Horváth Tibor körkérdést intézett a Derkovits ösztöndíjasokhoz a Kogart minisztériumi támogatása kapcsán: „Derkovits-ösztöndíjasként elfogadnád-e a Kogart Gyűjtemény vásárlási szándékát?" A válaszokat az exindex.hu képzőművészeti portál jelentette meg.

Asztalos Zsolt:

Örömmel elfogadom a műtárgyvásárlási szándékot.
Állok elébe, köszönöm:

06 20 955 66 66

Fischer Judit:

nem.

igen, ha valami kifejezetten az ügyre reagáló, frappáns dolgot találnék ki.
is. arról beszéltünk pár napja a Mikivel, az összes derkós felajánlhatná, hogy amit megvenne a kogart, azt eladná valami más közgyűjteménynek (akik ezzel az unfair-play-el hátrányba kerültek), úgyhogy minden 3 forintból a művész 2-re nem tart igényt.

Kerekes Gábor:
Nagyon homályos ez az egész ügy számomra, próbáltam követni az események alakulását, de esküszöm, még mindig nem értem!
Kovács Gábortól már megszokhattuk, hogy a vastag bukszájával mindig felkavarja az amúgy állóvízben fekvő kortárs művészeti színteret. Ez tök jó PR és marketing fogás az ő részéről, de miért jó vajon mindez a művészeti színtérnek?
Hallottam, hogy többen közfelháborodásuknak adva hangot elkeztek aláírásokat gyűjteni — ez vajon megoldás?! Szakmai összefogás híján történhetnek meg ilyen dolgok, utólagosan ez már nem sokat tesz hozzá, inkább csak az ő malmára hajtja a vízet, amíg napirenden van a téma. Egyszerűen nem értem, kinek és miért jó ez, mert a kívülállók szemében megint csak azt láthatjuk, hogy a sok ingyenélő művész megint a mi pénzünkön élősködik. Holott ez egyáltalán nem így van. Amíg nem alakul ki egy egészséges piaci szituáció, addig az ilyen "kezdeményezések" csak rontanak a helyzeten.
Azt sem értem, hogy miért éppen az állam által támogatott ösztöndíjasoktól kell vásárolnia? Úgy tudom, az ő ízlése egyáltalán nem ez a műfaj, vagy lesznek szakértők, akik javasolni fognak neki - és azt el is fogja fogadni? Mert ezt már egyszer eljátszotta.
Az állam részéről meg az a nagy butaság, hogy miért nem vállalja fel jobban ezt a helyzetet, ha már ad 30 embernek évente (70.000Ft bruttó!/hó) zsetont és egy kiállítási lehetőséget (ami csoportos és kötelező!), miért nem költ egy kicsivel többet az egészre és utaztatja a kiállítási anyagot külföldre a Magyar Intézetekbe. Itthon a szakmán kivül nem sokan vágják, hogy mi ez az egész Derko. Ezt sokkal jobban fájlalom.
Megkeresésed nélkül is azon az állásponton vagyok, hogy ilyen homályos ügyekben nem szeretnék részt venni. Egyáltalán nem állok jól anyagilag és még sohasem adtam el műtárgyat, de így nem is szeretnék.

Király András:
Ha ez az a pénz akkor nem!
Jó lenne, ha egységesen senki se, mert csak úgy ér valamit!

Kokesch Ádám:
nem.
jó lenne, ha a derkósoktól vásárolnának és az is jó lenne, ha az ösztöndíj összegének több köze lenne a mai anyagi realitásokhoz (nem éri el a minimálbér összegét pl.), de elsősorban az lenne jó, ha létezne(-ének) élő, működő kortárs közgyűjtemény(ek), rendszeres fejlesztéssel, vásárlásokkal, letétekkel, kiállításokkal, szakmai alappal, nyilvánossággal — presztízzsel. ezt nem lehet kiváltani, "megúszni" egy magát hárommiliárdosnak hirdető alapítványnak átutalt X millió forninttal, pláne, hogy az alapítvány "születésének" körülményeire még a rövid pár év távlatából élénken emlékszünk, mert azóta sem sikerült tisztáznia magát, céljait, identitását.

Mécs Miklós:
nem.
igen, ha valami kifejezetten az ügyre reagáló, frappáns dolgot találnék ki.
is. arról beszéltünk pár napja a Judittal, az összes derkós felajánlhatná, hogy amit megvenne a kogart, azt eladná valami más közgyűjteménynek (akik ezzel az unfair-play-el hátrányba kerültek), úgyhogy minden 3 forintból a művész 2-re nem tart igényt.

Németh Hajnal:
100 alkotást 5-10 millióból? akárhogy számolom, az alkotásonkánt átlag 75 000 HUF!!!!, ez még a lenyomott magyar árakhoz képest is ALACSONY! Nem tudom, melyik Derkós alkotó adná el a munkáját szívesen ennyi pénzért. Vagy akkor most a művészek is támogatják a Kogart-ot, hogy az szinte ingyen juthat kiemelkedő kortárs alkotásokhoz?
Részemről ez egy egyszerűbb alkotás anyagköltsége, ennyiért semmit...
Mindenesetre ez nem a művészek támogatásáról szól — mint ahogyan azt az OKM olyan hízelgően meghatározta. Itt valaki — valakik nagyon nincsenek tisztában —, vagy nagyon is tisztában vannak valamivel. Szerintem meg tisztázni kéne, hogy akkor ez most kinek hasznos és ennek fényében megvilágosodva átírni a számokat. Arról a tényről, hogy az OKM 50 millával támogatja Kogart-ot, egyéb — egyébként fontos — művészeti szervezeteket pedig ennek töredékével, vagy még azzal sem: no comment.

Szász Sándor:
a jelenlegi tájékozodási lehetőségeimet kimerítve úgy gondolom, hogy a Gyűjtemény vásárlási szándékát nem fogadom el.

Szörényi Beatrix:
Adott körülmények között nem.
Visszautasításom nem a nemzeti gyűjteménynek, kogart személyének szól elsősorban, hanem a magyar államnak (kulturális minisztériumnak), mely ezzel a megegyezéssel véleményem szerint nem képviseli kellőképpen a magyar kepzőműveszeti szcéna érdekeit és ezáltal saját érdekeit sem.

Tarr Hajnalka:
nem

Tibor Zsolt:
A meglévő információimra hagyatkozva a petíciót napokkal ezelőtt aláírtam. Teljesen apolitikusan (ami természetes állapot számomra), ez részemről egy, a jelenség elleni állásfoglalás. A Kogart-tal alapból nincs bajom, információval nem rendelkezem róluk (magánszféra), nincs kapcsolatom velük, ám a helyzetet ebben a formában, ismereteim alapján, nem tudom elfogadni. Attól tartok, hivatalos részről nem csak a hiányos kommunikáció a ludas, egész egyszerűen nem számoltak a teljes, kortárs munkákat is bemutató közgyűjtemény-palettával. Más intézményekről, kezdeményezésekről nem is beszélve. Ez tendenciának tűnik. A "kultúra" támogatása önmagában is kényes téma, persze.

Vécsei Júlia:
Derkovits-ösztöndíjasként nem fogadám el a Kogart Kortárs Művészeti Gyűjtemény részéről érkező vásárlási szándékot.

Follárd Barbara:
Nem fogadnám el.

Kelemen Zénó:
Úgy vélem a szándék és az elképzelés nagyon ígéretes. Remélem a célok valóban a leírtak szerint fognak megvalósúlni a teljes nyilvánosság előtt (kitől, mennyiért, szakmai indoklás, fotó a megvásárolt műről stb.) és nem módosulnak útközben. Természetesen megfelelő áron és nem győzöm hangsúlyozni, ha a nyilvánosság előtt (elkerülendő a kis magyar valóságot) zajlik minden, örömmel adom el a munkámat.
Azért kiváncsi lennék, honnan lesz minden évben 100 kortás művész, akik azon a színvonalom alkotanak, hogy érdemes legyen a magyar művészet reprezentálása okán gyűjteni.

Kristóf Krisztián:
ha per pillanat egy kanyim sem volna, nem érdekelne az egész történet és elfogadnám az ajánlatot. még jó hogy :)
viszont általában mindíg pont egy kanyim van, most is. nem fogadom el. szerintem támogatásra az impexhez hasonló helyeknek van (lett volna) szüksége. az valódi táptalaj, nem pedig luxusvitrin.
na mindegy. röhögjünk.

László Dániel:
A megfelelő össszegért történő vásárlási szándék egy természetes dolog, az, hogy hova kerül az alkotás, az nem befolásolja sem az árat, sem az üzlet megkötésének tényét. A minisztériumi pénz a KOGARTon keresztül az alkotókhoz kerül, és ezzel gyakorlatilag a művészek vannak támogatva - ami elég ritka hazánkban!

Lengyel Péter:
A válaszom természetesen igen.

Lóránt Anikó:
NEM

Mátrai Erik:
Tartózkodom a válaszadástól.

Tóth Zsuzsa:
Igen!

Batykó Róbert:
Ebben a formában nem. Ha egy ilyen kaliberű üzletember (2007-ben becsült vagyona 21 milliárd forint!) fiatal művészektől akar vásárolni, akkor elmehet bármelyik kortárs galériába és kiröhögheti az árakat. Magánemberi minőségében szívesen látom, mert ebből élek, de nem kívánok asszisztálni a közpénzek ilyen jellegű felhasználásához.

Borsos Róbert:
Első godolat:
végre örülhetnénk, hogy valakinek eszébe jutott a derkósoktól vásárolni, de nem is a "derkósság" a lényeg, hanem hogy olyan fiatal művészek munkái kerülhetnek gyűjteménybe, akiknek még nincs nevük, még nem futottak be - nagy segítség ez anyagilag.

 

Második:
sokkal jobban tennék, ha odafigyelnének, hogy a derkó havi juttatásából mennyi marad. reklámozzák itt magukat, hogy megemelték a havi ösztöndíjat 70ezerről 80ezerre. ebből az összegből nekem kézhez jött a tavalyi évben nettó 45ezer. pontosan egy gázszámlányi. ez ma Magyarországon a "legjobb" fiatal művészek elismerése??????????? adnának inkább erre pénzt. külföldön egy ilyen rangú ösztöndíjnál biztosítanak annyi jövedelmet, hogy a művésznek nem kell az ösztöndíj ideje alatt melóba járnia, eltarthatja úgy magát és a családját, hogy az összeg fele v. harmada biztosan megmarad munkák készítésére.

Harmadik:
gyorsan végezzünk egy gyors számítást. a kogart ad 2 rész pénzt, az állam ad 1 részt még hozzá. így van? 2:1-hez, százalékban 66% : 33%. mivel én az éves jövedelmem alapján várhatóan a 36%-os adókulcs alá esek majd a szja-bevallásnál, így egy esetleges vásárlásnál a kapott összeg 36%-át kell befizetnem adóba, magyarán 3%-kal többet vesz vissza az állam, mint amennyit hozzáadott a kogart pénzéhez, ez az igazi business, nem???

Cseh Lili:
A Kogart-tal való eddigi tapasztalataim és a kialakult helyzet ismeretében valószínűleg nem fogadnám el.

Horváth Dániel:
Nem örülök annak, hogy egy magángyűjtemény állami pénzből gyarapszik, mikor valószinűleg nincs is erre akkora szüksége, mint esetleg az állami múzeumoknak lenne. Sokkal jobban örülnék annak, ha mondjuk a Nemzeti galéria vagy a Ludwig Múzeum vásárolna a Derkovits ösztöndijasoktól műalkotásokat.

Horváth Tibor:
Az Arts and Businessben az Arts felismeri önnön maga piacosítható potenciálját, és a Business megágyaz neki. A Hiller and Kogartban a Hiller nem ismeri fel önnön maga potenciálját, ezért megágyaz a Kogartnak.
Nem fogadnám el a KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény vásárlási ajánlatát.

Kis Róka Csaba
- nem érkezett válasz

Pintér Balázs:
Természetesen mindig hízelgő egy művésznek,ha alkotásaihoz vételi szándékkal közelednek.Az ego minnél fényesebbre és kövérebbre való hízlalásához szükség is van erre mindenképp. Nekem azonban sajnos egyáltalán nincs eladandó művem.Azért a kényeztetés jól esik! Köszönöm mindenkinek!

Szász György:
Sok minden elkerülhette a figyelmemet, de a rendelkezésre álló információk alapján azt látom, hogy nagyon rosszul előkészített döntéshelyzet alakult ki, ahelyett, hogy az ösztöndíjasokra is vonatkozó, átgondolt programmal rendelkező gyűjtés kezdeményezését üdvözölhetnénk. A kialakult véleménykülönbségek mutatják, hogy a megvalósítás koncepciója nem tartható. A hivatalos, Ernst Múzeumban bemutatott beszámoló kiállítás alkalmi áttekintést ad. Az ösztöndíjasokat is magában foglaló kortárs gyűjtemény egy külön intézetet kell, hogy létrehozzon, ha az elképzelést komolyan akarjuk venni. Sasvári Edit tökéletesen látja, hogy olyan tételhalmaz alakulhat ki, amely már külön épület igényel, gyűjteménykezelő szakemberekkel együtt. A KOGART megoldhatja az ezzel járó követelményeket és kötelezettségeket, azonban úgy gondolom, hogy egy ilyen rendű gyűjtemény kialakítása intézmények kooperációjában képzelhető el. Van, akinek lényegtelen, hogy kinek ad el műveket, másoknak nem. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az érzelmi aspektust, amely felborítja a koncepciót és egy résztvevőhiányos, köztes megoldást hoz. Nagy tisztelettel az ügyben eljárók és fáradozók irányában, ilyen helyzetben nem kívánok művet eladni a gyűjteménynek.

A támogatói elképzelés eredménye nem látható át teljesen. A megvalósulás, vagy megvalósítás hiányosságainak első jelentkezésekor vissza kellene menni egy fokot, és újból tájékozódni. Józanul, sértődések nélkül kell a művészek, művészettörténészek, kurátorok véleményeit áttekinteni, akik feje felett kezdett az egész kialakulni. A mormogás jogával élő ellenzők észlelései lényeges kellemetlenséget okoznak.

A kommentárok után sem világos minden. Elképzelhető, hogy a minisztérium olyan pénzeket mozgósít, vagy kap, amelyek nem okoznak elvonásokat más kulturális intézmények támogatásában. Az is lehet, hogy olyan összegről van szó, amelynek teljes elköltése, felhasználása később lehetővé teszi hasonló nagyságú pénzek igénylését. Abból, ami észrevehető, az látszik azonban, hogy jogos a felháborodás, amely arról szól, hogy egy közhasznú alapítvány a kivételezett. Más alapítványok helyzetükből, gyűjtési profiljukból adódóan képtelenek ilyen versenyt diktálni. Az összeg olyan méretű, hogy az állami támogatást kereső kulturális jogi személy-társak elé repíti a KOGART-ot. A minisztériumi, és alapítványi kezdeményezésre született állami adományozás sorsáról, megoszthatóságáról szakmai szempontoknak kell döntenie. A vérszegény hazai művészeti reprezentáción csakis együttes szakmai, kultúrastratégiai fellépés segíthet.

Varga Rita
- nem érkezett válasz

Szerző: Horváth Tibor