Hazai konstruktivizmus

könyvkritika

Mikor Majakovszkij a húszas évek legelején Párizsban járt, diadalittasan jegyezte meg egy kiállításkritikájában: „Először történt meg, hogy nem Franciaországból, hanem Oroszországból kelt szárnyra a művészet új szava – a konstruktivizmus.” És ebben igaza is volt, bár a stílus kivirágzásában elévülhetetlen érdemei voltak Németországnak (Bauhaus) és Hollandiának (De Stijl) is.

Vadas József új kötetében kimerítő pontossággal járja körül a hazai konstruktivizmus történetét. A Corvina legjobb sorozatában napvilágot látott népszerűsítő összefoglaló a bécsi emigrációban megszülető, Kassák nevével fémjelezhető MA-körrel indul, majd hosszasan elidőz a Bortnyik-féle „magyar Bauhausnál” és a modernista építészet két világháború közötti szárnypróbálgatásainál. Vagyis meghúzza az ívet az utópisztikus képarchitektúráktól a pasaréti villákig. Sőt, Hegyi Lóránd nyomán Vadas idekapcsolja Victor Vasarelyt és az egész hatvanas évekbeli neoavantgárdot is. Merthogy a konstruktivizmus nem halt meg, csak átalakult: a mintalakótelepből burzsoá negyed lett, miközben a funkcionális dizájnból ismét autonóm művészet. A négyzet és a kör ereje kifogyhatatlan. Vadas meg a korszak avatott ismerője – ha a sorozat korábbi, art decós kötetével (szintén Vadas) összeolvassuk, mindent megértünk a hazai kockában fogant modernizmusról.
Vadas József: A magyar konstruktivizmus. Corvina, Budapest, 2007, 148 oldal, 3990 Ft

R.G.

2007/4. 92.o.