szépművészeti Múzeum Irattára, Irtsz.: 368/1900.
24 Szépművészeti Múzeum Irattára, Irtsz.: 890/1904.
25 Dr. Meller Simon (1875-1949) művészettörténész, 1901 és 1924 között az Országos Képtár, ill. a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályánakvezetője.
26 Szépművészeti Múzeum Irattára, Irtsz.: 890/1904.
27 Szépművészeti Múzeum Irattára, Irtsz.: 119/1905.
28 Rembrandt eredeti kézrajzainak és rézkarcainak kiállítása, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1908, 4-5. 
29 Dürer grafikai kiállítása, 1900, kat. 67. 
30 Rembrandt rézkarcz kiállításának katalógusa, Műbarátok Köre, 1903, kat. 38. 
31 C. G. BOERNER, VersteigerungSammíungjutius von Elischer, Leipzig, 1911. március 9-11. 
32 GÉBER, 160.