Alternatív galériák Budapesten - underground kalauz

Rieder Gábor

„rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik”
(Charles Baudelaire)
Az utóbbi esztendőkben – nem teljesen függetlenül a romkocsmák felfutásától – megszaporodtak az önmagukat függetlennek és alternatívnak tartó kiállítóhelyek Budapesten. Ezek a szellemi műhelyek (a galéria titulust rendszerint elutasítják) a város legizgalmasabb képzőművészeti kezdeményezései, egyszerre kapcsolódva a legfrissebb nyugati trendekhez és a klasszikus avantgárd underground hagyományaihoz. Duchamp egyszer azt jósolta: „a jövő művészete a föld alá fog menni”. Az alternatív galériák komolyan veszik Duchamp szavait, nem kérnek a for-profit művészetipar hangzatos és hamis médiavalóságából, inkább a „föld alá bújnak”, megelégedve a partizó fiatal szubkultúrák nyilvánosságával.

A különböző felépítésű alternatív galériák jellemzői között sok a közös vonás. Rendszerint:
– alulról jövő kezdeményezésként születtek; legtöbbször fiatal kurátorok vagy képzőművészek tettvágya és civil szerveződése (alapítványa) áll a háttérben
– működési elvük nonprofit; szűkös költségvetésből gazdálkodnak, azt is állami (vagy EU-s) forrásokból igyekeznek biztosítani
– fiatal korosztályt képviselnek, ennek megfelelő nyitottsággal és közvetlenséggel
– a minimális költségvetés és a fiatal korosztály elérése miatt egy szórakozóközponttal vagy vendéglátó-ipari egységgel szimbiózisban élnek
– a képzőművészet mellett rendszerint egyéb művészeti ágak is szerepelnek kínálatukban
– ritkán vannak nyitva, főként a szórakozóhelyek közönségéhez igazítva (hétvége, esti órák)
– a kereskedelmi galériák által kevésbé támogatott irányzatokat állítják ki: neokonceptualizmus, új médiumok, street art, public art stb.
– jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, nem sztárművészeken, hanem a pályakezdő külföldi művészeken keresztül
– low-tech kialakításúak: loft-dizájn vagy foglaltház-jelleg

TRAFÓ
Az alternatív loft-galériák ősanyja a Trafó Galéria. Az évtizedek óta elhagyott dél-pesti transzformátorházat egy francia anarchista csoport fedezte fel a művészet számára a kilencvenes évek elején. Az ipari szecesszió jeles darabját végül megvásárolta a Fővárosi Önkormányzat, hogy a legendás FMK utódjaként működtesse. A Trafó – Budapest első indusztriális romépületben létrehozott kultúrközpontja – 1998-ban nyitotta meg kapuit. Bár a 100 százalékos önkormányzati tulajdonjog miatt alternatív szerveződésről betű szerint nem beszélhetünk, a Trafó szellemi erőtere mégis civil irányba mutat. Mégpedig a civil szféra föld alatti szegmense felé: sört kortyoló egyetemisták, kávét kavargató filmrendezők, egzaltált fiatal színésznők, DJ-re váró technorajongók. A kortárs táncot, színházat, galériát, szórakozóhelyet és kávézót sűrítő, zavartalanul működő komplexum példát mutat a pesti undergroundnak. Az alagsorban található, 130 négyzetméteres galéria pedig hosszú évek óta ad helyet tematikus és csoportos tárlatoknak, vetítésekkel, performance-okkal, workshopokkal és számtalan nemzetközi résztvevővel – követve a Liget Galéria és a Stúdió Galéria kiállításprofilját.
http://www.trafo.hu/

TŰZRAKTÁR
Tűzraktár már nincs. Legalábbis eredeti formájában. Története az alulról szerveződő kultúrközpontok tanulságos létküzdelmébe nyújt betekintést. Lelkes fiatalok szűk csapata öt évvel ezelőtt álmodta meg azt a közösségi teret, ami független, nem kereskedelmi jellegű, nem turistacsalogató, mégis nyitott és barátságos, ahol otthonra találhat romafesztivál és multicég-bemutató, jazzkvartett és garázszenekar. Hosszas egyezkedés után jutottak el a Tűzoltó utcában álló hatalmas, elhagyott ipari monstrumhoz, a volt laboratóriumi műszergyár romos épülettömbjéhez. 2005 nyarán itt nyílt meg a Tűzraktár. Hamarosan a pesti éjszaka egyik legfelkapottabb underground partizónájává vált, tűzzsonglőrökkel és VJ-vetítésekkel, miközben számtalan kultúrprogramnak adott helyet, színházi előadásoktól kezdve irodalmi esteken és filmfesztiválokon keresztül képzőművészeti kiállításokig. A jellegtelen betontömb romos termeiben virágzott a művészet. De minden csoda csak három napig tart! A bérleti díj miatt nélkülözhetetlen kocsma tulajdonosai ellehetetlenítették a nonprofit módon működő társaságot. Következő évben mégis újra próbálkoztak, Tűzraktér néven, hasonlóan zajos sikerekkel és hasonlóan lehangoló végeredménnyel. A lelkes szervezői mag idén már – szintén Tűzraktérként – különböző átmeneti helyszíneken szervez rendezvényeket. Júniusban például a TűzIX szuterénben (Kinizsi utca 33.) egy bonni művészcsoport kiállítását mutatják be. Közben az idealista kreatívoktól megszabadult eredeti helyszín is tovább üzemel, immár Tűztate néven, a szórakoztatás mellett némi könnyed kultúrprogramot is kínálva a betérőknek.
http://tuzrakter.hu/
http://www.tuztate.hu/

IMPEX
Nem egész egy éve működik csak a magát kortárs művészeti szolgáltatóként jellemző Impex a Futó utca 48.-ban. Igaz, a 140 négyzetméteres galéria és workshop több jól kipróbált társaság és szakember összefogásaként jött létre. Az egyik előd a Trafó filiájaként 2003-ban megnyitott Dinamo, ami „artist run” kiállítóhelyként próbálta erjeszteni a progresszív szcénát a graffitis gerilláktól a szociológusokig. A másik a Lumen Fotóművészeti Alapítvány, ami a hazai video- és fotóalkotások fáradhatatlan propagátora, saját galériával és szerteágazó programokkal. Az Impex a Kopaszi-gátról a Józsefvárosba költözött, népszerű szórakozóhely, az Új West Balkán társbérlője. A divatos klub biztosítja a színvonalas nemzetközi és magyar kiállításokat lebonyolító galéria számára az állandó hátteret – bár maga is egy lebontás előtt álló bérház udvarát és termeit foglalja el, egy épülő nagyberuházás, a Corvin-sétány peremén. Az Impex ad helyet a Kis Varsó legendás találkozóinak hagyományát folytató, havonta megrendezett Megmondom-beszélgetéseknek is.
http://www.impex-info.org/

REAKTOR
A Trafó közvetlen szomszédságában álló korábbi autószerelő-műhely épületében talált otthonra a Reaktor nevű alternatív galéria. A Dinamo első helyszínét elfoglaló nonprofit kiállítóhelyet médiaművészek üzemeltetik. Az alig pár hónapja létező művészeti központban sor került már osztrák anarchista-tárlatra, elektronikus zenei fesztiválra és kurátor-kiállításra is. A Reaktor ars poeticájában a frissességre, a spontaneitásra helyezi a hangsúlyt a kimunkáltsággal és a jól fésültséggel szemben. Bár független programot valósít meg, az intézményi hátteret a szomszédos Trafótól kapja.
http://www.reaktorsite.hu/

KÉK
„Az építészet nem elszigetelt konstrukciós feladat, hanem a kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai folyamatok szerves része” – vallja a Kortárs Építészeti Központ kiáltványában. A KÉK nem szoros értelemben vett alternatív kiállítóhely, de friss szellemű programjai révén helyet követelt magának a képzőművészeti színtéren is. A Róth Miksa műemléki védettséget élvező, egykori üvegfestő műhelyében (Nefelejts utca 26.) működő kulturális központ a társadalom és az építészet – public art által is rendre feszegetett – összefüggéseit boncolja.
http://kek.org.hu/


2007/3. 40-41. o.