A Taschen kiadó csodálatos művészeti kalauz-sorozata újabb darabbal bővült. A külföldi utazások során nélkülözhetetlenül hasznos könyvecskék a külön Párizs- és a külön Louvre-kalauz mellett most egy Musée d’Orsay-kötettel egészültek ki. A relatíve fiatal d’Orsay nem méltatlanul kap saját 500 oldalt, hiszen az impresszionista festészet fellegváraként a második legnépszerűbb francia múzeum. A megnyitása óta eltelt bő két évtized alatt több mint 50 millió látogató kereste fel.

Peter J. Gärtner: Musée d’Orsay. Művészeti kalauz. Taschen–Vince, Budapest, 2008, 572 oldal, 5995 Ft

Ezt persze elsősorban a plein air sztárművészeknek köszönheti, Monet-nek, Manet-nak, Degas-nak és Renoirnak; bár azért ne feledkezzünk el Van Goghról, Gauguinről, Cézanne-ról és Rodinről se! A gyűjtemény helyének kiválasztása tökéletes, hiszen a 19. századi, vasszerkezetes, párizsi pályaudvar-épületek a lüktető modern életvitel legalapvetőbb szimbólumai voltak; az impresszionisták is megbolondultak értük, Monet jó pár képet készített a Saint-Lazare-ról, míg Courbet egyenesen azon töprengett, hogy hogyan alakulnak majd át a nagy pályaudvarok a jövőben a festészet új templomaivá.

De a d’Orsay ennél bonyolultabb! A pályaudvarcsarnok kettős karakterében rejlik a Szajna-parti múzeum igazi zsenialitása: a Musée d’Orsay nemcsak az impresszionistákat őrzi, hanem a korabeli fontolva haladókat és az őskonzervatívokat is, a hatalmas méretű történeti kompozíciókat és a decens zsánerfestményeket. Az öklét rágó bronz Ugolino grófot és a hanyatló Róma végnapjait. A Gare d’Orsay se csak az ipari forradalom jelképe volt a 19. században, hanem a régimódi historizáló építészeté is: túlburjánzó szobordíszek, dagályosan eklektikus homlokzat, klasszikus kazettás boltozat, aranyba fullasztott luxushotel-szárny stb. (A huszadik század során többször fel is vetődött az ódivatú épület lebontása, mígnem 1978-ban műemléki védettség alá nem helyezték.) A Musée d’Orsay az 1848 és 1914 közötti képzőművészet kettős arcát mutatja be – és ezt követi a Taschen által kiadott vaskos kalauz is, kiegészítve izgalmas kultúrtörténeti esszékkel, a Szalon működésétől a realisták pavilonján keresztül a Montmartre kávéház-kultúrájáig.

R. G.

Artmagazin 2008/6. 86. o.