Egyiptom-Hellas-Róma-Bizánc

Beszélgetés Török Lászlóval, a Szépművészeti Múzeum következő kiállításáról

Einspach Gábor

A fáraók korának művészete ma már a világ egyetemes kultúrájának szerves része, köszönhetően a nagy múzeumi gyűjteményeknek, a tömeget vonzó vándorkiállításoknak és a napjainkban is rendszeres szenzációs feltárásoknak, felfedezéseknek. 2005. március 1-től A késő antik művészet kincsei egyiptomi múzeumokból címmel nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, mely nem a fáraonikus művészettel, hanem az egyiptomi késő antik és kora bizánci, népszerű és összefoglaló nevén kopt művészettel foglalkozik, vagyis Egyiptom történetének az időszámításunk utáni 2. század végétől a 8. század elejéig tartó, művészeti emlékekben gazdag, jól körülhatárolható fejezetével. A kiállítás tudományos koncepcióját Török László akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatóintézetének kutató professzora dolgozta ki.
 
 

Csontlemez tengeri nimfa alakjával, 4. század Alexandria, Görög-Római Múzeum
 
 
Mikor indult a kiállítás szervezése?
 
TÖRÖK LÁSZLÓ: Az előző kormányzat kultuszminisztere, Rockenbauer Zoltán egyiptomi útja során kapott lehetőséget arra, hogy kiállítási anyagot válasszon, melyet egyiptomi múzeumok gyűjteményeiből állíthatott össze. Ő a kopt művészetet választotta, melynek fogadására a Szépművészeti Múzeum Antik Osztálya vállalkozott. Volt tapasztalatuk ilyen anyag fogadásában, hiszen az emlékezetes etruszk kiállítást is ők rendezték; egy feltételük volt csak, hogy én is vegyek részt a munkában.
 
 
A Szépművészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum egyaránt őriz kopt emlékeket. Milyen minőségűek ezek az ideérkező darabokhoz képest? Mely múzeumok anyagából áll össze az anyag?
 
Alapvetően öt gyűjtemény, a Kairói Kopt Múzeum, az Alexandriai Görög-Római Múzeum és az Alexandriai Nemzeti Múzeum válogatott darabjait egészítettük ki a magyar anyaggal, melyet inkább hiánypótlónak kell tekintenünk, hiszen az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében inkább kis vidéki műhelyekből származó textilek vannak néhány jelentós művészi értéket képviselő darab mellett. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményének egy kiemelkedő darabja van, egy vadászó kentaurt ábrázoló mészkő dombormű, mely egyébként a nyugat-európai műkereskedelemből került be a múzeumba, vásárlás útján. Az egyiptomi anyag közel fele olyan tárgy, melyet múzeumi raktárból válogattunk, vannak köztük eddig publikálatlan remekművek is, melyeket gyakorlatilag a válogatás során fedeztünk fel, vagy azonosítottunk be.
 
Textil oroszlán alakjával, korai 4. század, Kairó, Kopt Múzeum
 
 
Vannak Magyarországon hagyományai a kopt emlékek gyűjtésének? Milyen lehetőségei vannak egy mai gyűjtőnek Egyiptomban?
 
Jelentős hagyományok nincsenek, valahogy ez a terület sem a századforduló, sem az azt követő korszakok nagy gyűjtőit nem hozta izgalomba. Egy jelentős gyűjtemény jött létre, Rudnyánszky István, aki az MTI kairói tudósítója volt a hatvanas években, épített egy nagy kollekciót, mely aztán hazakerült. Az egyiptomi műkincsvédelmi törvény 1972-es életbelépése óta visszaesett az egyiptomi műkereskedeem, mely még virágzott, amikor én 1967-ben az országba érkeztem.
 
 
Tudományos munkáit a legrégebbi és legrangosabb, 1683-ban alapított holland Brill kiadó adja ki. A közeljövőben jelenik meg a kopt művészetet új összefüggésekben tárgyaló angol nyelvű munkája. A kiállítás anyagának összeállításánál az új kutatásokon alapuló elvek alapján válogattak?
 
Az eddigi kopt művészettel foglalkozó kiállítások nem vették figyelembe a műalkotások hierarchiáját, ezért egy nem teljesen helytálló kopt-kép rögzült. Ez a kiállítás jobban árnyalja a képet, mert a főművekre, az elit művészetre összpontosít, ugyanakkor megmutatja azt is, hogyan tükröződnek ezek a tömegtermelésben, a kisebb, egyszerűbb műhelyek darabjaiban.
 
Relief vadászó kentaur alakjával, 4.század második fele, Budapest, Szépművészeti Múzeum
 
A kopt művészet átértékelése egy napjainkban is zajló folyamat. A kiállítás másik aktualitását, tudományos jelentőségét az adja, hogy a 20. század elején kialakult kopt képet újraértelmezi, a történelem folyamataiba ágyazza a kultúrát. Kronologizálja a tárgyakat, elemzi az egyiptomi hagyományokat, és az egészet belehelyezi a Földközi-tenger társadalmainak kultúrtörténetébe. Beépítjük az utolsó harminc év tudományos eredményeit, igyekszünk ezt a hamisnak nevezhető képet megváltoztatni.
 
 
Az illegális műkereskedelem visszaszorítására 1970-ben született meg a párizsi egyezmény az UNESCO égisze alatt. Az egyezmény a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről rendelkezik. A gazdag műkincspiaci országok nem csatlakoztak az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada kivételével. Az UNESCO szorgalmazta, hogy az unió tagállamai aláírják; elsőként Franciaország csatlakozott 1996-ban. Magyarország az elsők között ratifikálta az egyezményt.