A vizuális művészetek új tendenciáinak bemutatására, a kortárs képzőművészet támogatására helyezve a hangsúlyt a pécsi intézmények éves programjaikban progresszív események felvonultatására törekednek. Próbálkozásaik mégis megállnak a lokális érdeklődés szintjén. Pedig a Budapest után a kultúra legszélesebb horizontján mozgó városnak fontos, hogy aktuális nemzetközi kitekintései és országos érdeklődésre számot tartó programjai legyenek. Több olyan kulturális egyesület, alternatív művészeti csoportosulás is létezik, amelyek a helyi viharok ellenére próbálják ujjukat a legújabb nemzetközi trendek és kortárs művészeti áramlatok ütőerén tartani. Ilyen a (Közelítés Művészeti Egyesület mellett) a Lenau Verein, amely németországi segítséggel 1985-ben alakult mint az ország első német nemzetiségi egyesülete. Színvonalas kulturális, hagyományápoló tevékenységével szervesen illeszkedik a város kulturális szervezeteinek életébe.

A Vasarely Múzeumban november 8-án a Made in the East rendezvénysorozatuk keretében nyílt Jürgen Nolteinsmeier-kiállítás a Robert Bosch Alapítvány kultúrmenedzsere, Christian Gracza szervezésében jött létre. Jürgen Noltensmeier Lipcséből, a legújabb festészeti áramlatokat képviselő városból érkezett Pécsre. Nem a lipcsei Művészeti Akadémián tanult, a kollektív tudatalatti azonban képes időben és térben egymástól tökéletesen független emberek tudatából hasonló tartalmakat és formákat kilökni.

Jürgen Noltensmeier: Mennonitenhaus, 2006

Noltensmeier Hamburgban és Glasgow-ban végezte tanulmányait, de a Lipcsei Iskola „tipikus” technikáját felvonultató, „száraz-szemű”, melankolikus festészet művelője ő is.

A Lipcsei Iskolában nincs közös kötelező művészi nyelvezet. Az iskola tagjai a politikai-geográfiai izoláció következtében a DDR magas színvonalú figuratív festészetét folytatják, fittyet hányva a videó és a fotó médiumainak megjelenésére a művészetben. Ahogy az iskola neves képviselőire, úgy Noltensmeier művészetére is a társadalmi kiábrándultság és a személyes tiltakozás a jellemző. Szűkszavú, figuratív képei a keletnémet középosztály egyhangú életének ikonográfiáját sorakoztatják fel, olyan a kép metaterébe tartozó létezőkkel, mint a csend, az elhagyatottság és a nihil. Képein északnémet családi házakat látunk a fotóra jellemző közeli fókuszban.

A térérzékelést, a beazonosíthatóságot kiiktatva házait mindig szemből festi, rájuk fókuszál, szinte nekimegy a falnak; korlátozza tárgyát, önmagát és a befogadást. A drezdai Ebehard Havekost építészeti ábrázolásai jutnak eszünkbe képeiről. Míg Havekost digitális fotóit is megváltoztatja – árnyalatnyit módosít a színeken, megnyújtja a formákat –, addig Noltensmeier realista munkáinak célja nem csak az objektum perspektívájának ábrázolása. Sem Havekost, sem Noltensmeier nem prezentálja a fotó precízióját, inkább az érzékelés állandóan változó pillanatának absztrakcióját jelenítik meg.

A látvány a festő önkényes választásának eredménye, az egész egy kimetszett szelete. Selyemszerű, vékony, alapozatlan vászonra tojástemperával viszi fel a festéket. A vékony vászon könnyen beissza a temperát, egy régi bizánci festékkeverési módszer szerint pedig szappant kever a festékhez, aminek viaszos hatásaként világítóbbá válnak a színek. A laza ecsetkezeléssel, a lazúrral és a csurgatással piszkos felületeket alakít ki. Ellentétes irányba hat így a házak általános geometrikus formákká egyszerűsödő világa és a könnyed festőiség. Szét mégsem feszítik a képet; inkább csak fokozzák a kiüresedés állapotának frusztráló érzését. A germán precizitás egy pillanatra megremeg.

Realista ábrázolási módszere – ahogy az Lipcsében mostanában „szokás” – egyfajta narrációhoz csatolja munkáit, ahol a közösségi lét valóságát, modern kori ábrázolását tűzi ki célul. Víziói egy keletnémet szellemváros csendjének különböző metaforái körül bolyonganak. A klasszikus kispolgári kőházak ablakai mindig csukva. Ablakainak redőnyei hol leeresztve, hol felhúzva. A házakba sehogy sem nyerünk bepillantást. Akárcsak Edward Hopper korai képein. A házak az élő és az élettelen határmezsgyéjén állnak. A kompozíció az egyszerű és hatalmas geometrikus formákon, a szélesen felkent színsávokon és az architekturális elemek használatán (erős vertikálisok, horizontálisok, diagonálisok) alapul. Az életlen körvonalakra és szögekre és a fények és árnyékok erős játékára helyezve a hangsúlyt igazi témájukat, a hangulatot hivatottak kifejezni.

Noltensmeier esztétikája nem a legátütőbb. Technikai bravúrja nem fedezi képei tartalmi mondanivalóit. A borzongató magány és elhagyatottság azonban, ami képeinek atmoszféráját adja, elemivé teszi műveit és izgatja a tudatot.

A kiállítás december 9-ig tekinthető meg Pécsett a Vasarely Múzeumban.
Ezzel egy időben a Vasarely Múzeum kortárs gyűjteménye is látogatható (Köves Éva, Juhász Dóra, Radák Eszter, Pinczehelyi Sándor, Somody Péter, fe Lugossy László, Böröcz András, Záborszky Gábor, Kicsiny Balázs stb. munkáival).

Artmagazin 2007/6. 80-81. o.